Félegyházi Hírlap, 1998 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-09 / 1. szám

2. oldal MEGVAN A VÉLEMÉNYÜNK 1998. január 9. Köszöntjük Olvasóinkat! Önök a Félegyházi Hírlap IV. évfolyamának 1. számát tart­ják a kezükben. 1995 őszén, amikor a nyomdában izgatottan vártuk, hogy az újság első példánya le­jöjjön a gépről, egyáltalán nem gondoltunk arra, hogy mi lesz két-három év múlva. Akkor még fogalmunk sem volt róla, hogy milyen felelősséggel jár egy új­ság kiadása. Hogy ez a lap vala­mennyiünk életét gyökeresen meg fogja változtatni. Akkor csak egy dolog lebegett a sze­münk előtt: végigvinni azt, amit elhatároztunk. Nagyon lelkesek voltunk és nagyon tudatlanok. De megcsináltuk. Aztán izgatottan vártuk a hatást. Kiflit és cukorkát vettünk csak azért, hogy láthassuk, hány példány van még belőle az üzle­tek polcain. Mint egykor régen, a boltok kirakatában kitett érett­ségi tablóink előtt állva, figyel­tük, mi a véleménye rólunk az embereknek. Hosszú idő telt el azóta. Már tudjuk, a saját bőrünkön érezzük, hogy mire vállalkoz­tunk. Lassan és észrevétlenül az egész lényünket átitatta ez az új­ság. A szakma szeretetéből és nem kevés dacból a szabadidő­ben megírt lap mára életcéllá változott. Sokan, nagyon sokan segítettek az első lépések meg­tételekor. Mosolyogtak, de el­nézték hibáinkat. Amikor pedig bajban voltunk, segítő kezet nyújtottak felénk. Reméljük, az­óta sem bánták meg, hogy így tettek. Még akkor sem, ha a min­dennapi rohanásban sajnos az illőnél lényegesen kevesebb időnk jut a barátság ápolására. De ha egyelőre mi nem is tu­dunk menni, gyertek Ti! S le­gyetek ismét elnézőek és türel­mesek. Hiszen, ha úgy tetszik, valamit most megint újrakez­dünk. A főszerkesztő személye megváltozott, és szerkesztőből is kevesebb van eggyel. De ez nem jelent gyökeres fordulatot. A Hírlap szellemisége, karaktere olyan marad, amilyennek meg­szoktuk. Kisebb formai változ­tatásokat azonban szükségesnek tartunk megtenni. Szeretnénk, ha minderről - csakúgy, mint ko­rábban - olvasóink elmondanák a véleményüket. Hiszen az Önök segítsége és érdeklődése nélkül már régen nem lenne Félegyházi Hírlap. Mert Önök azok, akik a lapot meg­véve, kéthetente újabb ener­giát adnak nekünk a munkához. Mert látjuk, van értelme annak, amit csinálunk. Mindent megte­szünk azért, hogy ebben az év­ben se veszítsük el ezt a bizal­mat. De kérjük, hogy segítsenek is nekünk. Szerkesszük együtt a lapot! Mert csak arról tudunk beszámolni, amiről tudomást szereztünk. Mindig is keserű szájízzel olvassuk azokat a leve­leket, amelyek utólag kérik tő­lünk számon, hogy miért nem írtunk egy-egy jelentős ese­ményről. Ilyenkor nagyon rosszulesik, hogy senki nem tar­totta fontosnak, hogy felemelje a telefont, és elmondja nekünk a hírt. Akaratunkon kívül csaló­dást okoztunk így azoknak is, akik izgatottan keresték nevüket, eredményeiket az újságban. Szeretnénk a jövőben mi­nél kevesebb csalódást okozni. Szeretnénk, ha minél töb­ben olvasnák a Hírlapot, ha vé­leményükkel, tanácsaikkal, kri­tikájukkal segítenék a munkán­kat. Az eredményes közös munka, az együttműködés remé­nyében kíván boldog új évet Önöknek Galambos Sándor, a Félegyházi Hírlap főszerkesztője és a társszerkesztők: Bakos Aranka, Gajdics Ottó és Hájas Sándor Eredményekben gazdag, boldog új évet kívánunk! SERTÉSTARTÓK FIGYELMÉBE! A Hungary-Meat Kft. értesíti a tisztelt gazdákat, hogy 1998. január 1 -jétől megkezdte a termelőktől a közvetlen SERTÉSFELVÁSÁRLÁSt a mindenkori hatályos átvételi áron. Fizetési mód: azonnal a helyszínen történik. Ugyanitt védőáras szerződés köthető 200 forint + áfa/kg. Ez a minimum, ezen felül a mindenkori ár az érvényes. Érdeklődni lehet: HUNGARY-MEAT KFT. T­V­ Kiskunfélegyháza, Majsai út 30. szám alatt, vagy telefonon: 06-76/463-815, vagy a 06-60/451-782-es­­r számokon. Bondog, két­ és új évet látván a ciaripary-Udeat Kft. Kedves Garai István úr! A Félegyházi Hírlap 1997. december 12-i szá­mában ön azt írja, hogy nemet szavazott a parla­menti döntéskor a többlet pártpénzekre. Uram, ezt rosszul tette! S még rosszabb, hogy dicséretesnek tartja, sőt: eldicsekszik vele! Merthogy a többpárti demokráciákban a mindenkori kormányzatnak tá­mogatnia kell a hazai pártokat, még akkor is, ha ők (a pártok) ellenvéleményt képviselnek. Tehát mind az alap, mind a többlet anyagi kiadásaikhoz hozzá kell járulni! S lám, ön újra bizonyítja önmagáról, hogy nem szereti, nem szívesen tűri a mai ellenzé­ket... MA­­ nem. De 1990-94 közt, bezzeg, Garai úr buzgón becsmérelte az Antall-Boros kormányt, és rajongva szerette az akkori ellenzéket­ (MSZP­­SZDSZ), sőt a Fideszt is. Akkor... Most iS szidalmazza a más véleményű párto­kat, jómaga “különb” még a saját pártja (MSZP) többi tagjánál is, mert ők helyeselték a többlet párt­pénzek megadását! (Kb. 2 milliárd Ft.) Jól tették a többiek, hogy így döntöttek! Hiszen ebből is a legtöbb pénz a jelenlegi kormánypártoknak jut a fejpénz elve alapján. Köz­ismert, hogy az MSZP óriási vagyona ma is meg­van, jövedelmez. A ma kormányzó két párt ügye­sen kijátszotta az Antall-Boros időszak törvénye­it. Eszében sem volt elszámolni ingatlanjaival, Németh Miklós idején “előprivatizálták” a pártva­­gyont, a valamirevaló vállalatokat! Máig busásan folyik a pénz az MSZP-SZDSZ pártkasszáiba ezekből! De még az önkormányzatokat is lecsa­polták a Tocsik-ügy kapcsán! “Jeles” pártminisz­terek segédletével: Suchman Tamás, Kuncze“úr” tudtával, Horn Gyula mosolya mellett folyt - fo­lyik a sikerdíjazás. Boldvai László (MSZP), Bu­dai György (SZDSZ) pártpénztárosok és ország­­gyűlési képviselők “kezelték” a lakosságtól betocsikolt százmilliókat! Liszkai Péter, Szokai Imre (MSZP), az ÁPV Rt. korábbi vezetői, a VEK­TOR Kft., a 2000 ügyvédi iroda pirosszegfűsei mentegetik önmaguknak, pártjuknak a közpénzt! Ez csupán csepp a tengernyi csalás közül, ennek a “haszna” is milliárd forintokra rúg! Már hogy az MSZP-SZDSZ haszna....Bezzeg, ha ezt Antall-Boross kormánya tette volna! Garai úr és párttár­sai, Göncz Árpáddal együtt­­ teleordítoznák a vilá­got, hívnák Európát! (Göncz meg is tette, persze nem éppen ezzel a kormánnyal szemben...) Most elégedett Göncz is... Garai úrnak mindez kiment az emlékeiből? Van bátorsága “az elmúlt 3 és fél éves munkát” emlegetni? Alaposan “legyalultak” bennünket a szegfűs-madarasok! Csak az egészségügyet nézze! Látja-e? Tet­szik? Annak idején igen volt a szavazata...? “A többiek kimentek rágyújtani?” Jól tették! Én 1992-ben hallottam önt “előadni”. A helyi szakmaköziben, a TIT keretében va­lamilyen egészségügyi témát fejtegetett. Folyton a jegyzetét nézte, felcserélte olykor a sorokat, unta a mondat hangsúlyait, ujjai között állandóan forgat­ta az írótollát. Nem bírta magát “önmérsékelni” - amit buzgón ajánl most képviselőtársainak -, s vá­ratlanul szidalmazni kezdte az Antall-kormányt. Persze, ez a témához nem illett, de egyoldalú “iszap­­kezelése” önt eltölthette örömmel. Ott, a 20-25 főnyi háziasszony hallgatóság nem szólt vissza, de - szerencsére - a parlamentben nem így van! Sajnos, ön is a pártemlőkön nőtt fel, és lett “sike­res”. Érthető, hogy szeretné elhallgattatni az ellen­­véleményt... Becstelenség a vitákat “iszapbirkó­zásnak” nevezni! Családommal együtt élvezzük a parlamenti vitákat, és helyeseljük. Ebből tudjuk meg, melyik pártnak és melyik képviselőnek mi­lyen elvei vannak! Hogy kire érdemes szavazni! Hát Garaira, Kunczéra és pártjára NEM a vála­szunk! Némedi Vargáné Kiskunfélegyháza Tisztelt Levélíró! Engedje meg, hogy röviden reagáljak sorai­ra! Átnéztem az általam írt újságcikkeket, parla­menti felszólalásaimat. Ezekben vitapartnereimet, vagy bárki mást nem becsméreltem, de úgy em­lékszem, hogy ez nem volt rám jellemző 1990 és 1994 között sem, akár önkormányzati képviselő­ként, vagy magánemberként. 54 parlamenti hoz­zászólásomból több elég éles szakmai viták között hangzott el, de egy képviselőtársam sem kért utá­na szót, hogy megsértettem volna. Az Ön által említett cikkben sem “szidalmaz­tam” senkit, tényeket írtam le. Döntésemet továbbra is vállalom - nem szavazat a többlet pártpénzekre - , mert a választópolgárokkal történt találkozások, elbeszélgetések alkalmával - pártállástól függetle­nül - ilyen véleményeket hallottam többségben. A pártok költségvetési finanszírozása a választáso­kon elért eredmény alapján történik - nehéz lenne ennél igazán jobb elvet kitalálni -, de ez így volt az előző ciklusban is, amikor az akkori győztes pár­tok kaptak aránylag jelentősebb összegeket. Az ellenzéki vélemények megjelenítését a Par­lamentben a Házszabály szabályozza, a mostani jóval több lehetőséget biztosít az ellenzéki pártok­nak, mint 1990 és 1994 között. A Tocsik-üggyel kapcsolatos erkölcsi véle­ményével, ítéletével egyetértek, az erről szóló, ugyanilyen értelmű parlamenti felszólalásom tel­jes terjedelemben megjelent a Félegyházi Hírlap­ban. Egyáltalán nem menti az érintetteket, hogy valószínűleg az MDF-Fidesz “székház ügyben”, amely szintén milliárdos nagyságrendű - ott sem volt minden jogszerű. Ezen túlmenően az Ön által említett “tengernyi csalásnak” és “milliárd forin­tokra rúgó haszonnak” nincs valóságalapja. Az Állami Számvevőszék szigorúan ellenőrzi a pár­tok gazdálkodását, a legkisebb szabálytalanságot is kíméletlenül jelzi. Annak idején természetesen a szavazatom “nem” volt a kórházi ágyak leépítésére, és szintén nem arra az elképzelésre még 1994-ben, hogy a városi kórházak - így köztük a félegyházi is - me­gyei fennhatóság alá kerüljenek. Éjszakába nyúló parlamenti vitában és bizottsági üléseken próbál­tam módosító javaslatommal 2000 kórházi ágyat megkímélni a felszámolástól, de ebben a szava­záskor az ellenzék sem támogatott. Az elmúlt lassan 20 évben orvosként számta­lan - valószínűleg több mint 200 - egészségnevelé­si, egészségügyi előadást tartottam iskolákban, nyugdíjasklubokban, a környező településeken, de országos szinten is. Ezekre soha nem előre elkészí­tett szöveggel készültem - így “sorokat” sem cserél­hettem fel -, hanem legfeljebb fél- egyoldalnyi váz­lattal, benne friss adatokkal, érdekességekkel. A dohányzás káros hatásainak megelőzésé­ről szóló törvényjavaslat parlamenti vitájában az első felszólalót, Győriványi képviselőtársamat Kökény miniszter úr és még ketten hallgattuk vé­géig. Engem már négy (!) képviselő “kísért figye­lemmel”, ezért is kezdtem felszólalásomat azzal az ironikus fordulattal, hogy az ülésteremben lévő képviselők száma 100 %-kal nőtt. Nem volt több hallgatója Lezsák Sándornak, Szabad Györgynek és Bauer Tamásnak sem. Záró sorai a személyemre vonatkozó konkrét tartalmától függetlenül a kifogásolt cikkem gon­dolatát igazolják, amennyiben “......a választási eredményeket döntően nem a kiragasztott plaká­tok száma, vagy a különböző politikai hirdetések mennyisége, hanem valószínűleg az országgyű­lés, a pártok, a kormány és az országgyűlési kép­viselők elmúlt 3 és fél éves munkája fogja inkább befolyásolni”. Végül engedje meg, hogy megköszönjem őszinte sorait! Arra ösztökél, hogy képviselői mun­kámat a hátralévő időszakban még nagyobb figye­lemmel, odaadással végezzem és próbáljam hibái­mat kiküszöbölni. Garai István dr. országgyűlési képviselő A “Doni áttörés” A városi önkormányzat ár 12-én 15.00 órától. A rendez- nagy, egyetemi tanár tart elő-és a Helyőrségi Nyugállomá­­vény első részében Ficsór Jó­­adást. A megemlékezés iá­nyú Klub vezetősége a “Doni­zsef polgármester mond köszön- jódik részében megkoszú­áttörés”55.évfordulója a­ köl- tőt, majd A doni áttörés történt- rázzák a 11. világháborús mából a városháza dísztermé- mi áttekintése címmel dr. Simon emlékművet a Felső-temető-

Next