Félegyházi Hírek - Félegyházi Közlöny, 1992 (5. évfolyam, 1-6. szám - 1. évfolyam, 1-19. szám)
1992-01-17 / 1. szám
11 Koszorúzási ünnepség a Petőfi szobornál Petőfi Sándor születésnapjára emlékezett Kiskunfélegyháza fiatalsága a költő szobránál, az év utolsó napján. Az ünnepségen a diákok, tanárok mellett a városi önkormányzat képviselői is teljes létszámmal megjelentek, mivel éppen ezen a napon választották a város díszpolgárává az ünnepelt költőt. Ünnepi beszédet mondott Juhász István, a Móra Ferenc Gimnázium tanára, aki meleg szavakkal emlékezett meg arról a költőről, aki a verseiben népünk szellemiségét, szabadságvágyát fogalmazta meg, és Félegyházát következetesen választott szülővárosának tartotta. Aligha van magyar anyanyelvű, akinek szívébe nem fészkelte be magát, művei az egész nemzet tulajdonát képezik. Az előadó ezután vallomásszerűen beszélt arról, miért is szereti Petőfit. „Szeretem, mert olyan költői világot teremtett, ahol emberarca van mindennek, ahol úgy él minden, akár mi emberek. Ahol, fejét egyik vállára bocsátja a pufók kemence, ahol a Nap leszáll pihenni ágyába, ahol a harmat a szánakozó csillagok könnye, ahol a napsugár forró, meleg csók Isten alakáról, ahol a kikelet a vén tél ifjú leánya, ahol a szivárvány a megengesztelődött Isten mosolygása. Szeretem ezt a szilaj, nagy gyermeket önzetlen emberi és világboldogító szándékáért, amit így fogalmazott versbe: „S hogyha földobnám az égre / Szivemet, melegítené a világot Nap helyett!” Felnézek Rá, mert az igazságra hangolta lantja húrjait, mert kora emberi törekvéseinek a csúcsain járt.” Végül ezekkel a szavakkal fejezte be beszédét: „Mi Petőfi Sándorunk! Népek, nemzetek Petőfije! Sürgesd ott fenn, a Halhatatlanságban a világ arcát megfiatalító Tavaszt! A Te szavadra hallgat az Isten! Küldje el a szabadság Békéjét erre a sok sebből vérző Földre, Hazánkra, otthonainkba!” Befejezésül a résztvevők képviselői megkoszorúzták Petőfi Sándor, mától Kiskunfélegyháza „Díszpolgára” szobrának talapzatát. Némedi László Tisztelt Félegyházi Polgárok! Nagy tisztelettel köszöntöm az olvasót a Félegyházi Hírek ez évi első számában, s valamennyi félegyházi polgárt Kiskunfélegyháza város képviselő-testülete nevében. Ismételten eltelt egy év és így az esztendő kezdetén engedjék meg, hogy köszöntő szavaim mellett egy pár gondolatomat megosszam Önökkel az önkormányzati munkáról, a városról és a félegyházi polgárokról. Az országban lezajlott politikai változások eredményeként az eltelt egy esztendő az önkormányzatok első éve is volt. A politikai változások után kemény gazdasági átalakulás és átszervezés közepette kellett felelősen, demokratikusan és önállóan működtetni a várost és intézményeit, tehát magát az önkormányzati rendszert. Ez az önkormányzati rendszer tudom sok polgárnak még ma is újnak és másnak tűnik, ezt jelzik különböző észrevételek, vélemények is. Én nagyon fontosnak ítélem meg azt a tényt, hogy egy városban egy várost érintő főbb kérdésekben itt a városban történjen döntés, ne központi intézkedéssel, ne központi akarattal történjenek döntések, és törekedni kell arra, hogy minél több kérdést helyi közös megegyezéssel helyben rendezzünk le. Ezeket a döntéseket annak érdekében kell meghozni, hogy ez a közösség a város működni tudjon és ezen az átmeneti időszakon túljutva fejlődjön. Az önálló és demokratikus helyi hatalomgyakorlás előnyei teljességgel csak akkor bontakozhatnak ki, ha az átfogó helyi igazgatás a helyben jelentkező közügyek legszélesebb körét ismeri és fogja át. Az önkormányzat átfogó felelőssége nyilvánvalóan nem terjedhet ki minden helyileg jelentkező közügyre, de annál érdemibbnek tartom a tevékenységet, ha minél több lényeges helyi közügy tartozik hozzá— ezt erősítik a polgárok által jelzett vélemények is (de itt meg kell jegyeznem, hogy jelen pillanatban érzek más irányú központi elképzeléseket is). Az önkormányzat feladat- és hatáskörét nagyrészt a törvényalkotó határozza meg a kötelezően megoldandó közügyekkel, míg kis részben saját maguk — lehetőségeik figyelembevételével — egészítik ki az önként vállalt közügyekkel. Úgy vélem, ha egy választott önkormányzat csak a kötelező törvényi feladatokra figyel, csak azt akarja ellátni és nem próbál tenni semmit az önként vállalható feladatok érdekében, akkor annak a település közössége számára is komoly következményei lehetnek. Nagyon fontos ehhez ismerni a település adottságait, jellegzetességeit, lehetőségeit és ezek megoldásához szükséges anyagi forrásokat, s a legfontosabb, ha ehhez a polgárok széles rétegének segítő szándéka is csatlakozik. Az eltelt egy év tükrében vizsgálva az önkormányzat tevékenységét — az előzőekben leírtakat figyelembe véve — úgy ítélem meg, hogy a város működésében és az intézményei működtetésében zavar nem keletkezett, nem kellett olyan intézkedéseket hozni, mely korlátozta volna tevékenységüket, illetve ideiglenes vagy végleges megszüntetésükről kellett volna dönteni. Meg merem kockáztatni azt is, hogy ha a külső hatásokat (infláció, áremelkedések stb.) is figyelembe vesszük, az önkormányzati intézményeknél színvonalbeli csökkenés nem következett be 1991-ben. Kötelező feladataink mellett, több intézménynél tudtuk a felújítási munkákat elvégezni még terven felül is, valamint új beruházásai is voltak a városnak. Helyileg egy pár utcában sikerült a több éves elmaradást is pótolni (pl. közvilágítás, útépítés, parkírozó kialakítás, parkosítás stb.). Az elmúlt évben is tudtuk támogatni a rászorultakat, gondolok itt az OTP kamatemelésből adódó terhekre, fiatal házasok első lakáshoz jutásának támogatására, valamint az iskolások (ingyenes tankönyv, tanszer támogatás stb.) nagycsaládosok és nyugdíjasok támogatására. A támogatások egy részét már természetben tudtuk érvényesíteni, amire a jövőben is törekedni fogunk. Célunk a legrászorultabbak támogatása. Az oktatás területén is szeretnénk érvényesíteni a felmerülő igényeket, mely egyrészt a szülők részéről, másrészt a változó gazdasági szakember igényhez igazodik. Ennek jegyében történtek már változtatások 1991-ben is. Pl. keresztény tagozatok beindítása, eladói, autószerelői, valamint hentes és mészáros szakmák beindítása. Az egészségügy területén is úgy gondolom, hogy kisebb pozitív változások már érzékelhetők az Alapellátó Hálózat, valamint a kórház szakmai szétválasztása során. Gondolok itt az új körzeti és ügyeleti helyiségek kialakítására, valamint a Családvédelmi Központ átadására. A város költségvetése ezzel szorosan a gazdálkodása is megfelelően alakult, jelenleg úgy tűnik, nem kell az évet hiánnyal zárni. Tudom ezek nem látványos dolgok, de a város megőrizte működőképességét 1991-ben is. Az elmúlt egy esztendő tapasztalatait összegezni kell, végig kell gondolni mit sikerült teljesíteni és mit nem, a megfogalmazott célok közül és ezen ismeretek és információk alapján kell felvázolni a 92-es év feladatait. Ami elénk vetítődik a 92-es év problémákkal terhes lehetőségeiből, nem valami biztató, amely sajnos minden polgárt valahogyan érinteni fog. Úgy gondolom, hogy ezeken a problémákon is közösen együtt gondolkozva a város valamennyi polgárával megfelelő toleranciával és türelemmel, megfelelő konszenzussal túl tudunk lépni és ha mérséklődnek a város és a polgárok gondjai és problémái, bátrabban tervezhetjük jövőnket és a város jövőjét. Az előttünk álló nem könynyű évben konkrét feladatként kell megjelölni mindazon problémákat, melynek megoldására vagy mérséklésére kell törekedni. Az önkormányzatnak újra át kell gondolni és megfontoltan dönteni és intézkedni a már meglévő problémákról. Ennek érdekében a képviselőtestületnek nagyon sok döntést kell meghoznia, s ezen döntések között várhatóan lesznek népszerűtlen döntések is. Szeretném kiemelni a problémák közül azt a négy területet, amely véleményem szerint a legnagyobb gondot jelenti a városban (sajnos ezek országos jellegű problémák is egyben), illetve ahol legsürgősebbek a teendők. Ezek a lakáshelyzet, a munkanélküliség, munkahelyteremtés, a város infrastrukturális elmaradottsága és a szociális gondoskodás helyzete. Döntő feladat lesz 1992-ben a város vagyonával és bevételével való ésszerű gazdálkodás, s ezzel együtt nagyon fontosnak ítélem meg a város gazdasági erejének növelését. 1992-ben is nehéz és összetett feladatok megoldása vár mind az önkormányzatra, mind a város polgáraira ebben a városban is, de én bízom az itt élők emberek küzdeni tudó és alkotó akaratában, becsületes munkájában és a közösségek erejében. Ezen nem könnyű feladatok során számítok valamennyi félegyházi polgár segítségére, türelmére és megértő támogatására, ahol külön szeretném hangsúlyozni a szavak és tettek azonosságának fontosságát. Az új esztendő küszöbén engedjék meg hogy minden kiskunfélegyházi polgárnak eredményekben gazdag, sikeres, békés Új Évet kívánjak abban a reményben, hogy ez a közös munka, közös akarat és a jószándék a város jövőjét fogja szolgálni. FICSÓR JÓZSEF polgármester Petőfi Sándor Kiskunfélegyháza díszpolgára Ünnepi ülés az év utolsó napján 1991. december 31-én délelőtt 9 órakor megtartott ünnepi ülésen egyetlen napirend szerepelt a város, atyák előtt. Korábbi előterejsztések alapján, Osztopáni Mihály képviselő díszpolgári cím adományozását kérte Petőfi Sándor költő, Dr. Mezősi Károly, valamint Kalmár Józsefné részére. A javaslatokat Ficsór József polgármester, a Művelődési és Sport Bizottság megvizsgálta és jóváhagyta. A határozatot az ünnepi ülésen Alács Tibor képviselő, a bizottság nevében terjesztette elő, melyben röviden ismertette a jelöltek érdemeit, melyet a város érdekében tettek és öregbítették annak hírnevét. Petőfi Sándor nekünk félegyháziaknak talán a legtöbbet adta csodálatos verseivel, melyekben a „mi fiúnknak” vallotta magát. Mindig is szerette ez a várost, melynek szeretetére mindannyiunkat megtanított. Dr. Mezősi Károly igazgatóként, Petőfi és Móra életének, munkásságának kutatásával, múzeumi kutatásaival és egyéb tudományos tevékenységével szerzett érdemeket. Kalmár Józsefné 1891-től haláláig igen sok jótéteménnyel járult hozzá a város gazdagításához, s halála után 1 millió 200 ezer koronát kitevő vagyonát is a városra hagyta. Mindhármuk elismerésével, a posztumusz Díszpolgári cím adományozásával, a város régi adósságát szeretné törleszteni. Az előterjesztés után Ficsór József polgármester egyenkénti szavazást rendelt el , melynek során mindhárom jelöltet egyhangúan a város „Díszpolgárává” választották. Ezután ünnepélyes keretek között a polgármester először Petőfi Sándor kitüntetését a Városi Könyvtár igazgatójának, Dr. Mezősi Károlyét Dr. Fontosné Dr. Mezősi Katalinnak, majd Kalmár Józsefné díszpolgári oklevelét Stein Ernő kanonoknak, a Szent István plébánia vezetőjének adta át megőrzésre. Az ünnepi ülés után a meghívottak és a képviselők a Petőfi szoborhoz vonultak, ahol résztvettek a koszorúzási ünnepségen. Kép és szöveg: NÉMEDI LÁSZLÓ Tisztelt Választópolgár! A helyi Választási Bizottság 1992. február 2-ára, vasárnapra tűzte ki a 7. számú választókerületben az időközi képviselői választást. A választókerület területe: Széchenyi utca, Pálffy utca, Wesselényi utca, Daru utca, Damjanics utca, Bethlen utca, Berzsenyi utca, Zrínyi utca, Kazinczy utca, Héderi Antal utca, Mónus Illés utca, Mártonffy utca, Martinovics utca, Tompa utca, Kisfaludy utca, Táncsics Mihály utca, Kölcsey utca, Dr. Holló Lajos utca 1—14-ig, és 2—42-ig. A szavazásról minden állampolgár értesítést kap. Szavazni 6.00 órától 18.00 óráig lehet az értesítőn lévő szavazókörben.