Félegyházi Hiradó, 1902 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-05 / 1. szám

ELŐFIZETÉSI ARAK : Egy évre . . . . R kor. I Negyed évre . . 2 kor. Fél évre ..... 4 „ j Egy szám ára . 16 fill. A kéziratok a szerkesztőségbe Vesszösi József könyvke eskedésébe küld' ndők. Kéziratokat nem adunk vissza. LAPTULAJDONOS: VESSZÖSI JÓZSEF. Megjelenik minden vasárnap reggel. Hirdetéseket és reklámokat lapuok részére felvesznek az összes budapesti hirdetési irodák. A hirdetéseket, előfizetéseket, reclamatiókat a kiadóhivatalba (Vesszösi József könyvkereskedésébe) kérjük küldeni. Vili. évfolyam. l-sö szám. Kiskunfélegyháza. 1902. január 5. Közművelődési, közgazdasági, társadalmi és szépirodalmi hetilap. é. olvasóközönséghez. Tisztelettel hozom tudomására a nagyérdemű olvasóközönségnek és e lap előfizetőinek, hogy a „Félegyházi Híradó“ közmű­velődési, közgazdasági, társadalmi és szépirodalmi hetilap tulajdon­jogát megvettem és a lapot ed­digi terjedelmében továbbra is fenttartom. Nem fogok visszariadni sem­mi költségtől, fáradságtól és anyagi áldozatoktól, csakhogy olyan lapot adhassak a nagykö­zönség kezébe, melyet az méltán megkívánhat. Minden igyekeze­temet arra fogom fordítani, hogy azt azon a magas színvonalon tarthassam, melyet munkás szer- .» v,uí. nem kiméivé teremtettek meg. Ha a nagykö­zönség ezen irányú törekvésemet és igyekezetemet méltányolni és támogatni fogja, erőt merítve a jövőre nézve azon leszek, hogy úgy szellemi, mint technikai ré­szében fejleszthessem. Erre nézve garantiát nyújthat az a körül­mény is, hogy lapkiadó vállala­tomat tetemesen inegbővitettem s nyomdám felszerelésének nagy részét a közelmúltban már uj dolgokkal cseréltem ki, melyek képessé tesznek arra, hogy a leg­kényesebb igényeknek is megfe­lelhessek. Hosszas és részletező prog­ramul helyett röviden csak any- nvit jelentek ki, hogy a lap el­vei közül a jóknak és kipróbál­talak bizonyultakat magam is átvettem és az áldatlan torzsalko­dás helyett a város igazi ügyei fognak vezérelni mindenkor úgy közművelődési, társadalmi és köz- gazdasági téren, melyet fűsze­rezni fogok a szépirodalom kellő felkarolásával is. A nagy társa­dalmi kérdések mellett a lap hű tükre, óhajt lenni a város heti krónikájának, híven és becsülete­sen s mindenkor tárgyilagosan i fog leszámolni a hét történetének azon mozzanatairól, melyek elő­fizetőinket érdekelni fogják. Nagyhangú ígéreteket, me- ' lyeknek beváltása sokszor oly nehéz, nem teszek, azok az el­vek vezérelnek, melyek egy tisz­tességes és becsületes munkás el­veit megszabják és irányítják ; melyek eddig is életem vezérelvei voltak. Azon leszek, hegy többet adjak, mint a mit Ígértein. Mun­kásságom legnagyobb részét a nagyobb vidéki és a fővárosi ad- I ministrátiókban töltöttem el s azzal a készséggel fogok lapom szerkesztésébe, melyet a sajtó ér­demes és tanult munkásaitól ott tanultam, e mellett sikerült meg- j nyernem többe! U ^ is városunk i társadalmából, K . czikkeikkei nehéz feladatom tejesítésében hű­ségesen támogatni fognak s ez alkalommal kérem e lap <ligi I munkatársait is, hogy támogassa­nak továbbra is s bizalmuk reáin nézve a mily megtisztelő, ép oly lekötelező lesz. Lapom előfizetőinek érdekeit j szivemen fogom viselni, apró kö­zölni való dolgaik publikálásá­nál a legmesszebb menő kedvez­ményeket fogom nyújtani. A lap pontos megjelenéséről különösen gondoskodni fogok, hogy az előfizetők a legnagyobb pontossággal és elég korán ve­hessék kézhez a lapot. Kitartó, komoly munkával I akarok reá szolgálni arra, hogy | a n. é. olvasóközönség nagyra- becsült bizalmát és támogatáisát, kiérdemeljem. Azon reményben, hogy a nagyközönség tőlem sem fogja megvonni becses támogatását, maradok hazafias üdvözlettel: Vesszösi József a „Féleg.vháfci Híradó“ laptulajdonosa. AZ ÚJÉT. Kiskunfélegyháza, 1902. j»n. 4. A lepergő évek gyors futásá­val iramlott el előttünk visszajö- hetlenül a múlt esztendő. Volt-e benne ránk nézve vigasztaló, avagy tanulságos dolog?! Talán nem is kérdeztük, talán nem is tünölődtünk rajta, hanem virraszt- ván vidám poharazás között, szo­kás szerint, Szilveszter éjjelén, a gondtalan bohémek vig hangula­tával léptük át az újév küszöbét. A nagy temetés után a mámor elszállt s talán ma már magunkba szállva tűnődhetünk a tapasztala­tokban gazdag mult s a remé­nyekben teljes kétes homályu jö­vendők felett . . . A közel múlt idők nehéz és nyomasztó napjaiban fojtó lidércz öl* b'!' "ink-iLL” jaaaygati- _ tünk vágyva sótiajtoit a megváltó megújhodás után. Az egész for­rongó társadalom érezte, hogy egy uj korszak nehéz küszöbén áll, a melynek átlépése után az elborult nemzeti élet egének végre is derülnie kell . . . A bit nem volt alap nélküli. Egész társadalmi életünkben egy nagy átalakulás egészséges folya­mata érezhető a maga biztató me­legségével s a társadalmi erköl­csök tisztulásával tagadhatatlanul, ha lassan is, de előre haladunk egy uj irányban, a biztató jelen- ségü megújhodás felé. Ez a nagy megtisztulás, mely a nemzeti életben, az egész társa­dalomban folyik, lehetetlen, hogy minket is elkerüljön, lehetetlen, hogy a mi társadalmunkat érin­tetlenül hagyhassa. Az uj alaku­lásoknak nálunk is be kell követ­keznie, mert anélkül nem tudjuk megoldani nagy feladatainkat, me­lyek pedig a közeljövőben meg­oldásra várnak a mi részünkről. Sajátságos dolog az, hogy az idő majdnem nyomtalanul repült el felettünk, a mit alkottunk is, csak a félénken kezdő dolga volt s ezer meg ezer aprólék'os dol­gaink közepette alig érthettük meg a biztató jövendő hívó és sarkaló szózatát. Nem volt meg mi bennünk a lelkesedés, az emel­kedettség s ha néha, néha mutat­kozott is az alkotni vágyásnak fellobogó tüze, kérlelhetetlen ke-

Next

/
Thumbnails
Contents