Félegyházi Hírlap, 1888 (6. évfolyam, 3-53. szám)
1888-01-15 / 3. szám
VI. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Megjelenik minden vasárnap. Lapvezér: Dr. Holló Lajos. Laptulajdonos : A Petőfi könyvnyomda részvénytársaság. Félegyháza, 1888. január 15. ALAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szabó Imre-féle házban. Hirdetések díjszabály szerint. Felelős szerkesztő: Fehér Antal. Kaszinói közgyűlés. Érdekkel néztünk a legközelebbi kaszinói közgyűlés elé, mert Ilre járt, hogy ezen közgyűlésen fog kezdeményező lépés létetni arra nézve, hogy a modernebb kaszinói élet városunkban megteremtessék. Reményünkben azonban csalatkozunk, mert a folyó hedik napján megtartott kaszinói közgyűlés csak azt dokumentálta, hogy a társadalmi békétől, s ekként a társas élet fellendülésétől ma távolabb állunk, mint bármikor. Egy év szomorú tapasztalatai — a társadalmi harcz kíméletlen pusztítása — úgy látszik, nem adtak elég tanulságot, nem tettek elég kárt arra, hogy a reakczionárius irány hívei feladják a czéltalan küzdelmet. De sőt ellenkezőleg azt tapasztaltuk, hogy amint egy reformlépés czélba vétetik, amint fogy a reakció lábai alól a talaj, a küzdelem, a harcz azonnal megújul, és foly kíméletlenül, kíméletlenebből, mint valaha. Mindig csak rombolunk, és sohasem építünk. Unokáink majd sírva fogják elbeszélni, mint dúlt közöttünk a gyűlölet, és mint semmisítő meg nemcsak a jelen érveit, hanem a jövő legszebb reményeit is. Szívünk vérzik ezt látva, és ezzel — mint a reform-irányűvel, — talán gyengeséget árulunk el, de bevalljuk, hogy sokszor nincs bátorságunk, nincs erőnk szembe szállani azokkal, akik ellenünk küzdve, vakon s vadul tipornak mindenen. Nem mintha félnénk, nem magunkért, és nem erőink gyengeségének érzetében, hanem a társadalmi érdekért, — a melyért küzdünk, és a melyet elleneink féktelen gyűlöletük oltárán feláldozni, a harcz izgalmai közepett, minden órán készek, — kell sokszor félrevonulnunk, és kell nem egyszer a reakció győzelmét szótlanul eltűrnünk. A küzdelmet azért nem adjuk fel, és erős meggyőződésünk, hogy haragos elleneinkkel szemben győzedelmeskedni fogunk a mérséklet, a kitartás fegyverével. Szolgáljon ez buzdításul azoknak, kik folyó hó 8-án terrorizálva a kaszinói közgyűlésnek velünk együtt érző többségét, megakadályozhták a kaszinói, s ezzel kapcsolatban a társas élet fellendülését czélzó reformirány zászlójának kitűzését. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy a mily mértékben fokozódik a reakczió híveinek buzgalma s ekként haragja, és oly arányban közeledik a reformirány, az igazság végleges győzelmének apja. Mert a_ki_haragszik, annak nincs igaza, és mert az irás szavai szerint is, ki fog derülni az igazság napja. Ennyit általánosságban e helyen. Részletes leírását a történteknek alább közöljük. — A hamis esküvő banda, melyről már egy ízben megemlékeztünk, iszonyatos , sekély volt városunk társadalmi életében.A bűnügyi vizsgálat mind jobban és joban fel-; derüi a gonosz társaság üzelmek. Most tűnik ki, hogy legszentebb érdekeink egy bűnös szövetkezet kezébe voltak letéve, amely azokkal tetszése szerint bánhatott el. Ha reánk esküdtek, ezreink veszhettek oda, vagy pedig ártatlanul a febnyitó biró kezeibe kerülhettünk. A bandának rendes szervezete volt, voltak vezérei, kik rendelkeztek a banda tagjaival, megállapítoták a hadi tervet, kiosztották a szerepeket, amelyeket ezután a banda tagjai úgy betanultak, hogy n-ett volt rá eset, miszerint vani kor és lyönben nm<- ’. ' --a * szerepükből kiestek volna. A vezér, va£/ . a hamis tanúliteráns szabta meg az árat. Rendes—tartája volt ennek a szerint, íz mint ■ bagatell, sommás, vagy rendes perben kellett tanúvallomást tenni és a szerint, a mi nő értéke volt a péznek, 2 írttól egészen 600 írtig terjedhetett a vérdij. A ki ez orgyilkosokkal szövetkezett, csak a vezérrel kellett végeznie, a tanúkul szereplendő egyénekkel nem is beszélt, a betanítást elvégezte már a banda feje. Iszonyatos az, a minő mérveket ez a gonoszság öltött s a minő pusztítást már végzett városunkban. Tagjainak száma lehet vagy 70 s a perek száma, a melyekben tényleg szerepelt s a melyeket bűnösen eldöntött, óriási. —E helyen , különösen azért hívjuk fel közönségünk figyelmét az esetre, hogy most, midőn a vizsgálat folyik, akinek csak tudomása van hasonló esetről, tegye meg jelentését a vizsgálóbíró, Bogárosy János úrnál, aki lankadatlan buzgalommal működik a bűnös szövetkezet leálerárásán, melynek számos tagja már eddig is a börtönben ül s ott írja méltó büntetését. — Hogy ezen tár- Ulni rákfene gyökeresen kiirtassék, országgyűlési képviselőnk nemcsak az egyház vezetőit bérte fel a népnek a szószékből leendő felvilágosítására, hanem a kecskeméti kir. törvényszék és ügyészségnél is személyesen informált, hogy az ügynek kiváló fontosságára az illetékes közegek figyelmét felhívja. Ha úgy ezek, mint mindannyian megtesszük e téren kötelességünket, úgy remélhetjük, hogy a baj ez alkalommal gyökerestül fog társadalmunk testéből kiirtatni. — Pest megye évnegyedes közgyűlése igen érdekesen folyt le az elmúlt héten. Érdekessé tette reánk nézve az a két interpellált, melyet országgyűlési képviselőnk, Dr. Holló Lajos intézett a megye alispánjához. Aki a megyei életet a maga valóságában ismeri, az el tudja képzelni, minő izgatottságot keltett ez a dolog a megyei aulikus körökben. Ott, ahol a kritika hangja teljesen ismeretlen, ott a hol nincsenek hozzá szokva, hogy az önkormányzat jogat szabad és független polgárok férfis nyilággal és bátorsággal gyakorolják, ott teretespozgatottságret és feltűnést kelt az ilyen dolog. — Hát hiszen a mai rendszer mellett már oda jutott a vármegye, hogy ott mindent lehet találni,degyikönkormányzatot nem. Úgy ahogy csak megy a gépezet, a kormányzottak legyenek hát boldogok, hogy egy felettük működő földi gondviselés intézi bölcsen dolgaikat, ők ne kívánjanak tudni-látni semmit és különösen ne kívánjanak részt venni a kormányzás munkájában is. Ami az önkormányzat lényege , hogy a szabad polgárok érdeklődjenek a közügyek iránt, ellenőrizzék az intézkedésre hivatottakat, tudjanak, lássanak mindent, de ne csak, hanem az önkormányzat egészét illető ügyeket végezzék is, —ez már réges-régen megszűnt Pestvármegye önkormányzati testületében divatos jelszó lenni. A hivatalos tekintély félelme s aztán — mint Madách mondja: egy „Éretlen, gyermekhangú égikar. — Mely mindig dicsér, rossznak mit se tart“, s hozzá egy bizonyos kártya családi színekkel, melyeket alkalom adtán elő lehet venni és keverni lehet tetszés szerint: ez nagyrészben a mai megye! Hogy lesz-e valamikor a megyei közgyűlésben egy életerős önkormányzati test, azt a jövő mutatja meg. Ha lesz, csakis a szabad ,és független elemek érdeklődése és fellépése teremtheti azt meg, mástól azt természetesen várni sem lehet. Mielőtt az alábbi, tárgyilagos tudósítást a gyűlés lefolyásáról közölnénk, kénytelenek vagyunk még néhány megjegyzést tenni. Az alispán a hozzá intézett teljesen tárgyilagos interpelláczióra, jónak találta az objektivitás bázisát teljesen kirúgni lába alól és mindjárt a személyeskedés terére vinni át a dolgot. Azt mondotta t. i. mindenek előtt, hogy úgy látja ő, mintha a félegyházi képviselőtestületben divatos interpellácziózási szokást akarna a megyénél is felszólaló meghonosítani és azután menten nekiment a félegyházi képviselőtestületnek az alispán és kezdte azt befeketíteni. — Nohát nekünk tökéletesen közönyös, hogy minő véleménynyel van az alispán a félegyházi képviselőtestületről, úgy látszik, ez sem ad valami sokat az ő véleményét-és így az egymás iránti ,,tisztelet“ kölcsönös, hanem az is tény, hogy hogy az alispán úr „megyéjét“ (amint magát néha ki szokta fejezni) nemcsak Félegyházán, de másutt sem fogják például enni a szabad és független önkor-', mányzati élet megteremtésére, hanem igenis az önkormányzati élet elélésére. — Eszkes, hogy az alispán úr ezért nem gyarmathirozik a félegyházi képviselőtestülettel. Ami az interpellálás jogát illeti: elhisszük, hogy ha az alispán olyan nagy úr volna, hogy törvényes jogokat is elvehetne, ezt meg is tenné. Így azonban sajnos, nem függ az ő becses tetszésétől, hogy valaki kívánjae ellenőrzési jogát gyakorolni, vagy sem? Ha az alispán úrnak a közgyűlési teremnek fülledt, preshedt levegője nagyon kedves, amelyben még szabadon lélegzeni sem lehet, tetszésére bizzuk, hanem mi bizony óhajtanánk egy ablakot nyitni, melyen a fitéi a. Téli krónikák. Hogy volt?! szokták kérdeni a zenésztől a tánczosok. — Hogy volt? — kérdhetjük az időtől — a tél szigorúságát hajdanra. Mindenesetre érdekes tudni, minő nagy hidegekre, minő szigorú telekre emlékszik a történelem. Lássuk csak : Kezdődik a sor a népvándorlás vége felé 860-ban, amikor a krónikások följegyzése szerint az egész Adria tenger befagyott. 1132-ben a Po Cremonától kezdve egész mentén, torkolatáig jéggel volt bontva. A Rajna is oly keményre fagyott, hogy mindenütt át lehetett rajta gyalogolni. A bor ez időben a legmélyebb pinczékben is megfagyott. 1246 ban a velenczei Canal grande egyetlen tágas jégtükör volt, melyen sétáltak és álarczos ünnepeket rendeztek. 1200-ben a Kattegát teljesen befagyott s 1305-ben szánkán mentek át a Keleti tengeren Kopenhágából Danzigba. 1334-ben Felső- Olaszország valamennyi folyója és tava befagyott és 1364-ben Arlesnél a legnehezebb társzekerek mentek keresztül a Rhoneon. 1408-ban a Duna eredete helyétől kezdve egész torkolatáig végig befagyott. 1433-ban Hollandban 30 napon és éjjelen keresztül szakadatlanul havazott és 1468- ban Oroszországban darabokban fűrészelték a katonák számára a boradagokat. 1493- ban decz. 25 és 26-án a genovai kikötő és 1497-ben a marseillei teljesen befagyott. Midőn a hollandok Hemskerke alatt 1596-ban az északkeleti átjárót keresték, Hovaja-Zemlján kellett áttelelniök, akkor oly nagyfokú volt a hideg, hogy az akkori nagy órák kerekeinek, szögeinek olajozására használt olaj megfagyott s ezek megállottak ; a boros palackokat pedig össze kellett törni, hogy tartalmukat darabonként oszthassák szét. A czipek és csizmák bőre kökeménynyé lett. De ez még nem is hasonlítható ahhoz a hideghez, melyet Middleton kapitány a Hudson-öbölben szenvedett. Ámbár a lakóháznak vár vastagságú falai voltak s számos tűzhelyen éjjel-nappal szakadatlanul lobogott a tűz, még a pálinka is megfagyott s a lepedők jéggé dermedtek, úgy hogy a jeget le kellett kaparni, mielőtt vastag bundákban rájuk lehetett feküdni. Az 1697-iki télen XII. Károly svéd király egész tüzérségével átkelt a Kis-Belten. Húsz évvel később a Szajna Parisban 35 napon át jéggel volt borítva s 1684-ben és 1716-ban Londonnál befagyott a Themse. Mikor 1737-ben francia tudósok Lapplandba érkeztek, hogy ott méréseket eszközöljenek, ott, a 66-ik szá fok alatt a hőmérő 45 él a fagypont alatt állott. Ha felnyitották a szobát, melyben a tudósok tartózkodtak, a szabadba áramló levegő rögtön valóságos hóesővé vált. Pallas szibériai útleírásában beszéli, hogy 1772-ben deczember 7-én Krasznoje-Seloban a tálban szabadon kitett higany oly keménynyé lett, hogy kovácsolni lehetett. 1788-ban és 1864-ben a velenczei laguna befagyott s e jégen banketteket rendeztek. Ma pedig hogy minő hideg van, azt nem szükséges leirni, tudjuk mindnyájan. „Nem illik.“ — (Nem uj, de időszerű quodlírob.) — — Nem illik a fiatalságnak nem mulatni és mulatságokról nem gondoskodni. — Nem illik agglegénynek maradni. — Nem illik fiatal emberek közeledését mindjárt félremagyarázni. — Nem illik lányoknak és asszonyoknak egymással minduntalan fackéba lenni. — Nem illik fiatal embereknek a lányokat faképnél hagyni. — Nem illik a társadalomnak kezét összetenni. — Nem illik lányoknak otthon zsörtölődni és apáczáknak lenni. — Nem illik a lányunknak hozományt nem adni és vénkorunkra mindenünket tönkretenni. — Nem illik nagy uzsonnákat csapni és pletykálkodni. — Nem illik sok cselédet tartani és otthon „e nagyságának“ nem dolgozni. _ Nem illik tovább nyújtózkodni, mint a takaródzó ez. — Nem illik a családi életet elhanyagolni. — Nem illik mindenkit csak egyéni érdekeink szerint becsülni. — Nem illik senkinek schmeichlirozni. — Nem illik akinek pénze van, hogy elég észt nem szerez hozzá. — Nem illik két ép kézzel bizni és szegénynek, pláne adósnak lenni. — Nem illik rossz vadásznak lenni és bakokat lőni. — Nem illik senkivel szemben igazságtalannak lenni. — Nem illik hasból beszélni. ---— ír c m—ki ira mvaiuu ciumei üknek a közügyektől visszavonulni. — Nem illik az iparosnak mesterségét nem érteni. — Nem illik a papoknak meggazdagodni. — Nem illik a jótékony adakozást másokra erőszakolni s magunknak mit sem adni. — Nem ilik üres fejjel pöffeszkedni. — Nem illik korcsmárosnak rossz bort és drága pénzen mérni. — Nem illik dologtalannak lenni. — Nem illik iparosnak mindig korcsmában lakni. — Nem illik drágán temetkezni s a nép hiúságát felhasználni. — Nem illik eszes embereknek dühösködni. — Nem illik az iparosnak a megrendelt munkát rendes időre el nem készíteni. — Nem illik nőegyletet nem csinálni és az árvákat nem segélyezni. — Nem illik örökké tervezgetni, de a népkertet és artézi kutat nem csinálni.