Félegyházi Hírlap, 1888 (6. évfolyam, 3-53. szám)

1888-01-15 / 3. szám

VI. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Megjelenik minden vasárnap. Lapvezér: Dr. Holló Lajos. Laptula­jdonos : A Petőfi könyvnyomda részvény­társaság. Félegyháza, 1888. január 15. ALAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szabó Imre-féle házban. Hirdetések díjszabály szerint. Felelős szerkesztő: Fehér Antal. Kaszinói közgyűlés. Érdekkel néztünk a legközelebbi kaszinói közgyűlés elé, mert Il­re járt, hogy ezen közgyűlésen fog kezdemé­nyező lépés létetni arra nézve, hogy a modernebb kaszinói élet városunk­ban megteremtessék. Reményünkben azonban csalat­­kozunk, mert a folyó he­d­ik napján megtartott kaszinói közgyűlés csak azt dokumentálta, hogy a társadalmi bé­kétől, s ekként a társas élet fellendü­lésétől ma távolabb állunk, mint bár­mikor. Egy év szomorú tapasztalatai — a társadalmi harcz kíméletlen pusztí­tása — úgy látszik, nem adtak elég tanulságot, nem tettek elég kárt arra, hogy a reakczionárius irány hívei feladják a czéltalan küzdelmet. De sőt ellenkezőleg azt tapasztaltuk, hogy a­mint egy reformlépés czélba vétetik, a­mint fogy a reakc­ió lábai alól a ta­laj, a küzdelem, a harcz azonnal meg­újul, és foly kíméletlenül, kíméletle­nebből, mint valaha. Mindig csak rombolunk, és soha­sem építünk. Unokáink majd sírva fogják elbeszélni, mint dúlt közöttünk a gyűlölet, és mint semmisítő meg nemcsak a jelen érveit, hanem a jövő legszebb reményeit is. Szívünk vérzik ezt látva, és ezzel — mint a reform-irány­­űvel, — talán gyen­geséget árulunk el, de bevalljuk, hogy sokszor nincs bátorságunk, nincs erőnk szembe szállani azokkal, a­kik elle­nünk küzdve, vakon s vadul­­ tipor­nak mindenen. Nem mintha félnénk, nem magunkért, és nem erőink gyen­­geségének érzetében, hanem a társa­dalmi érdekért, — a melyért küzdünk, és a melyet elleneink féktelen gyűlöletük oltárán feláldozni, a harcz izgalmai közepett, minden órán készek, — kell sokszor félrevonulnunk, és kell nem egyszer a reakc­ió győzelmét szótlanul eltűrnünk. A küzdelmet azért nem adjuk fel, és erős meggyőződésünk, hogy hara­gos elleneinkkel szemben győzedelmes­kedni fogunk a mérséklet, a kitartás fegyverével. Szolgáljon ez buzdításul azoknak, kik folyó hó 8-án terrorizál­va a kaszinói közgyűlésnek velünk együtt érző többségét, megakadályozh­­ták a kaszinói, s ezzel kapcsolatban a társas élet fellendülését czélzó reform­­irány zászlójának kitűzését. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy a mily mértékben fokozódik a reakczió híveinek buzgalma s ekként haragja, és oly arányban közeledik a reform­­irány, az igazság végleges győzelmének apja. Mert a_ki_haragszik, annak nincs igaza, és mert az irás szavai szerint is, ki fog derülni az igazság­ napja.­­ Ennyit általánosságban e helyen.­­ Részletes leírását a történteknek alább­­ közölj­ük. — A hamis esküvő banda, melyről már egy ízben megemlékeztünk, iszonyatos , sekély volt városunk társadalmi életében.­A bűnügyi vizsgálat mind jobban és joban fel-; derü­i a gonosz társaság üzelmek. Most tű­­­­nik ki, hogy legszentebb érdekeink egy bűnös szövetkezet kezébe voltak letéve,­­ a­­mely azokkal tetszése szerint bánhatott el. Ha reánk esküdtek, ezreink veszhettek oda, vagy pedig ártatlanul a febnyitó biró kezei­be kerülhettünk. A bandának rendes szer­vezete volt, voltak vezérei, kik rendelkez­tek a banda tagjaival, megállapítoták a ha­di tervet, kiosztották a szerepeket, a­me­lyeket ezután a banda tagjai úgy betanul­tak, hogy n-ett volt rá eset, miszerint va­­­ni kor és lyö­nben nm<- ’. ' --a * szerepükből kiestek volna. A vezér, va£/ . a hamis tanúliteráns szabta meg az árat. Rendes—tartája­ volt ennek a szerint, íz mint ■ bagatell, sommás, vagy rendes perben kel­­­lett tanúvallomást tenni és a szerint, a mi nő értéke volt a péznek, 2 írttól egészen 600 írtig terjedhetett a vérdij. A ki ez or­gyilkosokkal szövetkezett, csak a vezérrel kellett végeznie, a tanúkul szereplendő egyénekkel nem is beszélt, a betanítást el­végezte már a banda feje. Iszonyatos az, a minő mérveket ez a gonoszság öltött s a minő pusztítást már végzett városunkban. Tagjainak száma lehet vagy 70 s a perek száma, a melyekben tényleg szerepelt s a me­lyeket bűnösen eldöntött, óriási. —E helyen , különösen azért hívjuk fel közönségünk fi­gyelmét az esetre, hogy most, midőn a vizs­gálat folyik, a­kinek csak tudomása van hasonló esetről, tegye meg jelentését a vizs­gáló­bíró, Bogár­osy János úrnál, a­ki lankadatlan buzgalommal működik a bűnös szövetkezet leálerárásán, melynek számos tagja már eddig is a börtönben ül s ott írja méltó büntetését. — Hogy ezen tár­­- Ulni rákfene gyökeresen kiirtassék, or­szággyűlési képviselőnk nemcsak az egy­ház vezetőit b­érte fel a népnek a szószék­ből leendő felvilágosítására, hanem a kecs­keméti kir. törvényszék és ügyészségnél is személyesen informált, hogy az ügynek ki­váló fontosságára az illetékes közegek fi­gyelmét felhívja. Ha úgy ezek, mint mind­annyian megtesszük e téren kötelességün­ket, úgy remélhetjük, hogy a baj ez alka­lommal gyökerestül fog társadalmunk testé­ből kiirtatni. — Pest megye évnegyedes közgyűlése igen érdekesen folyt le az elmúlt héten. Érdekessé tette reánk nézve az a két in­terpellált, melyet országgyűlési képviselőnk, Dr. Holló Lajos intézett a megye alispánjá­hoz. A­ki a megyei életet a maga valósá­gában ismeri, az el tudja képzelni, minő izgatottságot keltett ez a dolog a megyei aulikus körökben. Ott, a­hol a kritika hang­ja teljesen ismeretlen, ott a hol nincsenek hozzá szokva, hogy az önkormányzat joga­­t szabad és független polgárok férfis nyilá­­ggal és bátorsággal gyakorolják, ott ter­­­etespo­­zg­atottságret és feltűnést kelt az ilyen dolog. — Hát hiszen a mai rendszer mellett már oda jutott a vármegye, hogy ott mindent lehet találni,degyik­­önkor­mányzatot nem. Úgy a­hogy csak megy a gépezet, a kormányzottak legyenek hát boldogok, hogy egy felettük működő földi gondviselés intézi bölcsen dolgaikat, ők ne kívánjanak tudni-látni semmit és külö­nösen ne kívánjanak részt venni a kor­mányzás munkájában is. A­mi az önkor­mányzat lényege , hogy a szabad polgárok érdeklődjenek a közügyek iránt, ellenőriz­zék az intézkedésre hivatottakat, tudjanak, lássanak mindent, de ne csak, hanem az ön­kormányzat egészét illető ügyeket végez­zék is, —ez már réges-régen megszűnt Pest­vármegye önkormányzati testületében diva­tos jelszó lenni. A hivatalos tekintély félel­me s aztán — mint Madách mondja: egy „Éretlen, gyermekhangú égikar. — Mely mindig dicsér, rossznak mit se tart“, s hoz­zá egy bizonyos kártya családi színekkel, melyeket alkalom adtán elő lehet venni és keverni lehet tetszés szerint: ez nagyrész­ben a mai megye! Hogy lesz-e valamikor a megyei közgyűlésben egy életerős önkor­mányzati test, azt a jövő mutatja meg. Ha lesz, csakis a szabad ,és független elemek érdeklődése és fellépése teremtheti azt meg, mástól azt természetesen várni sem lehet.­­ Mielőtt az alábbi, tárgyilagos tudósítást a gyű­lés lefolyásáról közölnénk, kénytelenek va­gyunk még néhány megjegyzést tenni. Az alis­pán a hozzá intézett teljesen tárgyilagos inter­­pelláczióra, jónak találta az objektivitás bá­zisát teljesen kirúgni lába alól és mindjárt a személyeskedés terére vinni át a dolgot. Azt mondotta t. i. mindenek előtt, hogy úgy látja ő, mintha a félegyházi képviselőtestü­letben divatos interpellácziózási szokást akarna a megyénél is felszólaló meghonosí­tani és azután menten nekiment a félegy­házi képviselőtestületnek az alispán és kezd­te azt befeketíteni. — Nohát nekünk töké­letesen közön­yös, hogy minő véleménynyel van az alispán a félegyházi képviselőtestü­letről, úgy látszik, ez sem ad valami sokat az ő véleményét-é­s így az egymás iránti ,,tisztelet“ kölcsönös, ha­nem az is tény, hogy hogy az alispán úr „m­e­g­y­é­j­é­t“ (a­mint magát néha ki szokta fejezni) nem­csak Fél­egyházán, de másutt sem fogják például enni­ a­ szabad és független önkor-', mányzati élet megteremtésére, hanem igen­is az önkormányzati élet elélésére. — Es­zkes,­ hogy az alispán úr ezért nem­ gyar­mathirozik a félegyházi képviselőtestülettel. A­mi az interpellálás jogát illeti: elhisszük, hogy ha az alispán olyan nagy úr volna, hogy törvényes jogokat is elvehetne, ezt meg is tenné. Így azonban sajnos, nem függ az ő becses tetszésétől, hogy valaki kívánja­­e ellenőrzési jogát gyakorolni, vagy sem? Ha az alispán úrnak a közgyűlési terem­nek fülledt, preshedt levegője nagyon ked­ves, a­melyben még szabadon lélegzeni sem lehet, tetszésére bizzuk, hanem mi bizony óhajtanánk egy ablakot nyitni, melyen a f­itéi a. Téli krónikák. Hogy volt?! szokták kérdeni a zenész­től a tánczosok. —­ Hogy volt? — kérdhetjük az időtől — a tél szigorúságát hajdanra. Mindenesetre érdekes tudni, minő nagy hi­degekre, minő szigorú telekre emlékszik a történelem. Lássuk csak : Kezdődik a sor a népvándorlás vége felé 860-ban, a­mikor a krónikások följegy­zése szerint az egész Adria tenger befa­gyott. 1132-ben a Po Cremonától kezdve egész mentén, torkolatáig jéggel volt bont­va. A Rajna is oly keményre fagyott, hogy mindenütt át lehetett rajta gyalogolni. A bor ez időben a legmélyebb pinczékben is megfagyott. 1246 ban a velenczei Canal grande egyetlen tágas jégtükör volt, melyen sétál­tak és álarczos ünnepeket rendeztek. 1200-ben a Kattegát teljesen befagyott s 1305-ben szánkán mentek át a Keleti ten­geren Kopenhágából Danzigba. 1334-ben Felső- Olaszország valamennyi folyója és tava befagyott és 1364-ben Arlesnél a leg­nehezebb társzekerek mentek keresztül a Rhoneon. 1408-ban a Duna eredete helyé­től kezdve egész torkolatáig végig befagyott. 1433-ban Hollandban 30 napon és éjjelen keresztül szakadatlanul havazott és 1468- ban Oroszországban darabokban fűrészelték a katonák számára­­ a bor­adagokat. 1493- ban decz. 25­ és 26-án a genovai kikötő és 1497-ben a marseillei teljesen befagyott. Midőn a hollandok Hemskerke alatt 1596-ban az északkeleti átjárót keresték, Hovaja-Zemlján kellett áttelelniök, akkor oly nagyfokú volt a hideg, hogy az akko­ri nagy órák kerekeinek, szögeinek olajo­zására használt olaj megfagyott s ezek meg­állottak ; a boros palac­kokat pedig össze kellett törni, hogy tartalmukat darabonként oszthassák szét. A czipek és csizmák bőre kökeménynyé lett. De ez még nem is ha­sonlítható ahhoz a hideghez, melyet Midd­leton kapitány a Hudson-öbölben szenvedett. Ámbár a lakóháznak vár vastagságú falai voltak s számos tűzhelyen éjjel-nappal sza­kadatlanul lobogott a tűz, még a pálinka is megfagyott s a lepedők jéggé dermedtek, úgy hogy a jeget le kellett kaparni, mie­lőtt vastag bundákban rájuk l­ehetett fe­küdni. Az 1697-iki télen XII. Károly svéd király egész tüzérségével átkelt a Kis-Bel­­ten. H­úsz évvel később a Szajna Parisban 35 napon át jéggel volt borítva s 1684-ben és 1716-ban Londonnál befagyott a Themse. Mikor 1737-ben francia tudósok Lapp­­landba érkeztek, hogy ott méréseket esz­közöljenek, ott, a 66-ik szá fok alatt a hő­mérő 45 él a fagypont alatt állott. Ha fel­nyitották a szobát, melyben a tudósok tar­tózkodtak, a szabadba áramló levegő rög­tön valóságos hóesővé vált. Pallas szibériai útleírásában beszéli, hogy 1772-ben deczem­­ber 7-én Krasznoje-Seloban a tálban szaba­don kitett higany oly keménynyé lett, hogy kovácsolni lehetett. 1788-ban és 1864-ben a velenczei laguna befagyott s e jégen ban­ketteket rendeztek. Ma pedig hogy minő hideg van, azt nem szükséges leirni, tudjuk mindnyájan. „Nem illik.“ — (Nem uj, de időszerű quodlírob.) — — Nem illik a fiatalságnak nem mu­latni és mulatságokról nem gondoskodni. — Nem illik agglegénynek maradni. — Nem illik fiatal emberek közeledé­sét mindjárt félre­magyarázni. — Nem illik lányoknak és asszonyok­nak egymással minduntalan fack­éba lenni. — Nem illik fiatal embereknek a lá­nyokat faképnél hagyni. — Nem illik a társadalomnak kezét összetenni. — Nem illik lányoknak otthon zsörtö­lődni és apáczáknak lenni. — Nem illik a lányunknak hozományt nem adni és vénkorunkra mindenünket tönk­retenni. — Nem illik nagy uzsonnákat csapni és pletykálkodni. — Nem illik sok cselédet tartani és otthon „e nagyságának“ nem dolgozni. _ Nem illik tovább nyújtózkodni,­­ mint a takaródzó ez. — N­e­m i­l­l­i­k a családi életet elha­nyagolni. — Nem illik mindenkit csak egyéni érdekeink szerint becsülni. — Nem illik senkinek schmeichlirozni. — Nem illik a­kinek pénze van, hogy elég észt nem szerez hozzá. — Nem illik két ép kézzel bizni és szegénynek, pláne adósnak lenni. — Nem illik rossz vadásznak lenni és bakokat lőni. — Nem illik senkivel szemben igaz­ságtalannak lenni. — Nem illik hasból beszélni. ---— ír c m—ki i­ra mvaiuu ciumei üknek a közügyektől visszavonulni. — Nem illik az iparosnak mesterségét nem érteni. — Nem illik a papoknak meggazda­godni. — Nem illik a jótékony adakozást má­sokra erőszakolni s magunknak mit sem adni. — N­e­m i­li­­­k üres fejjel pöffeszkedni. — Nem illik korcsmárosnak rossz bort és drága pénzen mérni. — Nem illik dologtalannak lenni. — Nem illik iparosnak mindig korcs­mában lakni. — Nem illik drágán temetkezni s a nép hiúságát felhasználni. — Nem illik eszes embereknek dü­­hösködni. — N­e­m i­l­l­i­k az iparosnak a megren­delt munkát rendes időre el nem készíteni. — Nem illik nőegyletet nem csinálni és az árvákat nem segélyezni. — Nem illik örökké tervezgetni, de a népkertet és artézi kutat nem csinálni.

Next