Félegyházi Hiradó, 1902 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-05 / 1. szám
Vill. évfolyam el-ső szám. Kiskunfélegyháza. 1902. január 5. Közművelődési, közgazdasági, társadalmi és szépirodalmi hetilap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre . . . . 1 kor. I Negyed évre . . 2 kor. Fél évre ..... 4 . Egy szám ára . 16 fill. A kéziratok a szerkesztőségbe Vesszösi József könyvke eskedésébe küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. LAPTULAJDONOS: VESSZŐSI JÓZSEF. Megjelenik minden vasárnap reggel. Hirdetéseket és reklámokat lapunk részére felvesznek az összes budapesti hirdetési irodák. A hirdetéseket, előfizetéseket, reclamatiókat a kiadóhivatalba (Vesszösi József könyvkereskedésébe) kérjük küldeni. c. olvasóközönséghez. Tisztelettel hozom tudomására a nagyérdemű olvasóközönségnek és e lap előfizetőinek, hogy a „Félegyházi Híradó“ közművelődési, közgazdasági, társadalmi és szépirodalmi hetilap tulajdonjogát megvettem és a lapot eddigi terjedelmében továbbra is fenttartom. Nem fogok visszariadni semmi költségtől, fáradságtól és anyagi áldozatoktól, csakhogy olyan lapot adhassak a nagyközönség kezébe, melyet az méltán megkívánhat. Minden igyekezetemet arra fogom fordítani, hogy azt azon a magas színvonalon tarthassam, melyet munkás szervnv,ui. nem kimélve teremtettek meg. Ha a nagyközönség ezen irányú törekvésemet és igyekezetemet méltányolni és támogatni fogja, erőt merítve a jövőre nézve azon leszek, hogy úgy szellemi, mint technikai részében fejleszthessem. Erre nézve garantiát nyújthat az a körülmény is, hogy lapkiadó vállalatomat tetemesen megbővítettem s nyomdám felszerelésének nagy részét a közelmúltban már új dolgokkal cseréltem ki, melyek képessé tesznek arra, hogy a legkényesebb igényeknek is megfelelhessek. Hosszas és részletező programok helyett röviden csak anynyit jelentek ki, hogy a lap elvei közül a jóknak és kipróbáltalak bizonyultakat magam is átvettem és az áldatlan torzsalkodás helyett a város igazi ügyei fognak vezérelni mindenkor úgy közművelődési, társadalmi és közgazdasági téren, melyet fűszerezni fogok a szépirodalom kellő felkarolásával is. A nagy társadalmi kérdések mellett a lap hű tükre, óhajt lenni a város heti krónikájának, híven és becsületesen s mindenkor tárgyilagosan fog leszámolni a hét történetének azon mozzanatairól, melyek előfizetőinket érdekelni fogják. Nagyhangú ígéreteket, melyeknek beváltása sokszor oly nehéz, nem teszek, azok az elvek vezérelnek, melyek egy tisztességes és becsületes munkás elveit megszabják és irányítják ; melyek eddig is életem vezérelvei voltak. Azon leszek, hogy többet adjak, mint a mit ígértem. Munkásságom legnagyobb részét a nagyobb vidéki és a fővárosi ad- s ministrátiókban töltöttem el s azzal a készséggel fogok lapom szerkesztésébe, melyet a sajtó érdemes és tanult munkásaitól ott tanultam, e mellett sikerült megy nyernem többe! A kis városunk társadalmából, K . czikkeikkel nehéz feladatom tejesítésében hűségesen támogatni fognak s ez alkalommal kérem e lap aligi I munkatársait is, hogy támogassanak továbbra is s bizalmuk reám nézve a mily megtisztelő, és oly lekötelező lesz. Lapom előfizetőinek érdekeit szívemen fogom viselni, apró közölni való dolgaik publikálásánál a legmesszebb menő kedvezményeket fogom nyújtani. A lap pontos megjelenéséről különösen gondoskodni fogok, hogy az előfizetők a legnagyobb pontossággal és elég korán vehessék kézhez a lapot. Kitartó, komoly munkával akarok reá szolgálni arra, hogy a n. é. olvasóközönség nagyrabecsült bizalmát és támogatását, kiérdemeljem. Azon reményben, hogy a nagyközönség tőlem sem fogja megvonni becses támogatását, maradok hazafias üdvözlettel: Vesszösi József a „Félegyhárci Híradó“ laptulajdonosa. AZ ÚJÉT. Kiskunfélegyháza, 1902. jan. 4. A lepergő évek gyors futásával iramlott el előttünk visszajöhetlenül a múlt esztendő. Volt-e benne ránk nézve vigasztaló, avagy tanulságos dolog?! Talán nem is kérdeztük, talán nem is tünölődtünk rajta, hanem virrasztván vidám poharazás között, szokás szerint, Szilveszter éjjelén, a gondtalan bohémek vig hangulatával léptük át az újév küszöbét. A nagy temetés után a mámor elszállt s talán ma már magunkba szállva tűnődhetünk a tapasztalatokban gazdag mult s a reményekben teljes kétes homályu jövendők felett . . . A közelmúlt idők nehéz és nyomasztó napjaiban fojtó lidércz öl* b'!' "inkilL” jaaaygati- _ tünk vágyva sóllajtott a megváltó megújhodás után. Az egész forrongó társadalom érezte, hogy egy új korszak nehéz küszöbén áll, amelynek átlépése után az elborult nemzeti élet egének végre is derülnie kell . . . A hit nem volt alap nélküli. Egész társadalmi életünkben egy nagy átalakulás egészséges folyamata érezhető a maga biztató melegségével s a társadalmi erkölcsök tisztulásával tagadhatatlanul, ha lassan is, de előre haladunk egy új irányban, a biztató jelenségű megújhodás felé. Ez a nagy megtisztulás, mely a nemzeti életben, az egész társadalomban folyik, lehetetlen, hogy minket is elkerüljön, lehetetlen, hogy a mi társadalmunkat érintetlenül hagyhassa. Az új alakulásoknak nálunk is be kell következnie, mert anélkül nem tudjuk megoldani nagy feladatainkat, melyek pedig a közeljövőben megoldásra várnak a mi részünkről. Sajátságos dolog az, hogy az idő majdnem nyomtalanul repült el felettünk, amit alkottunk is, csak a félénken kezdő dolga volt s ezer meg ezer aprólékos dolgaink közepette alig érthettük meg a biztató jövendő hívó és sarkaló szózatát. Nem volt meg mi bennünk a lelkesedés, az emelkedettség s ha néha, néha mutatkozott is az alkotni vágyásnak fellobogó tüze, kérlelhetetlen kő-