Félegyházi Közlöny, 1993 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1993-01-08 / 1. szám

2. oldal „Három kívánság” A Félegyházi Közlöny nem, kíván versenyre kelni sem a jóságos tündérrel, sem az aranyhallal, sem egyéb mese­beli szereplőkkel, akik teljesíteni szokták a szegény em­ber három kívánságát. Még Dévényi Tiborral sem aka­runk konkurálni. Mégis feltettük a kérdést félegyházi polgároknak: Mi lenne az a három dolog, amit szeretné­nek, ha 1993-ban teljesülne? Íme a válaszok: — Hegedűs József — Filia Torus: TMK lakatos 1. Feleségemnek és nekem legyen munkánk. 2. Lá­nyaim érettségi előtt állnak. Azt szeretném, ha sikere­sen el tudnának indulni a nagybetűs „Életbe". 3. Min­denki, aki dolgozni akar, meg tudjon élni a szakmájá­ból és ne kelljen neki mindenféle egyebekkel foglal­koznia. — Fekete Mihály — Á4GM, rendész 1. Tekintettel arra, hogy nyugdíj előtt állok, legyen zökkenőmentes az átmenet a munkás hétköznapokból a nyugdíjas életbe, és tudjam élvezni a nyugdíjas évek örömeit is. 2. Mint apa, azt szeretném, hogy lányaink­nak is legyen munkája és kiegyensúlyozott boldog éle­tet élhessenek. 3. A munkahelyemen maradt volt kol­légáknak — de a már nem itt dolgozó „A4GM-eseknek” is — azt kívánom, hogy jobb legyen a 93-as évük, mint a 92-es. Maradjon meg a munkahelyük, ha nincs, akkor mielőbb sikerüljön elhelyezkedniük. — Kocsis Imre — vállalkozó: Video Phone 1. A tömény környezetszennyeződést árasztó autók tűnjenek el. 2. Szeretném, ha jólétben és békében fel­nevelhetnénk a gyerekeinket. 3. Éljenek jobban az em­berek, legyen elég pénzük, s tudjanak annyit vásárolni üzletünkben, hogy a bolt is megéljen. — Hermann Tímea — „Apró­ Bár”, felszolgáló 1. A családban boldogság és egészség legyen. 2. Sze­retném továbbra is ezt a munkát végezni. 3. Jó lenne egy 500 ezer és 1 millió Ft közti összeget nyerni. — Sávolt Zsolt — Kémia-fizika szakos egy. hallgató 1. Ne kelljen elméleti fizikából szigorlatoznunk, hiszen leendő tanári pályánkon ezen ismereteket nem fogjuk hasznosítani. 2. Sikerüljön a középfokú német nyelv­vizsgám. 3. Ne legyen tandíj — legalább is ilyen formá­ban —, s minden kategóriában emeljék az ösztöndíja­kat az élet árviszonyainak realitásához. — Kurucz Jenő — Művelődési Központ, előadó 1. Nyugodt körülmények között élhessünk, dolgozhas­sunk. 2. Csalás, lopás nélkül, becsületes munkával meg lehessen élni. 3. Nyugodt, békés Európát szeretnék. — Kis Ferenc — a Kiskunfélegyházi OTP igazgatója 1. Csökkenjen a létbizonytalanság. Ez jó a magán­embernek, de jó a pénzintézetnek is. 2. Nagyobb türel­met tanúsítsunk egymás iránt, higgyük el, hogy az em­berek döntő többsége jót akar. 3. Nyugalom, béke legyen az országban, s Félegyházán egyaránt, hisz ez az építő munka alapja. — Keresztesiné Dénes Margit — gyed-en lévő kismama 1. A GYED és a GYES összegét emeljék legalább a létminimumra, s a családi pótlék összegét ne olyan ne­vetséges módon emeljék, mint a mostani 150 Ft. 2. Két ember, ha becsületes munkát végez, tudjon megélni ab­ból. Ne csak az éhen halás ellen, vegetálásra legyen elég a kereset, hanem egy normális emberi élet feltételeihez adjon alapot, s láthassanak az emberek maguk előtt némi perspektívát, amiért érdemes dolgozni­. 3. Az em­bertelen vérontás fejeződjék be az egész világon. — Benkő Imre — Bács Konzum RT Áruház vezetője 1. Az országban és a városban legyen béke, s csökken­jen a munkanélküliség, ami hozzájárulhat az életszín­vonal emelkedéshez. 2. A családban legyen egészség és boldogság. 3. Szülőföldemen — Jugoszláviában — feje­ződjenek be az értelmetlen harcok. Valósuljon meg az általános leszerelés. — Dr. Kardos András — Kiskunfélegyháza alpolgármestere 1. Tekintettel arra, hogy ez évben elég sokat beteges­kedtem, azt szeretném: mindenki egészséges legyen a családban. 2. Nyugalom és békesség legyen az ország­ban, ne szabaduljanak el az indulatok, s végre az építő munkán legyen a hangsúly. 3. Úgy alakuljon az ország helyzete, hogy a fiatalok előtt legyen perspektíva, mert jelenleg sajnos nincs. — Molnár Katalin — tanárnő: Petőfi S. Ált. Iskola 1. Elsősorban jó egészséget kívánok családomnak, szü­­leimnek, ismerőseimnek. 2. Férjemnek és magamnak is végzettségünknek megfelelő munkakört, hogy fizeté­sünkből nagyobb gond nélkül tudjuk nevelni három ap­ró gyermekünket. 3. Szeretném, ha 93-ban sikerülne el­cserélnünk móravárosi lakásunkat egy kertes házra. — Kis Tibor — RTV műszerész: ASTRA Kft. 1. Jó lenne, ha megvalósulna, amit már több mint egy évtizede hallunk és valóban ez az év — a 92-es — lenne az utolsó nehéz év. 2. Az árak után a bérek is elérhet­nék a nyugati színvonalat. 3. Végre igazodjanak az üzemanyag árak Magyarországon is a világpiachoz. Ami­kor ott esnek, akkor nálunk is csökkenjen és ne emel­jék, mondjuk valamilyen adó címén. — Göröcs Imre — a Rendőrség dolgozója 1. Jó lenne, ha csökkenne a bűnözés, s ezzel javulna a közbiztonság. 2. Közvetlenebb, jobb kapcsolatot sze­retnék a lakosság és a rendőrség között, több segítséget szeretnénk a bűnözés meggátolása, felderítése terén. 3. Ne növekedjék tovább 93-ban a család ellátásának költ­sége, s legalább a jelenlegi életszínvonalat tarthassuk. — Fekete Ferencné Csányi Edit — óvónő: Szegedi úti Óvoda 1. Az árak már a csillagos égen vannak. A gyógyszer­árakról nem is beszélve. Jó lenne, ha legalább az alap­vető cikkek és a gyógyszerárak az elérhetőség, a meg­­vásárolhatóság szintjén maradnának 1993-ban. 2. Jó lenne, ha a különböző döntéseket hozók a fellegekből leszállnának a földre. 3. Legyen béke, nyugodtan dol­gozhassunk, nevelhessük a gyermekeinket. Nagy György Föl Egyh­ázi Közlöny Az Egészséges Városért! Az Egészséges Város Programirodája egy olyan kér­déshez nyúlt, ami azt hiszem minden olyan ember szí­vét megdobogtatja, aki városát kicsit is szereti. Mit lehetne tenni ezért? Egyszerűen változtatni magatartásunkon. Tudomásul kellene vennünk, hogy ez a város a miénk, házaival, utcáival, fáival, levegőjével és nem utolsó sorban em­bertársaival együtt. Emberi módon kellene viselkednünk egymással szem­ben, megbecsülni nemcsak saját, hanem embertársunk javait, arra gondolni, hogy ő is ember. Azt is be kellene látni, hogy nem csak a lakás küszöbéig miénk a rend­csinálás feladata, a szomszédban már eldobálhatom a fe­lesleges kacatot. A gépkocsik száma és a levegő szennyező hatása olyan nagy, hogy egyes utcákon se éjjel sem nappal nem lehet szellőztetni. A városunkon áthaladó nemzetközi útról nem is beszélve. Egymás szeretete, megbecsülése lenne az elsődleges feladat, tisztelnék egymást korra és nemre való tekintet nélkül. Ha a gépesítés így fejlődik, így szennyezzük a levegőt, nemcsak az emberek, a növényzet is elpusztul. Nem úgy kellene felfogni, nem baj, csak nekem legyen, a többi nem érdekel, talán ezt kellene legelőször „levetkőzni". Tisztelem azt az embert aki ezt a mozgalmat elindí­totta, vagy el szeretné indítani, remélem segítő emberek is lesznek hozzá. Ez az egész város érdeke lenne. Ennyit a környezetünkről, ami szervesen összefügg az egészséges életmóddal. Mit lehetne még tenni? Elcsépelt az a szó, hogy megelőzés? Azt hiszem nem. Az ifjúság életvitele enyhén szólva, kívánalmat hagy maga után anélkül, hogy igazából tehetne róla. Nincs egy olyan hely a városban, ahol össze tudnának jönni azok a fiatalok, akik nemcsak a hangos zenét, az italo­zást kedvelik. Hol és miből? Talán a sok vendéglátó, italmérő és egyéb szórakozóhely adójából erre is kellene fordítani valamit. Nem hiszem, hogy lenne fiatal aki még fizetne is azért, hogy időnként össze szeretne jönni, nincs intézmény amelyik terembért ne kérne talán jogosan, mivel az üzemeltetés sokba kerül. Azok a jószándékú fiatalok akik szeretnének ismer­kedni, vagy hasznosan akarnák eltölteni szabadidejüket, ebben a városban ilyen hely nincs. Az utca pedig na­gyon rossz nevelő hely. Türelmes és hosszú idő kell ah­hoz, hogy az elsődleges szórakozási mód ne az ital, a kábítószer, a mérték nélküli dohányzás és a fiatalon el­kezdett nemi élet legyen. Ez mind olyan mély nyomokat hagy a fiatalság életé­ben, hogy később nem lehet rajta segíteni. Ebből adó­dik a sok öngyilkosság is. Nincs hová fordulniuk ta­nácsért, mert a szülő vagy nem ér rá gyermekével fog­lalkozni, vagy otthon is a züllött életmódot látja. Végén a teljesen jószándékú gyermek is a züllésbe menekül. Nagyon keservesen fog bűnhődni a társadalom azért, hogy a mindenáron való gazdagodás mellett, elfelejt előre tekinteni és feltenni azt a kérdést: „Mi lesz veled utókor?’’ Mindenképpen be kell látni, hogy milyen szorult hely­zetben van minden önkormányzat, de tudomásul kell venni azt, hogy a neveletlen ifjúságból nem lesz jól ne­velt társadalom. ÉS MÁR NAGYON EL VAGYUNK KÉSVE! Héjjas István Ajándék a nagycsaládosoknak Ebben az évben is sor került a már hagyományos karácsonyi ajándékozásra a városháza dísztermében, ahol a városban élő minden három, vagy ennél több gyer­meket nevelő család ajándékot kapott. Egy doboz szaloncukor és 2000 Ft-os vásárlási utal­vány volt az ajándék, s mellé a Batthyány Lajos Ének- Zenei Alt. Iskola és a Városi Zeneiskola tanulói ünnepi műsorát hallgathatták. 1992. december 21-én és 22-én tartott rendezvényen mindkét alkalommal Ficsór József polgármester köszön­tötte a megjelent szülőket és gyerekeket. Némedi László Szociálpolitikai kérdések A szociálpolitika feladata az alapvető emberi szük­ségletekről való gondoskodás, a létbiztonság elemi fel­tételeinek megteremtése azok számára, akik önerőből erre nem képesek. A rászorultak száma az egyre nehe­zedő gazdasági helyzet, a lakosság romló egészségi ál­lapota és a növekvő munkanélküliség miatt rohamosan nő. Kiskunfélegyháza 35 000 lakosának különféle segé­lyezésére, szociális támogatására a város 1992. évi költ­ségvetésében összesen 30 millió forint biztosított. Az önkormányzat, a Népjóléti Osztály minden lehetőséget megragadott ezen összeg növelésére; pályázat útján a Népjóléti Minisztériumtól több mint 8 millió forintot nyert, amit a Bizottság javaslata alapján elsősorban az általános iskolások és középiskolások beiskolázásának támogatására fordított. Több esetben sikerült jogosult­ság esetén a Társadalombiztosítás által finanszírozott öregségi nyugdíj és rendszeres szociális járadék meg­­állapíttatása, ezzel az önkormányzat jelentős összeget tudott megtakarítani és más rászorultaknak átcsoporto­sítani. A Bizottság néha legjobb meggyőződése ellenére kény­telen segélyezni olyanokat jogszabályi kötöttségek mi­att, akik erre életmódjuk alapján érdemtelenek, de az eltökélt szándéka, hogy megakadályozza a segélyek rendszeres kocsmákba vándorlását. Többek között ilyen meggondolásból részesítjük előnyben a különféle ter­mészetbeli juttatásokat, mint például a gyermekek ét­kezési támogatásait, városunkban minden 8. gyermek ingyen étkezik a bölcsődékben, óvodákban, iskolákban. Máskor a jogszabályok szigorú feltételei miatt kell kérelmezőket elutasítani. Közgyógyellátási igazolvány kiadásának feltétele többek között az, hogy az egy főre jutó jövedelem ne haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíjminimumot (ami most 6000 forint), ettől csak nagyon indokolt esetben lehet eltérni. Ezen támogatásra nagy az igény, hiszen az idős bete­gek jelentős része már alig tudja megvásárolni az egyre drágább gyógyszereket. Más esetben ragaszkodnunk kell az Orvosszakértői Bizottság által megállapított 67 százalékos munkaképességcsökkenéshez, ami azt jelenti, hogy 50 százalék esetén rendszeres szociális segély nem állapítható meg. A teljesen magatehetetlen betegek ott­honi ápolásában nyújt némi segítséget az ápolási díj, erre az önkormányzat 1990-ben 1,5 millió forintot for­dított, 1993-ban előreláthatólag 5,5 milliót fog költeni, 75 család gondjain enyhítve. Az anyagi juttatások mel­lett, melyek inkább utólag próbálnak megromlott élet­helyzeteket korrigálni, legalább ilyen fontosak a külön­böző humán szolgáltatások, melyek a széthulló emberi kapcsolatokat próbálják pótolni, a még be nem követ­kezett tragédiákat megelőzni. Ide tartoznak a Család­segítő Szolgálat, Egyesített Szociális Intézmények, Vö­röskereszt, Sanitas, DORCAS, Máltai Szeretetszolgálat, Egyházak, Tisztiorvosi Szolgálat, Népjóléti Osztály, United Way alapítvány szolgáltatásai, akciói, melyek­kel nap mint nap találkozhat a lakosság, és melyek nélkül az önkormányzat nem tudná kezelni a sokasodó szociális problémákat. Jövőre több állami, illetve Tár­sadalombiztosítási ellátás önkormányzati feladattá vá­lik: munkanélküli ellátásból kikerülők jövedelempótló támogatása, lakásfenntartási támogatás, temetési segély. Csak reméljük, hogy az erre biztosított többletkeret elegendő lesz finanszírozásukra. A rendelkezésre álló adatok alapján elképzelhető, hogy a lakosság negyede valamilyen címen segélyezésre szorul, ami előrevetíti az adminisztrációs munka felduzzadását, a hibás dön­tések lehetőségét. Ismét bebizonyosodik, hogy legjobb szociálpolitika a jó gazdaságpolitika, ahol a gazdasági teljesítmények tükrében, és a mainál sokkal igazságo­sabb elosztási rendszerben a fizetések, nyugdíjak fede­zik a lakásszerzés és -fenntartás, gyermeknevelés egész­séges táplálkozás költségeit, és az emberek nem szorul­nak tömegesen a sokszor elégtelen hatásfokú szociálpoli­tikai ellátásokra. Ami biztató, hogy városunkban egyre több a szociáli­san érzékeny, Félegyházáért tenni akaró polgár, kari­tatív szervezet, alapítvány. Talán a lokálpatrióta szelle­men is alapuló jóindulat az, ami segíthet az állami ön­­kormányzati gondoskodásból szőtt szociális háló sűrűbb­re szövésében. Dr. Garai István FELHÍVÁS Kiskunfélegyháza Városi Polgármesteri Hivatal az alábbi helyiségek használati (bérleti) jogának elnyerésére pályázatot hirdet: — Kazinczy u. 1. sz. üzlet (2 helyiség) 90 m2 Pályázati feltételekről részletesebb tájékoztatást a Polgármesteri Hivatal Igazgatási Osztályán (I. em. 51.) lehet kapni, illetve a pályázati feltételeket az érintett helyiségeken kifüggesztett pályázati felhí­vások is tartalmazzák. — Móra F. tér 9­/5 sz. iroda (1 helyiség) 11 m2 — Szegedi út 61. sz. üzlet (műhely) 60 m2 — Gorkij u. 4. sz. (5 üzlet) 5 jelű (földszint) 22,22 m2 6 jelű (földszint) 22,22 m3 jelű (földszint) 46,40 m3 10 jelű (földszint és galéria) 31,48 m5 14 jelű (földszint és galéria) 29,87 m3 1993. január 8.

Next