Félegyházi Közlöny, 2002 (11. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-11 / 1. szám

2. oldal ­éleűyh­ázi Közlöny Karácsony, új esztendő, remények... Ismét elrohant egy év, a tyúklépésnyit hosszabbodó nappalok daj­kálják a megszületett 2002. esztendőt. Pár napja még pezsgővel koc­cintottunk, ma már a mindennapokkal gyűrkőzve tesszük dolgunkat. Kétkedéssel, kérdésekkel és talán reményekkel. Karácsony ünnepén feltöltődve emberi érzésekkel - a kíméletlen mindennapos „taposás” után jóleső pár nap szünet -, szerencsés esetben a családi szeretetben eltöltött órák rövid időre feledtetik az elmúlt hónapok kudarcait, csalódásait. Utána Szilveszter, és egy pil­lanatra megáll az idő. Az emlékezet éveket, évtizedeket ugrik vissza, a karácsonyfa díszítések örömére, a nagymama süteményére, a sze­retett szülők könnyes arcára a Himnusz alatt. Ezek a percek soha nem jönnek vissza, de örökké megmaradnak. Egyben a számvetés időszaka is ez, az egyén, a családok, közös­ségek és az egész ország számára. Vajon megtettünk-e mindent, ké­pességeink és lehetőségeink szerint úgy, hogy közben másoknak nem ártottunk? A megbolondult világ, a gazdagok és szegények között növekvő szakadék, az emberi, erkölcsi értékek fellazulása, a terrorizmus, a földgolyó-szerte fellobbanó háborús tűzfészkek az emberiség létét veszélyeztetik; a hektikus világpiac, a technikai haladás és annak el­lentmondásai szüntelenül átrendezik az értékviszonyokat, iparága­kat, nemzetgazdaságokat értékelnek le, egész régiókat hozhatnak válságos helyzetbe. Mindig vannak nyertesek és vesztesek. Ezt a társadalom akkor fo­gadja el - legalább részben ha a szerencsésebbek valóban tehetsé­gük, munkájuk, szorgalmuk révén jutnak előbbre, és nem úgy, mint manapság gyakorta, amikor a sokszor kihívó és kirívó vagyongyara­podás mögött számos esetben nincs teljesítmény, a társadalom szá­mára hasznos tevékenység. A „nyerteseknek” azt is be kellene látniuk, hogy sehová nem ve­zet az az út, ahol a lemaradóknak, betegeknek, idősebbeknek és gyermekeknek, ha szükséges azok nem nyújtanak segítő kezet, akik tudnának és akiktől elvárható lenne. A politikai és gazdasági elit jelentős része ettől még messze van. Butaságával, kevélységével, harácsolásával, korruptságával talán sa­ját pozícióit is aláássa, ami önmagában nem volna baj, sőt inkább ennek kellene természetesnek lennie. Inkább az okoz problémát, hogy eközben apad a választópolgárok hite a jövőben, a demokráci­ában, ami szerencsétlen körülmények között magát a demokráciát is veszélyeztetheti, de a társadalmi-gazdasági haladást mindenfélekép­pen lefékezi, így lassabban léphetünk előre (?) a lehetségesnél, ren­geteg a felesleges áldozat, a megtört emberi sors, az értelmetlen, idő­előtti halál, a meg nem született gyermek. Az elmúlt év a fenti szempontokból is ellentmondásosra sikere­dett. A gazdasági fejlődés jelentős lasssulása - egyre távolodunk a soha el nem ért, és valószínűleg soha nem is komolyan gondolt és ígért évi 7 %-os gazdasági növekedéstől - mellett is az állam igen jelentős többletbevételekre tett szert, melynek elosztása/elosztogatá­­sa felemásan történt: szinte semmi nem jutott az egészségügynek, alig a nem kormánybarát önkormányzatoknak, jóval kevesebb a pro­paganda által sulykoltnál a pedagógusoknak, a többszöri, csepegte­tett nyugdíjemeléssel és a szándékosan alultervezett inflációval fél­revezetni próbált nyugdíjasoknak, szintúgy a mindennap robotoló bérből-fizetésből élőknek... Kiskunfélegyháza sem kapott 2001-ben az állami apanázsból a kórház, a Kossuth Lajos Középiskola és Szakiskola rekonstrukciójá­ra, a Fürdőszálló és Strand újjáépítésére, ugyanígy nem sikerült elő­relépni - talán a miniszteri előszobáztatásig eljutott a terv­­ a várost elkerülő útszakaszok megépítésében, míg az „Orbán-Szabó csomag” keretében felszámolták a nagy múltú laktanyát és helyőrséget. Van és lesz is tennivalónk tehát bőségesen 2002-ben! A minden­napos tisztességes munkavégzéssel, felelősségteljes politizálással, személyes példamutatással - a társadalmi munkamegosztás és a „ha­talmi ranglétra” bármelyik fokán -, egymás ember számba vételével lesz esélyünk újra lendületet venni, boldogabbá tenni jövőnket. Ehhez kívánok minden olvasónak, félegyházi polgárnak és csa­ládnak, békés, boldog, sikerekben gazdag új esztendőt. Dr. Garai István Cél: a vidék felzárkóztatása A FKGP megyei szervezete két országgyűlési jelöltet indít a ta­vaszi választásokon. A 3-as számú választókörzetben Berecz Józse­fet, az 5-ös számú választókörzetben dr. Kovács Józsefet jelölik. Lapunk riportere programjukról faggatta a két kisgazda politikust. Berecz József a 3-a számú választókörzet országgyűlési képviselőjelöltje elmondta, az FKGP programja három részből tevődik ösz­­sze. A legnagyobb hangsúlyt­­ az országos irányvonal, az országgyűlési képviselőjelölt elgondolásai mellett - a lakossági igények ki­elégítése kapja. Ebből adódóan a legfonto­sabb megvalósításra váró feladtok: a külterü­leti utak, úthálózat fejlesztése, a villany, a víz, és a szennyvízhálózat kiépítése a települése­ken és a tanyás vidékeken. Köztudott, a ta­nyai földúthálózat jelenleg a senki földje, az önkormányzatok ugyanis nem igazán törődnek karbantartásukkal. Sok esetben az, hogy egyáltalán járhatóak, az ott élőknek köszönhető. Az állatállo­mány növelése, a mezőgazdaság fokozott támogatása ugyancsak ki­emelt feladat. Meg kell állítani az állatállomány csökkenését, hisz a jelenlegire nem lehet piacot építeni. Elengedhetetlen az FKGP eddig még meg nem valósított programjának teljesítése. Megyénkben is akad bőven tennivaló annak ellenére, hogy a programok nagy része már megvalósult. Ez az arány Félegyházán és környékén 60%-os. A teendők között szerepel az idősek ellátásának rendezése, a pályakez­dő fiatalok munkához juttatása. A vállalkozók támogatása: kedvez­ményes hitelek folyósítása, adómentesség. A vadászati törvény meg­változtatása. A földtulajdonosnak ma nincs beleszólása abba, hogy kik, mikor gázolnak át a földjén. Megnyugtatóan rendezni kell az ár­területi földek ügyét. A területeket vagy ki kell vonni a termelésből és fásítani, vagy támogatást kell folyósítani a tulajdonosoknak. Dr. Kovács József az 5-ös számú választó­­körzet kisgazda országgyűlési képviselője­löltje elmondta, az elmúlt tizenkét évben ta­pasztalhattuk, a választások előtt számtalan mennyiségben érkeztek ígéretek, melyek ké­sőbb nagyon szerényen teljesültek. Bár kül­sőre úgy tűnik történtek és történnek a város­ban intézkedések, fejlesztések, azonban még­is az tapasztalható, hogy a környékbeli tele­pülések sokkal dinamikusabban, rugalma­sabban, erőteljesebben fejlődnek. Ennek okát szerencsés lenne tisztázni, a problémákat megoldani. Mindenki számára egyértelmű, ennek a városnak egyik szégyene a lepusztulás határára került Fürdőszálló. Az elmúlt tizenkét évben az ígéreteken kívül szinte semmi sem történt. Szerencsés lenne most már érdemben tenni valamit, legalább állagmegóvás szintjén. Ugyanez vo­natkozik a Halászcsárdára is. Elengedhetetlen az E5-ös autópálya to­vábbépítése, az elkerülő út megvalósítása. Addig is meg kell oldani a kamionforgalom kitiltását. Fejleszteni kell a város infrastruktúráját, folytatni kell az útépítéseket, megoldani a parkolási gondokat. Ki kell használni a város természeti kincseit, lehetőségeit a turizmus fellendí­tése érdekében. Szállodát, sportcsarnokot kell építeni Félegyházán. Az FKGP megyei egészségügyi programjában - melynek elkészítésében magam is részt vettem - kiemelt szerepet kap a megye kórházainak, ezen belül a betegellátás szempontjából számunkra központi jelentős­séggel bíró, félegyházi Városi Kórháznak a fenntartása. A másik ki­emelkedő jelentőségű feladat a mentőállomások terepes mentőautókkal történő ellátása. (A terepes mentő, a tanyai földutakra tervezett jármű­.­­ Úgy gondolom, nem szabad felelőtlenül ígérgetni, csak olyan dolgokat kell felvetni, megemlíteni, amit az ember meg is tud való­sítani, mely később számon kérhető az illetőn. Én ilyen szinten gon­dolom a politizálást. Véleményem szerint csak hitelességgel, őszin­teséggel, a problémák mélyének megkeresésével és az igazság kide­rítésével tud előre lépni ez a város. Ennek szellemében kívánok tevékenykedni. Berecz József 2002. január 11.

Next