Félegyházi Hírek, 1991 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1991-01-11 / 1. szám
IV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Ára: 9,50 Ft A VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT LAPJA 1991. JANUÁR 11. Tisztelt Félegyházi Polgárok! 'T'Észtelettel köszöntöm az olvasót, így az év elején úgy gondolom, hogy sokan sok közösségben, munkahelyeken, a családokban, de azt hiszem egyénileg is végiggondoljuk az elmúlt évet, mit sikerült teljesíteni, vagy mit nem a kitűzött célból — tehát értékelünk, és ezek ismeretében és a rendelkezésre álló információk alapján elgondolkozunk, tervezzük az új esztendőre merre és hogyan továbbjut. Ami elénk vetítődik a jövő év problémákkal terhes lehetőségeiből, nem valami biztató, amely sajnos minden állampolgárt valahogyan érinteni fog. Úgy gondolom, ezeken a problémákon közösen, összefogva, együtt gondolkozva és dolgozva a város valamennyi polgárával és képviselőtestület tagjaival — megfelelő toleranciával és türelemmel, megfelelő konszenzussal — túl tudunk lépni, és ha mérséklődnek a város és a polgárok gondjai és problémái bátrabban tervezhetjük jövőnket és a város jövőjét. Elnézést az ünneprontó szavakért, de azt hiszem, hogy ezekkel a problémákkal — melyek már részben meglévő problémák (és újonnan jelentkező problémák) szembe kell néznünk, számolni kell velük az elkövetkező hónapokban, s talán években. Visszatekintve az 1990-es évre elmondhatjuk, hogy az 1989. évben elkezdődött változások tovább folytatódtak. Tavaszszal legitim parlamentet választott az ország, majd ősszel felálltak az önkormányzatok az önkormányzati választások eredményeként. Városunkban, október 14-én (második fordulóban) megválasztásra került az a 27 képviselő, akik képviselik a város ügyeiben Félegyháza polgárait. 14 képviselő választókerületből, 12 képviselő pedig pártlistáról került a képviselőtestületbe. Sajnos, az országos átlaghoz megközelítő volt a választásokon a részvétel, így városunkban is közel egyharmada ment el szavazni a választásra jogosult állampolgárok közül. Ezzel kapcsolatban, úgy gondolom a 27 képviselőnek mindig úgy kell tevékenykednie majd, hogy azok a polgárok is elfogadják és elnyerjék azon polgárok bizalmát is, akik nem mentek el szavazni. Az időrendi sorrendet követve, október 29-én megtartotta alakuló ülését a képviselőtestület, ahol megtörtént a polgármester és az alpolgármester választás, és december 13-án döntés született a jegyző személyéről is, így városunkban is létrejött és felállt az önkormányzat és el tudta kezdeni a munkáját. Úgy gondolom, hogy a történelem mércéjével mérve is fontos események voltak ezek a választások, amely visszadta a települési közösségeknek az önormányzati jogát, olyan képviselőket, tisztségviselőket, vezetőket állított az önkormányzatokba, akik tisztában vannak azzal, hogy tisztségüket nem a központi Horn jóvoltából, hanem a választókarok, a civil polgári társadalom akaruból és felügyelete mellett, az ő érveik érvényesítése céljából nyerték el, városunkban is így történt, mert ez épviselőtestület is történelmi hivatást dúlt fel — egy új polgári társadalomegteremtésének bonyolult, fáradtságos felelősségteljes munkáját, olyan időkban, amikor az agyakban és a lelkek- egyaránt elevenen van jelen az eliti évtizedek minden torzítása, a félelek sora és az anyagi szegénység árnyéi, ezért nagyon fontos lesz a politikai a gazdasági rendszerváltás mellett az iberi gondolkodásban végbemenő váltás is. A sokféle elvi és gyakorlati feladat megoldása, rendezése igen kiterjedt és elmélyült, szakmailag is megalapozott tevékenységet igényel a választott képviselőtestülettől, választott szakbizottságoktól s a hivatali apparátustól egyaránt. Kisunfélegyháza város önkormányzati képiselőtestülete is elkezdte ezt a nehéz munkát, a kezdeti lépések után el kell mondani, hogy a felelősségteljes működéséhez nagyon sok jogszabály hiányzik még, amelyeket a parlament gyorsított ütemben tárgyal és tárgyalni fog. Ezek az új jogszabályok megjelenésükkor, egyrészt lehetőségeket fognak adni a meglévő többéves korlátok, jogszabályok feloldására is, mely még a működésünket korlátozzák, másrészt ezek a jogszabályok keretjogszabályok lesznek, melyeket itt az önkormányzatnak kell kitölteni a térségre jellemző, helyi adottságaik, sajátosságok, ismeretek és jellegzetességek figyelembevételével. A város képviselőtestületének nagyon sok fontos döntést kell majd hoznia, ezek a döntések csak akkor lesznek jók és a polgárok részéről is elfogadhatók, ha a lakosság minél szélesebb rétegeinek az egyetértésével találkozik. Ezért nagyon fontosnak tartom a döntéselőkészítő időszakban tudni és ismerni a város lakosságának a véleményét is. Keresni kell, illetve létrehozni azokat a fórumokat, önszerveződésű csoportokat, társadalmi szervezeteket, egyesületeket és azon formákat, ahol a véleményüket ki tudják nyilvánítani az állampolgárok, de ennek feltétele az időbeni, pontos és valós tájékoztatás. Ezzel párhuzamosan fontos lehet az érdekvédelem az érdekegyeztetés mind az önkormányzat és a kormány és mind az önkormányzat és a lakosság között. Úgy gondolom, hogy az október végi taxis demonstrációból mindenki levonta a tanulságot, mivel ez is elkerülhető lehetett volna, illetve másképpen alakult volna, ha az érdekegyeztető mechanizmusok megfelelően működnek. Bízom abban, hogy az elkövetkező időszakban ezek minden szinten jól fognak működni, és akkor elkerülhetők lehetnek a hasonló konfliktusok. Itt azért azonnal meg kell jegyezni, hogy arra is fel kell készülnünk, hogy az önkormányzati döntések között várhatóan lesznek népszerűtlen döntések is, melyek esetileg érzékenyebben fogja érinteni a lakosság egyen rétegeit. Ezeket a döntéseket annak érdekében kell meghozni, hogy ez a közösség, a város működni tudjon és az átmeneti időszak után fejlődni. Törekednünk kell arra, hogy minél több kérdést helyi konszenzussal, helyben rendezzünk le. Az előző gondolatok már tulajdonképpen az előttünk álló év feladatainak nagy részét is vázolja, melyek egy önkormányzat egyre magabiztosabb lépéseinek megtételéhez nélkülözhetetlen. Az előttünk álló nem könnyű évben konkrét feladatként kell megjelölnünk mindazon problémákat, melyek megoldására nagy mérséklésére kell törekednünk. A város vezetésének újra át kell gondolni és megfontoltan dönteni és intézkedni a már meglévő és leendő problémákról, így például: foglalkoztatottság, lakáshelyzet, nyugdíjasok, fiatalok helyzete; közbiztonság javítása; szegények, munkanélküliség, kisebbség helyzete; oktatás, egészségügy, szociális gondoskodás helyzete; környezetvédelem és az egészséges életmód. Döntő feladatunk lesz a város vagyonával és bevételeivel való ésszerű gazdálkodás. Fontosnak ítélem meg a város gazdasági erejének a növelését, összefoglalva, nehéz és összetett feladatokkal kell megbirkóznunk az elkövetkező hónapokban, de bízom az itt élő emberek küzdeni tudó és alkotó akaratában, becsületes munkájában és a közösség erejében. E nem könnyű munkában számítunk valamennyi félegyházi polgár segítségére, türelmére és megértő támogatására, ahol külön szeretném hangsúlyozni a szavak és a tettek azonosságának fontosságát. Az új év küszöbén minden kiskunfélegyházi polgárnak eredményekben gazdag, lélekben derűs, hittel teli, boldog, békés új esztendőt kívánok, abban a reményben, hogy a közös munka, a közös akarat és a jó szándék a teljesebb életünk megteremtését és a város jövőjét segíti elő. FICSOR JÓZSEF máá&a B&i&á Utazás, sötétben az év első munkanapja. Hogy vártam évekkel ezelőtt, megnyugtató, felemelő reményteljes napját. Az év számadását szilveszter napján sorba véve lezárva arra gondolva, hogy ami megtörtént az megmásíthatatlan, és nem is olyan soká történelem, életem saját történelme lesz. Azzal a jóleső tudattal ülni az írógép elé az új esztendő hajnalán, hogy ezentúl okosabban, jobban, szebben élve jutok, jutunk előre. Talán így volt ez 1990. első munkanapján is. De nem úgy most 1991. január 2-án Ábel napján. Ez a nap valahogy nem úgy kezdődött, ahogy „illene”. Permetező hideg eső, csontig hatoló téli szél. A vasútállomáson öntudatosan lődörgő vasutasok és tanácstalanul toporgó várakozók, riadt utasok. A máskor kellemesen búgó hangjával a forgalomirányító nem mondja megnyugtatóan: „és kellemes utazást kívánunk minden kedves utasunknak”, hideg racionalitással közli, szinte sokkolva mindenkit: „a vasutasok figyelmeztető sztrájkja miatt a vonatok reggel 5 órától 7 óráig nem közlekednek”. Ismét blokád? Kérdezik többen. Az időjárás pedig, hogy fokozza a szomorú hangulatot, súlyos tompasággal szórja hidegen permetét a vágányokon egymás mögött sorakozó üres vagonokra. Sehol a megérkezéskor felhangzó vidám köszöntés, Isten hozott! Sem a búcsúzáskor szokásos viszontlátásra, jó utazást! Érezd jól magad! S ha ráérsz, írj néhány sort... Többszáz ember néma csöndje a reménytelenség szülte kongó üresség. S talán most azt kérdezik, ott belül önmaguktól, most nem a fejünk felett, nélkülünk döntenek mások, akiké most a hatalom? Talán nem a demokrácia szelíd álarca mögött megbújó kegyetlen terror fel-felbukkanó képe egyeleg körülöttünk? Mert az „értetek teszszük” jelszó hangzik el nap mint nap, legyen az kormányszólam, pártprogram, taxisblokád, vagy mozdonyvezetők sztrájkja, üzenet nyugati demokráciáktól. H Ha ennyi a jóakarónk, akkor ki az aki ellenünk akar tenni? Akkor hol állok én? Hol vagyunk mi? Hol a kisnyugdíjas? A gyermekeit nevelő család, a pályára készülő egyetemista? Kormányfőnk megfogadva a tanácsot — felépülve betegségéből — őszintén, kíméletlenül kimondta az igazságot, súlyos, válságos helyzetben vagyunk, de könyörgöm, ezt tudjuk jól. Mi tudjuk, érezzük. Vonatra szállva, pénztár előtt sorban állva, orvosra várva, a havi fizetési cédulát morzsolva. Nem az igazság fájdalmas, hanem az a tehetetlen fogcsikorgató, idegeket tépő düh, melyet csak egy el nem illanó, megfogható, konkrét gazdasági program, oszlathatna el. Az pedig nincs. Van helyette parlamenti vitának álcázott politikai csatározás, melyet a demokráciára a nyilvánosságra hivatkozva, egyenesben láthatjuk a tévében és közben várunk. Több millióan ülünk le a „csodadoboz” elé, hogy most igen, pont most megtörténik a csoda, amitől a pedagógus úgy áll a katedra mögé, az esztergályos a marógép mellé, a mozdonyvezető a taxisofőr vezetőfülkéjébe, hogy tudja mit tanít és miért, s hogy merre kell kormányozni járművét Míg a honatyák és tudós szakembereik, azon vitatkoznak, mi különbség van a sztrájk és a polgári engedetlenség között, addig repülőnk tízmillió magyarral a fedélzetén gyakorlatilag sötétben, vakon repül. A kormánynál ülők, pedig mintha minden jelzőberendezés nélkül maguk döntéseire hallgatva navigálnak úgy, hogy hogy úgy tűnik sejtelmük sincs, hogy a viharos szelek dobálta repülőgép utasaival landolni tudnának-e egy békés csöndes közép-európai repülőtéren. CZAKÓ JÁNOS