Félegyházi Közlöny, 2007 (16. évfolyam, 1-48. szám)

2007-01-12 / 1. szám

2. oldal Félegyházi Közlöny Nem nyughatnak a motorosok? Folytatás az első oldalról Néhány lómapnyi nyugalom után ismét száguldozó motoroktól lett hangos a város főutcája. A lakosok a minap panasszal éltek, s egyben kérték a júliusban feloldott “motorstop” visszaállítását. Mint köztudott, a motorkerékpáros forgalom Kossuth utcáról történő kitiltását, a képviselőtestület 2003. június 25-ei ülésén kezdeményezte dr. Kardos András, és Ernyes László. A interpellációt követően szakmai tanácskozásra került sor az érintett körzetek önkormányzati képviselőinek és a rendőrség szakembereinek bevonásával. Az érvek zöme a motorosok ellen szólt, így 2004 tavaszától megtörtént a tiltó táblák felszerelése. Egy évvel később, 2005. június 12-én a motorosok beadvánnyal fordultak a képvise­lőtestülethez, annak reményében, hogy visszaállítsák a korábbi forgalmi rendet. A motorosok kérelmét a Városüzemeltetési, Településfejlesztési és Környezetvédelmi Bizott­ság, a Bűnmegelőzési és Városrendészeti Bizottság elutasította. Az év végén az ügy a Bács-Kiskun Megyei Közigazgatási Hivatal asztalára került. A szakhatóság az érvényben lévő jogszabályokra hivatkozva közölte a kérelmezőkkel, hogy az önkormányzat határozata megfelel az előírásoknak. A város vezetésének joga van bizonyos járműfajták közleke­désének korlátozására, vagy kitiltására. A szakhatóság egyben felhívta az önkormányzat figyelmét a formai szabályok betartására, vagyis a motoros forgalom korlátozására vonatkozó határozatot rendeletben kell rögzíteni. A városatyák 2006 februárjában, engedve a motorosok kérésének, feloldották a Kossuth utcai motorstopot. Néhány hónapnyi nyugalom után ismét elszabadultak az indulatok. A lakosok problémáit a körzet önkormányzati képviselője tolmácsolta az illetékesek felé. Ernyes László interpellációs kérdésére adott válaszból kiderült, a polgármesteri hivatal illetékesei egyetértenek azzal, hogy kezdődjön egyeztetés a motoros klub illetékeseivel, hisz így az érintettek szembesülhetnek a lakosság problémájával és a várható következ­ményekkel. A főutcai “motorstop” egyébként azonnal és költségmentesen visszaállítható lenne, hisz a tilalmi táblákról csak a takarófóliákat kellene eltávolítani. A forgalmi rend megváltoz­tatása a képviselőtestület hatáskörébe tartozik - tudtuk meg Kis Jenőtől, a polgármesteri hivatal városüzemeltetési osztályának vezetőjétől.­­gulyás- A kódszáma: 05 Az ünnepek elmúltával, a mindennapok gyűrődései közepette újra a hétköznapok problémáira, feladataira irányulhat figyelmünk. Egyes diákokat és szüleiket például a továbbtanulás lehetőségei foglalkoztatják. Az általános iskolát és a középiskolát befejezők az eléjük tárt kínálatokat mérlegelik. Kiskunfélegyházán több mint egy évtizede már, hogy az általános iskola 6. évfolyamát végző kisdiákok és szüleik előtt is nyílt egy továbblépést jelentő út. A Móra Ferenc Gimnázium 1994 szeptembe­rétől indította útjára hatosztályos képzési formáját. Az elmúlt évek során bebizonyo­sodott, az elért eredmények igazolják az akkori döntéshozók jó felismerését, hiszen ez az egyik legjobb felsőoktatási felvételi eredményekkel rendelkező középiskolás osztálytípussá vált. A képzés célja egyértelműen a tehetséggondozás. Kiváló képes­ségű, az átlagosnál jobb adottságokkal rendelkező, gyors felfogású, kreatív gyerekek (akik azonban nem biztos, hogy kitűnő tanulók!) számára ideális képzési forma. A tagozaton első osztálytól kezdve emelt óraszámban folyik a nyelvoktatás (nyelvi lektorral), és nagyon fontos szerepet tölt be a különféle versenyeken való megmé­rettetés is. A hat évfolyamosok a legkülönfélébb versenyeken jóval nagyobb számban és sikerrel indulnak, mint négy évfolyamos társaik. A tagozat elsősorban a lehető­ségeket kínálja fel a jó képességű diákoknak, de a lehetőséggel élni tudni kell, ezért nagyon fontos a megfelelő szorgalom. A képzés iránt érdeklődő szülők és diákok az úgynevezett “Nyílt délután” során ismerkedhettek meg részletesen a tagozattal, az ott tanító tanárokkal, az oda járó diákokkal, s nem utolsó sorban a leendő osztályfőnökkel. A hatosztályos tagozatra való bejutást egy szóbeli elbeszélgetés előzi meg, 2007. március 1-én (csütörtök) 14:30-tól, de fontos szerepet játszik az általános iskolai tanulmányi eredmény is. A magángimnázium második éve Városunkban 2007 szeptemberében indul az Euroszféra Alapítvány által működtetett magángimnázium második évfolyama, amely a régióban egyedül­álló, angol-magyar kéttannyelvű közgazdasági­, informatikai és idegenforgalmi képzést nyújt, így az iskolák diákjai már a 10. évfolyamtól több szakmai tantárgyat angolul is tanulnak. A magán középiskola célja tehát a jelen kor igényeinek megfelelő szakképzési program megvalósítása, amely elősegíti az iskolában végzett tanulóinknak az Európai Unió munkaerőpiacán való sikeres megjelenését. Ennek minőségi garanciája az, hogy az alapítvány elnöke Pálfffy István, a hazánkban méltán legnépszerűbbnek tekintett televíziós személyi­ség. A mai kor követelményeinek megfelelően a diákok tökéletes angol nyelv­tudásra tesznek szert, mert már a 10. évfolyamtól a szakmacsoportos alapozó oktatás keretében egyes szakmai tantárgyakat angolul is tanulnak. Mindkét szakmacsoport tanulói a 10-11. évfolyamon angol nyelven tanulják az informa­tikát. A közgazdasági szakmacsoportos alapozó oktatásban résztvevő tanulók a 10. és 11. évfolyamon - az informatika mellett - angolul tanulják az üzleti gazdaságtan tantárgyat. A közgazdasági szakmacsoportos alapozó oktatásban résztvevő tanulóink a 11. évfolyam végén két lehetőség közül választhatnak a továbbhaladásukat illetően: angol nyelvű üzleti képzésben vagy angol nyelvű informatikai képzésben vesznek részt a 12-13. évfolyamon. Azok a diákok, akik az angol nyelvű üzleti képzést választják, a 12-13. évfolyamon az Üzleti gazdaságtan tantárgyat tanulják angol nyelven és e tantárgyból tesznek érettségi vizsgát. Továbbá a képzés végén, 13. évfolya­mon, a tanulók az angol partnerintézmény (Grantham College), mint vizsga­­központ együttműködésével számítógépes könyvelői vizsgát is tehetnek. A gyakorlatorientált képzés megvalósítása érdekében az intézmény helyi tanterve 11. és 12. évfolyamon a diákok számára tartalmaz kétszer három hét angliai szakmai gyakorlatot. Az idegen környezetben és idegen kultúrában való helytállás erősíti a tanulók magabiztosságát, növeli önállóságukat és alkalmazkodóképességüket. Az érdeklődő városi és környékbeli diákokat és a szülőket az Euroszféra 2007. január 16-án, kedden 19 órára várja a Polgármesteri Hivatal Díszter­mébe, ahol az Alapítvány vezetői válaszolnak a beiratkozással kapcsolatos kérdésekre. Van esélyünk a fennmaradásra (válasz nyílt levélre) Tájékoztatom a választópolgárokat, hogy az elmúlt hetekben az Egészségügyi Minisztérium szakértőivel és Molnár Lajos minisz­ter úrral folytatott intenzív tárgyalásokkal, parlamenti felszólalások­kal, a miniszterelnök úrral és a frakcióvezetéssel történt egyezte­tésekkel sikerült a Kiskunfélegyházi Városi Kórházért, az aktív betegellátás fennmaradásáért hathatós lépéseket tennem. Ennek keretében lírom a fentiek vonatkozásában miniszter úr kedvező ígéretét, másrészt a Dél-Alföldi régió és a megyénk egészségpolitikai szereplőivel olyan előzetes egyezség van szüle­tőben a regionális aktív ágyszámok szétosztásáról - ami a későb­biekben már­ a miniszterre is kötelező érvényű a törvény értel­mében -, hogy Kiskunfélegyházán egy számunkra elfogadható aktív ágyszámmal fennmaradhat az aktív betegellátás. A súlyponti kórházak közé azért nem került, kerülhetett be Kiskunfélegyháza, mert számos olyan szakma nálunk nem elér­hető osztályos háttérrel, szakorvos specialistákkal (pl. ideggyógy­ászat, idegsebészet, szájsebészet, szemészet), ami egy súlyponti kórházban a nap 24 órájában magas szinten kell, hogy rendel­kezésre álljon a betegek ellátásához, nem beszélve a legmoder­nebb, ezért rendkívül költséges diagnosztikus eszközökről (CT, MR). Mindezek alapján a szavazáskor a következőket mondtam: “Bízva a miniszter úr ígéreteiben: igen.” A “nem” szavazat ebben a helyzetben nem szolgálta volna érdekünket, mert a törvény akkor is átmegy, másrészt a további, még szükséges - és jelenleg nem elhanyagolható - tárgyalási pozícióimat nullázta volna le, és nem csak a kórház vonatkozá­sában, hanem más, több százmilliós, esetenként milliárdos pályá­zataink sikeres menedzselésében is. Amennyiben az ésszerű szakmai tárgyalások megrekednek, a különböző ígéretek beváltatlanokká válnak, akkor kész vagyok további, akár súlyosabb politikai lépések megtételére is a kórház érdekében. Garai István Levente dr. országgyűlési képviselő (MSZP) Harc a kórházunkért a Parlamentben A T/1375. számú, “Az egészségügyi ellá­tórendszer fejlesztéséről” szóló törvényja­vaslat parlamenti vitájában a következő felszólalásom hangzott el a félegyházi kór­ház védelmében. DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést kérek a képviselőtársaimtól, ha esetleg ismétlésbe bocsátkozom, vagy a mindennapos betegel­látással összefüggő és fel nem számolt kap­csolatrendszerem, másrészt a tulajdonosi - önkormányzati­­ szemléletmódom helyen­ként el fogja homályosítani politikai éleslátá­somat. Ezt azért bocsátottam előre, mert néhány formai és tartalmi kifogást szeretnék emelni, megjegyzést tenni, természetesen el­ismerve a változtatás és a változás szükség­­szerűségét. De úgy gondolom, nincs az a nagyon jó törvényjavaslat, amelyen ne lehet­ne még esetleg javítani. Én is úgy érzem, hogy az előzetes egyez­tetések számtalan fórumon megtörténtek. Nem gondolom, hogy minden tekintetben a legha­tásosabbak voltak, habár a mérleg másik serpenyőjében benne van, hogy az érdekel­tektől - akár a tulajdonos önkormányzatok, akár a különböző szakmai képviseleti rend­szerek -, mivel érdekeltek, egy bizonyos érdekhatáron túl a kompromisszumkészség talán nem is várható el. Ugyanakkor az egyeztetések hiányosságát mutathatja az is - és elnézést kérek államtitkár asszonytól, de valóban nincs itt a miniszter úr, és elnézést kérek tőle, ha valamilyen vis maior eset miatt nincs itt, de egyébként talán elvárhat­tuk volna, hogy itt legyen, és ezt az eszme­cserét végighallgassa -, hogy különböző indi­kátorok és sarokszámok megkérdőjelezése nemcsak ellenzéki oldalról, hanem kormány­­párti oldalról is elhangzott, különböző módo­sító javaslatok vagy akár felszólalások formá­jában. Ennek köszönhető talán az is, hogy szá­mos információ vagy dezinformáció jelent meg különböző tömegkommunikációs eszkö­zökben, különböző listák - halállisták -, amelyek nem léteznek, csak majdnem minden újság­ban megjelentek. Erre az a válasz, hogy nincs semmi lefutva, mert a regionális egész­ségügyi tanácsiban a maradék kapacitásokra majd egyfajta tárgyalási módszerrel, kompro­misszumkészséggel megfelelő megoldás szü­lethet a felosztás tekintetében. Megmondom őszintén, én ebben reménykedem, mert minden tekintetben egymásra vannak utalva a szereplők, és nem biztos, hogy az a legjobb megoldás, ha nem lesz megegyezés. Mindazonáltal azért van egy fenntartá­som, mert úgy szól a törvény 4. § (1) bekezdése, hogy a miniszter javaslatot tesz a regionális szakellátási normatívák területi egészségügyi szolgáltatók közötti felosztásáról, és ezt többen hiányolták, hogy nincs pontos információnk arról, hogy ez mit takar. (19.50) Mert ez akár lehet egy “természe­tes szám”, a nulla is. Gyakorlatilag a nulla is ebben szerepelhet, tehát burkolt formá­ban, akár bármelyik intézmény vonatkozásá­ban egyfajta ellehetetlenüléshez biankó csek­ket kellene a szavazatunkkal megtenni, ami számomra fenntartásokat rejt magában. Nem beszélve arról, hogy ha nincs megegyezés, akkor a miniszter úr dönt olyan ismérvek és olyan számok alapján, amit továbbra sem ismerünk. Mindezek szerint az a véleményem, hogy ha ismerném ezeket a számokat és egyéb elképzeléseket, és ez számomra szakmailag elfogadható, vagy még nincs végleges döntés, akkor itt megpróbálnám pozitívan befolyásol­ni, sőt, ne adj isten, még meg is védeni. De ha ezek a számok vagy tendenciák elfogad­hatatlanok, és érdemben nem tudom befo­lyásolni, vagy, ne adj isten, nem is tudom, hogy miről van szó, nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy én ezt támogassam. Néhány szakmai érv és szakmai megkö­zelítés; ez is elhangzott már, de nem tehetek róla, most kerültem sorra. Sokan beszéltek az egészségügyi szolgáltatók elérési szabálya­iról, ami egyébként szintén benne van a jogszabályban, hogy egy külön jogszabály fog erről rendelkezni. Nyilván itt is elhangzottak különböző körzős módszerek, kilométerek, és legalább annyira fontos szerintem az időbeli elérhetőség is. És hogy ez mennyire így van, ezt a miniszter úr is elismerte, mert ha jól emlék­szem, tegnap pont erről volt szó, nevet nem említek, hogy egy kórház számára ilyen szempontból mennyire lényeges, mert pont a megközelíthetősége térben és időben mi­lyen nehézkes, és hogy ennek a kórháznak a jövőjét sikerült rendezni, ez számára po­zitívum. Én is azt mondom, hogy örülök neki, mert ha itt egyetlenegy egészségügyi intézmény sorsát pozitívan tudjuk l­efolyásol­­ni, nem csak azt, ami az én környezetem­ben van, akkor már nem vagyunk itt hiába Ugyanakkor elnézést kérve konkrét példá­kat is említek, és itt elhangzott egy 30 kilométeres határérték, tehát például a mi kórházunk vonatkozásában Kecskemét közel­sége - erre azt szokták mondani, hogy egy ilyen közelség mindig a kisebb számára kompromisszumot kell hogy lekényszerítsen jobb esetben, más esetben esetleg bajt is okozhat. Elment Zombor Gábor képviselő­­társam, aki gyerekkori barátom és rendkívül korrekt ember, akivel nagyon jól együtt tud­tunk működni, és a kecskeméti megyei kór­házzal is. Ugyanakkor valóban Kiskunfélegy­házától Kecskemét 29,5 kilométerre van - beültem a kocsiba és pontosan megmértem méterre -, de már az autópálya-lehajtótól azok a települések, amelyek Kiskunfélegyhá­zától délre esnek, már 40 kilométeren is túl vannak. És elnézést a talán egy kicsit konk­rét kifejezésért, a Piroska néni, akit meglá­togattam Pálmonostoron a hét végén, ő az 50 kilométeren is kívül esik. Nemcsak a körző számít, hanem a spe­ciális tanyavilág, a szociológiai és útviszo­nyok, és hadd ne soroljam tovább, tehát ha elfogadnánk azt, hogy Kiskunfélegyháza vo­natkozásában - amely a különböző nem létező listákon eddig szerepelt - az aktív betegellátás veszélybe kerülne, akkor több mint 7000 ember kerülne a 30 kilométeres, esetleg a 40 kilométeres körön kívül is, ami számomra szintén nehezen elfogadható. Egy-két gondolatot a tulajdonos önkor­mányzat képviseletében és szemszögéből. Az elmúlt években a tulajdonos önkormányzatok nem ölbe tett kézzel ültek, és várták a sors beteljesülését a különböző indíttatású, kurzu­soktól teljesen független és pártszínezettől teljesen független, hektikusan változó, külön­böző prioritások ismeretében és nem isme­retében, hanem mindenki megprób­ált folya­matosan alkalmazkodni, struktúrát váltani, ennek megfelelően különböző fejlesztéseket végrehajtani, amelyeket utólag azért kockáza­tos lenne en bloc és általánosan presztízsbe­ruházásoknak minősíteni. Itt szintén elhangzott, hogy ezek egy ré­szét különböző jogszabályok mentén kötelező volt elvégezni, minimumfeltétel-jogszabály­okra gondolok, és természetesen egyéb fej­lesztésekre is, ami nyilván különböző pályá­zatok mellett jelentős önkormányzati saját erő bevonását is jelentette. Ez most egy adott szituációban az aktív betegellátás elvesztésé­vel, mondhatni azt, hogy bizonyos szem­pontból elveszhet. És ha már itt tartok, azt kell mondjam, hogy hála a jó istennek, Bács-Kiskun megyében elég sok fejlesztés volt címzett támogatás és egyéb pályázat formájában, tehát elég furcsának gondolnám azt az én városom, Kiskunfélegyháza vonat­kozásában, ha, mondjuk, két hónappal ez­előtt a miniszterelnök úr jelenlétében egyfaj­ta ünnepélyes átadása történik egy jelentős címzett támogatás beruházásának, hogy két hónap múlva ennek a létjogosultságát valaki megkérdőjelezné. Ezt sem szakmailag, sem politikailag nem tudnám indokolni, sem el­fogadni. Persze, lehetne kérdezni, hogy a panasz­nap meddig tart - maximum 10 percig -, akkor mit lehetne csinálni. Nyilván a tulaj­donos önkormányzatok és az egyéb szereplők együttműködésével, kompromisszumkészségével előre lehet lépni, mint ahogy egy kisebb kórház vonatkozásában is természetesen te­lephely-összevonásokkal, bizonyos osztályok megszüntetésével, költségek jelentős csökken­tésével és a tulajdonos önkormányzat jelentős szerepvállalásával; ami egyébként nem egy rendszeridegen dolog, nem könnyű dolog, nem kellemes dolog, de a tulajdonos önkor­mányzatoknak nemcsak az egészségügyi in­tézmények működtetésében, hanem a szoci­ális és oktatási intézmények működési költ­ségeiben is jelentősen részt kell vegyenek, a különböző normatívák állandó “változásában”. Tehát azt természetesen el tudom képzel­ni, hogy ilyen szerepvállalással, egyfajta to­vábbi ésszerűsítéssel - és ebben már benne van Schvarcz képviselő kollégám javaslata is, mert ez nagyon jó megközelítés, és Mikola képviselőtársamnak is sok tekintetben igaza van -, tehát például Kiskunfélegyháza vonat­kozásában, ha van egy kardiológiai rehabili­táció, elég nehezen tudnám elképzelni, hogy egy kardiológiai rehabilitált beteg aktív be­tegellátást igénylő helyzetét nem tudnánk megoldani. Nem gondolnám, hogy egy ilyen rehabilitációs részleg és telep mögül ki lehet­ne szervezni az aktív betegellátást, vagy egy műveseállomás mögül is ki lehetne szervezni az aktív betegellátást. Én tehát azt mondom, hogy egyfajta kompromisszumkészség alapján, egyfajta rest­rikció és ésszerűsítés alapján, a tulajdonosi önkormányzat szerepvállalásának hangsúlyo­zásával a struktúra váltható, de ésszerű ke­retek között azért fenntartható, illetve meg­tartható. És akkor azzal zárom, hogy ebben a vonatkozásban ma is elhangzott, illetve írásos formában megtaláltam a miniszter úr véleményét, hogy mi nem akarunk súlyponti kórház lenni - itt két vagy három tucat kórházról van szó. Keleti képviselőtársam helyett is beszélek, remélem, hogy fölvállalja­­, mi nem akarunk különleges dolgot csinál­ni, csak olyat, ahol kiveszik a mandulát és az epekövet, levezetik a szüléseket, operálják a sérvet vagy az orrpolipot, ellátják a belgyó­gyászati betegségek zömét, l­eállítják a cukor­betegek terápiáját és a magas vérnyomás­­betegséget. Mi semmi mást nem akarunk. Sőt mit több, még ennyit sem, mert mi már a fü­l­­orr-gégészeti osztályról nem olyan régen le­mondtunk, tehát ebből a sorból a mandula és az orrpolip is kimaradna. Ha tehát ezt meg tudjuk tenni Kiskunfélegyházán és még másfél tucat kórházban, akkor azt hiszem, elégedettek lehetünk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.) Mindezek mellett folyamatos egyeztetést folytattam és folytatok az Egészségügyi Mi­nisztérium szakértő vezetésével, Molnár La­jos miniszter úrral, melyről tájékoztattam a miniszterelnök urat is. Molnár Lajos minisz­ter úrtól ígéretem van arra, hogy a félegyházi kórházban megmarad az aktív betegellátás. Mindezekre támaszkodva volt a szavazatom a fentiekre vonatkozó törvényre: “Bízva a miniszter úr ígéreteiben: Igen”. Remélem, hogy mindenki tartani fogja a szavát, és emellett a Regionális Egészségügyi Tanács­ban elkezdett egyeztetéseinket is siker koro­názza majd. Garai István Levente dr. (országgyűlési képviselő, MSZP) 2007. január 12.

Next