Félegyházi Hírlap, 1997 (3. évfolyam, 1-25. szám)
1997-01-10 / 1. szám
2. oldal Kiugrott a nyúl... Igaz, a sajtóetika szerint nem nevezhető névtelen szerzőnek “tógás” cikkíró polgártársam, én mégis ugyanúgy névtelennek kell tekintsem, mint azt, aki a Műemlékvédelmi Felügyelőségnél, hogy úgy mondjam, besúgta Félegyházát, mert egyáltalán felmerült a McDonald' s megtelepedésének lehetősége a Hattyú Ház mögött, de kétségtelenül a város szívében. Ám mindenekelőtt megnyugtatom a névtelen szerzőt, akár elhangzott ilyen formában a “sárfészek” mint jelző, akár nem, felvállalom, de nem azért mert a liberalizmus zászlóbontogatója volnék, még csak azért sem, mert szeretem a hamburgert, hanem, mert neves építészeink egyike-másika csípőből tüzelve, betolakodónak tekintve, pocskondiázva próbálta elűzni a fent nevezett cég tárgyaló küldöttségét. A fő hangadó - többünk szerint felbujtott?! -építészünk érdekességképpen megbízást kapott az aranykapu egységes megjelenítését szolgáló tanulmánytervek készítésére, e terület térlefedésére, amely a bizottság egyhangú elismerését váltotta ki, igaz, a Hattyú Ház előtt. Hattyú Ház. Műemléki környezet. Kérem a cikk szerzőjét, szakértői csapatával ugyan járja már körbe az ott lévő épületcsoportot. Emlékeztetőül: Gorkij u. 2. (IBUSZ Bank, Ékszerház), Centrum Áruház, Gorkij u. 4. (Amígó). A séta után talán vagy a véleménye változik, vagy a fogalmat (történelmi városmag) kell újra definiálnia. A szakértelemről: Nem biztos, hogy egy képviselőnek szakbarbárnak kell lennie, viszont kötelessége szakemberek véleményét kikérni, és ha azok nem azonosak a szakbizottságokéival, ennek hangot is kell adnia. Úgy tűnik, igazi gondot okoz az anonim szerzőnek, hogy a bizottságban kisebbségben maradó vélemény a testület előtt megmérettetve többségivé válik. Ez a demokrácia, ott nem négy-öt ember dönt, hanem 24, és ha rám lenne bízva, minden választópolgár szavazógépet kapna a kezébe, hogy a demokrácia még teljesebb legyen, utalván a cserépszavazásra, az Ön által említett ókori bölcselőkre való tekintettel. Sem eszem, sem műveltségem nem lett több, mert képviselő lettem - talán csak annyival, amelyet két év tapasztalata adott -, soha egy percig nem is gondoltam ezt, viszont a véleményem hamarabb kap nyilvánosságot, melyet sokan személyes sértésnek vesznek, pedig sértődés helyett ideje volna a “más” vélemények hátterét is megismerni, amely esetemben legtöbbször személyes beszélgetések tapasztalatán alapul. Éppen ezért botorság azt kérnie, csöndesedjek, vagy hallgassak el eltérő véleményem miatt, még akkor is, ha Önnek ez a szimpatikus magaviselet, de nem vagyok hajlandó becsapni önmagamat ugyanúgy, mint választóimat sem! Summázva: Ez az aprócska ügy, ugyanúgy, mint az Ön cikke, nem szűkíthető le csak a gyorsétkezde tárgyára. Nem vagyok feltétlen híve a McDonald' s-nak, hiszen pro és kontra oldalon sok érv felsorakoztatható. Nem bánom, hogy szóltam, úgy érzem, érdemes tüzelni a hatalmasságokra, hiszen előbb-utóbb kiugrik a nyúl a bokorból, ezért inkább felvállalok bárdolatlannak tűnő kijelentéseket, mintsem hallgatásommal cinkossá legyek. Fricska József önkormányzati képviselő Legalább vitatkozzanak a történelmi városképet jelentősen befolyásoló épületről Mennyibe kerül - mit ér egy képviselő? Az országgyűlési képviselő alapvető kötelessége beszámolni munkájáról, de közösségi megbízatása és az adózó állampolgároktól kapott juttatásai miatt fizetéséről is. Ezt megtettem a Félegyházi Hírlapban egy éve részletesen, a mostani képviselői fizetésemelések miatt úgy érzem, erről ismét szólnom kell. Jelen cikk terjedelme nem teszi lehetővé a képviselői munkával közvetve, vagy közvetlenül összefüggő kötelezettségek és ezzel járó kiadások részletezését, ezt egy következő számban teszem meg, kérem majd az olvasót a számok összevetésére, mert a kép csak így lehet teljes és valós. 1994-ben a nettó fizetésem (képviselői alapdíj + bizottsági pótdíj együtt) 46.607 Ft, 1995-ben 52.597 Ft, míg tavaly 1996- ban 63.340 Ft volt. Ez utóbbinak 122.850 Ft bruttó összeg felelt meg. 1997-ben a képviselői alapdíj 114.075 Ft, a bizottsági pótdíj 45.630, azaz összesen 159.705 Ft. Ez körülbelül 80 ezer forintnak fog nettó értékben megfelelni, mely 1997 elején a teljes munkaidőben foglalkoztatott fizikai dolgozók fizetésének a háromszorosa, szellemiek esetében a kétszerese. A reálszférában a közép- és felsőszintű vezetők, menedzserek fizetése a képviselői fizetés 4-5-szöröse is lehet. Ugyanakkor a társadalom jelentős része a létminimum környékén, mindennapos megélhetési gondok között él... A képviselői fizetésen túlmenően, attól függően, hogy a képviselő Budapesttől milyen távol lakik, adómentes költségtérítést kap, melynek összege 39.926 és 68.445 Ft között mozog, esetemben ez 57.038 Ft. A szállásköltség-térítés és a képviselői alkalmazottak fizetési kerete (szintén 57.038 Ft) a képviselő számára bevételt nem jelent, viszont a költségvetés számára ez is kétségtelenül kiadás. Nagyon nehéz lemérni, hogy ezért a jövedelemért mikor dolgozik meg igazán a képviselő. A választópolgár joggal bosszankodik az üres padsorok, a bóbiskoló képviselők láttán. Van, aki csak pár alkalommal szólalt eddig fel - más kérdés, hogy ki mit mond és hogyan -, vagy alig adott be épkézláb, valamirevaló módosító javaslatot. Mások a lakossági kapcsolataikat hanyagolják el teljesen. Ezekben az esetekben - amikor a képviselői munkával összefüggő kiadások is elenyészőek! - teljesen jogos a kritika, az, hogy a képviselő nem érdemli meg a bérét. A fenteken túlmenően igazából az lett volna gesztusértékű, ha a politikusok, képviselők fizetése - együtt sírunk-nevetünk a társadalommal alapon - legfeljebb a nyugdíjemelés arányában, 19,5 %-kal emelkedett volna, amely még mindig biztosította volna a képviselői munka anyagi hátterét. Ismerve és tiszteletben tartva az emberek véleményét a fenti kérdéskörről, amely számomra is lelkiismereti problémákat vet fel, azt hiszem, talán akkor cselekszem helyesen, ha az adófizetők pénzét úgy használom fel, hogy képviselői munkám minél hatékonyabb legyen és ezzel minél többet tudjak tenni az emberekért, a választókörzetért és az országért. A 19,5 % feletti részt pedig közösségi és jótékonysági célokra fogom fordítani. Garai István dr. országgyűlési képviselő FÉLEGYHÁZI HÍRLAP 1997. január 10. Maradt volna a nyúl a bokorban... Megtisztelt Fricska József képviselő úr azzal, hogy észrevételemre reagált, de sajnos ki kell ábrándítanom abból a meggyőződéséből, hogy a cikk íróját az építészlobbiban, vagy hozzájuk közelálló körökben keresse. Megnyugtathatom önt, semmivel sem vagyok más, mint választói közül bárki, akiket nem akar becsapni. Nem azért javasoltam elcsendesedését, hogy véleményét elhallgassa, hanem azért, mert “csendben érik az értelem”, s ha mint képviselő megszólal, akkor nem mindegy, hogy mit és milyen stílusban mond. Elszomorító volt látnom soraiban azt a mondatot, hogy “a Műemlékvédelmi Felügyelőségnél, hogy úgy mondjam: besúgta Félegyházát”! Én úgy gondolom, felelős, kicsit is művelt képviselő, ha nem is legelőször, de másodsorban maga kéri az említett hatóság szakvéleményét. Már csak azért is, hogy ne essen abba a hibába, amibe elődei pottyantak, amikor az ön által is kifogásolt épületet (épületeket) emelték. Egyébként senki nem mondta, írta, hogy pl. a Gorkij utca 2. épülete szép, vagy odaillő. De a múltban elkövetett tévedéseket nem kell feltétlenül megismételni, egy újra csak oda nem illő objektummal. Higgye el, képviselő úr, körbejártam a szóban forgó területet - már jóval azelőtt is, hogy önt szenátorrá tette választókörzete. Akkor is ez volt a véleményem, de azért hadd igazítsam ki: a városmag nem csak a Hattyú Házból áll. A Sarlósboldogasszony templom és plébánia, a hajdani Halászcsárda, a városháza, a Viola ABC tömbje, a Szt. János tér épületei, a Jókai utca egyes házai, a Constantinum épülettömbje talán belefér az egységes városképbe, melybe még néhány szép, modern ház is beleilleszkedik. A hiteles tájékoztatás kedvéért talán megemlíthette volna, hogy a szóban forgó cég küldöttségének felajánlottak egy másik, ettől a helytől nem messzire lévő területet, de az ominózus küldöttség hallani sem akart másról, csak az általa kiszemelt helyről. Kedves képviselő úr! Ha már a demokrácia melletti harcos kiállását illeti, vigyázni kell azzal a gépszavazással, meg a mindenkinek szavazógépet adással. A görög demokrácia eme intézményét a zsarnok kiűzésére, a zsarnokság megakadályozására használták az ókori Athénban.Volt, amikor pártharcok eszközévé lett, ennek vált áldozatává néhány jelentős athéni államférfi, mint pl. Ariszteidesz. S hogy el ne felejtsük, ebben az ideálisnak tartott demokráciában ítélték halálra Szókratészt, fogták perbe, vetették börtönbe azt a Pheidiászt, aki felépítette nekik a görögség legszebb városát. De korunkban is volt arra néhány példa, hogy egy ostobaság, amit 60 millió szál ismételt, az bizony ostobaság maradt! A magam részéről e témát nem óhajtom tovább ragozni, levelezésünkkel untatni a kedves olvasókat, akik, azt hiszem, mindenfajta szavazógép nélkül is meg fogják találni a véleménynyilvánítás lehetőségét! Név és cím a szerkesztőségben. Díszpolgárság vagy valami egészen más? Olvasom az egyik napilapban hogy Kiskörös, "Petőfi városa” díszpolgárává avatta elsőként dr. Habsburg Ottót. A jól sikerült reklámfotószerű kép alatt rövid közlemény, boldogságtól sugárzó arcok. Émelygést érzek a gyomrom tájékán. Lapozok az újság belsejébe, kell lenni valahol még valami magyarázatnak, kiegészítésnek, vagy mit tudom én, minek, mert ez így nem jó! Nem akarom idézni a történelmet - mindenki előtt ismert! De ha egy város olyan büszke Petőfire, mint azt Kiskőrös mutatja, hogyan lehet ezt ennyivel elintézni? Vagy Kiskőrösön nem tanították, hogyan és miért halt meg Petőfi? Nem él már az ük- vagy dédunokák közül egy sem, akinek őse '48-ban vagy azt megelőzően életre-halálra harcolt a Habsburgokkal? Természetesen nyilvánvaló, hogy Habsburg Ottónak ezekhez személyesen semmi köze. Magam is tisztelem rendkívüli intelligenciáját, műveltségét, jóindulatát. Az is nyilvánvaló, hogy a nemzetek közötti megbékélés nélkül nincs új, egységes Európa. De egy ilyen történelmi előzményekkel bíró névnek konzekvenciái vannak. Más a megbékélés, és más az identitástudatból fakadó tisztelet elődeink iránt. Ha ez a közlemény - a Petőfi Népének mekkora szerepe van ebben, nem tudom - csak egy szóval is említi, hogy ez az aktus a megbékélés jegyében történt azzal, hogy tudomásul vesszük a realitásokat, de felejteni nem tudunk soha, úgy ez viselhető. Tudom, Kőrös nem jászkun település, de nem hiszem, hogy ott nincsenek olyan leszármazottak, mint jómagam, minthogy az én anyám nagyapja is' 48-as honvéd volt, aki bár megnyomorodott a harcokban, hosszú életet élt. Az akkori hadsereg ellátmányából vetettek neki néha egy komiszkenyeret, egy darab szalonnát, egy csajka levest. Anyám evett belőle, emlékezett az ízére. Vagy nem hiszem, hogy a Kőrösről 1743- ban betelepült Molnár Istvánnak nincs utódja, aki ne tudná, hogy akkor élő eleink egy életen át nyögték a redemptió embernyomorító terhét csak azért, mert a Császári és Királyi Felségnek méltóztatott korábbi törvényes jussát tőle elrabolni. És még ez sem volt elég! Kérte még a fiút is felszerelve hadra foghatóan esztelen örökösödési háborúihoz. Szabad ezt, lehet ezt elfelejteni? Ennyire nincs büszkeségünk? Ennyire semmi nép vagyunk? Ismétlem! Őszinte híve vagyok a megbékélésnek. Nemcsak a Habsburgokkal, de a románokkal, a szlovákokkal és mindenkivel, akikkel a történelmünk folyamán konfliktusba kerültünk, mert bebizonyosodott, hogy az erőszak sem az egyén, sem a nemzet dolgában nem old meg semmit. Az élet viszont megtanított arra, hogy átérezzem elődeim küzdelmét, és mélységesen tiszteljem őket. Terjék Gyula