Félegyházi Hírlap, 1889 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1889-01-06 / 1. szám
VII. évfolyam. lllafizetési sir. L*' ? évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyedévre 1 frt. Hirdetések díjszabály szerint. Megjelenik Lapvezér: Dr. Holló Lajos. 1_ L/ÁM. Félegyháza, 1889. januári. mi idén vasárnap. K.ia,Flóhi a,tíil. Banczay József könyvkereskedésében. Felelős szerkesztő: Fehér Antal. Főmunkatárs: Szente József. Közigazgatásunk rendezése. Nehezen folynak azok a munkálatok, melyek városunk új berendezését hivatják megteremteni. — Hónapok telnek és alig látszik a munkálatoknak valami eredményük.—Egy-egy bizottsági jelentés, egy-egy tervezet, azután folyik tovább a munka, és a végeredmény — úgy látszik — még mindig igen távol van. Hát hiszen, ha a dolog olyan könnyen menne ?! Ha nem kellene ezer és ezer körülményre tekintettel lenni ! Mert magában véve, szervezetet nem volna nehéz csinálni. Naponként akár ötfélét gyártsunk, ami úgy papiroson nem is fogja magát rosszul kiformás, aubos, . sőt.. tetszetős egynémelyik, mi mindez nem lesz elég. Nem szervezet kell, mely a mi áz lesz mérve. Olyan szeri mi körülményeinkre tel. Kell, az feltétlenül bizomint eddig voltunk, nem gátakat és neálltítk,tunk. Azokat : i ’o bliu'útb telkireni tenün ív 18111 í‘.r©f6h k ■út ké! • IU tettséau tak, értelmileg állunk. Nikünk tekintettel kell lenni azon elemekre, akik ma és a legközelebbi jövőben rendelkezésünkre állanak közigazgatás terén. Tekintettel kell rá lenni, hogy a legközelebbi jövőbei,V.5rikk lehetne a közigazgatási állintok?osunkra nézve a lehető legvígusebben betölteni. Mert immáron túl is vagyunk, hogy egyes szegélyek kedvéért feláldozzuk a közérket, hogy a városházából egyesek lihára menedékfiát csináljunk, vagy elvb adhassunk, azt mégis figyelembe kell vennünk, hogy átalánosságban milyenek azon elemek, amelyekre a közigazgatás nehezedni fog. A másik korlát a vagyoni helyzet. Túllépni a kellő mértéket nem volna helyes. Ami talán jó is volna, de az érte hozandó áldozat arányban nem állana a haszonnal, azt mellőzni kell. De viszont a krajczároskodással elütni a dolgot, kicsinyes haszon és kicsinyes érdek kedvéért feláldozni a nagyobb hasznot és nagyobb érdeket, valóságos vétek lenne. Bölcs mérséklet és a legnagyobb körültekintés kell „ellát közigazgatásunk újjászervezésénél. Az a látszólag lassú és eredménytelen munka, amely a szervezés tekintetében ma folyik, szerintünk az egyedüli helyes út arra nézve, hogy a viszonyainkhoz legillőbb és a reánk nézve lehető legjobb szervezet teremtessék meg. Mert azon lassú munka tulajdonkép folytonos és szakadatlan munkálkodás arra nézve, hogy közigazgatásunk menete, forgalma és hiányai tanulmányoztassanak. —: Hogy minden téren a felmerült eszmék megvitattassanak és megérleltessenek, hogy a személyi és anyagi körülmények szigorú fi, f bm-.Lp vétessenek. Csak mikor minden adjtt össze ■■•■/. gyííjtve, mikor minden készlet szab?sosan ki lesz dolgozva? akkori hát kész munká nos discUissió és tárgyalás tisztitó i. . zének alávetni. Mi az elsietett és elhamarkodott munkától nem vártunk volna semmit. Mi épen a tapasztalt alaposságtól és körültekintetéstől várjuk a kedvező eredményt. Midőn a munkálat készen lesz, mi is kötelességünknek fogjuk tartani a felett véleményünket nyilvánítani. Egyelőre csupán két ténynek konstatálására szorítkozunk. Egyik: az, hogy — mint értesülünk — a tervezet a közigazgatás személyzeti kiadásait nem 6—7 ezer forinttal, hanem körülbelül 3 ezer forinttal fogja csak szaporítani. És ezen kiadás is, a dologi kiadások (fűtés, iroda stb.) terén elért megtakarításokkal, nagy mérvben fedeztetni fog. A másik tény az, hogy az újítások fő lényege a tervezet szerint abban áll, hogy az apróbb-cseprőbb állások lehetőleg egyesíttetni czéloztatnak és minden hivatalnok egész idejét igénybe vevő hivatalos munkakörrel, és ehhez képest megélhetését biztosító fizetéssel láttatnék el. Ma még a pénztárkezelés, számvitel és ellenőrzési szabályok megalapitása van hátra, mihelyt azok szakértők közbejöttével pontosan megállasítatnak, az egész szervezet a nagy bizottság és azután a képviselőtestület elé terjesztetik. t ■ * fi m • • I .. st* . A kt ■ y -«#■ T.-A-R-C-Z/A. f°TAMÁS. — Elbeszélés. — I. Két vén gebétől vont, rozzant talpakon járó szán állt meg a tanya előtt. Magas, karcsú alak emelkedik fel az öreg kocsis mellől. Fekete köpönyegét, mely nem fedi el teljesen a hosszú, nagyszemű olvasót végén a fafeszülettel, szorosan maga körül fogja, hogy a négy nagy komondor, mely neve legbarátságosabban üdvözli, kárt ne tegyen benne. S aztán lelép a fagyos györöngyökre, miközben az öreg a bakon ostorával igyekszik elűzni a dühös állatokat. Végre látva, hogy nem boldogul velök, s a tanyából sem jön senki utasa elé, maga is leugrik -.s közéjök csörtetve a vadaknak, harsány han nem kiáltja: — Ej no, van-e itthon valaki? De behúzódnak a melegre, még csak ki se tekintenek! '■* Erre felnyílik a pitvar ajtaja,s már az ajtóban kérleli az öreget a rajta kilépő fiatal leányka. — Dehogynem tekintito.V. Péter bácsi. Hanem. Látja, meg akartam kimérni a tiszteletj urat a fáradságtól. Itt Hozom ezt a kis adományt. Valóban, jobbjában egy kosárt emel, baljával pedig fehér kötényét szorítja össze. Még egy lépés és eléri a jövevényeket. De ép e pillanatban czipője megbotlik a fagyos göröngyön s ő a fiatal szerzetes lábai elé esik. Kezéből messze gurul a telt kosár s kötényének tartalma is a földre ömlik. A halk siker, mely ajkait elhagyja, akaratlan tolmácsa lesz fájdalmának. Az öreg egy elfojtott boszankodást hallatva ugrik a sok drágaság megmentésére, mig az a csuhás alak gyorsan hajol le s erős karjaival felemeli az elesett leánykát. Az a harmattest ágy megremeg izmos karjai között, az a szőke fürtös fejecske gyengéden pihen széles mellén, az a puha két kar oly hevességgel lógja át magas vállait, mintha fájdalmában egyedül tőle várna enyhét, segedelmet. Miként is engedhetné ki karjai közöl, hogy újból baja érje ? Nem törődve a komondorok haragjával, besiet vele a tornácz alá s onnan a pitvarba. Szemben találja magát egy középtermetű, élte úban levő férfival, ki nyájas mosolylyal fogadja s feltárja előtte a barátságos, meleg szoba ajtaját. Nagy, menyezetes ágyban hófehér párnákon beteg asszony fekszik. Arczán még ott az ijedtség,l melyet leánya sikortása okozott, de ajka örvendve mosolyg, midőn meglátja a belépőt, karja közt hozva anyai szive gondját. A nemzethez! A Mátyás-király- szobor érdekében a olozsvári szoborbizottság a következő felóvást teszi közzé: Kolozsvár sz. kir. város legnevezettebb történelmi emlékű épülete, az óvárban , az ódonszerű polgári ház, melyben Mayarország dicső királya, Mátyás született majdnem öt század viszontagságai által, legviselve, oly roskatag állapotban van, fogy fönmaradása csak idő, legfeljebb egy- 1 évtizén . Az emléktábla, im*iyyel a várok kö ^ -• ^-jségesen uralkodó apostoli ki. encz József O Erzsébfe ade y . 'oto poiunja altat nusuit; .u.va, • ’ .i diszesiini elhatározta,. meg Ifsflva, ugyan helyet, hol a nagy király bölcsője ringott, de maga a romladozott ház csak alapjából leendő stylszerű újjáépítés által lehetne a jövendő nemzedék kegyelete tárgyául fönntartható. Ez a körülmény hozta létre azt az óhajtást, hogy Kolozsvár városa legnagyobb szülöttjének, a magyar nemzeti jellem legigazabb képviselőjének, a legnépszerűbb magyar királynak emlékét falai közt a késő századokra is megörökitni törekedjék s kegyeletét és háláját a szülővárosát jótéteményekkel elhalmozott dicső király emlékezete iránt az ő nagyságához méltóan fejezze ki, így született meg a város közterét diszesítendő Mátyás király szobrának eszméje. A lelkesedéssel fogadott eszme megtestesítésére Kolozsvár sz. kir. város törvényhatósági bizottságának közgyűlése megtette a legelső lépést, midőn e czélra 5000 forintot szavazott meg s kebeléből bizottságot alakitott, mely a város értelmiségének kiváló tagjaival együtt a czél kivitelére szolgáló módokról és eszközökről tanácskozzék s a végrehajtás terén a kellő intézkedéseket megtegye. A bizottság azt az elvet tartva szeme előtt, hogy a tervezett Mátyás- szobornak a nemzeti közérzelem megtestesült kifejezésének és így országos műemléknek kell lenni, abban állapodott meg, hogy az egész magyar hazában gyűjtést indít meg a szobor költségének előteremtésére. Abban a hitben és reményben, hogy fölhívásunk mindenütt, hol magyarul, visszhangra fog találni, bizodalommal fordulunk hazánk hű fiaihoz és leányaihoz, hogy adományaikkal, a gazdagok forintjaikkal, a szegények filléreikkel, e nemzeti emlék minél előbb leendő felállítását lehetővé tenni szíveskedjenek. Az erdélyrészi megfogyott, de lélekben meg nem tört magyarság, melynek ősei a nagy király és dicső atyja, a kereszténység középkori legnagyobb hőse, zászlai alatt mindig hiven küzdöttek a magyar állam és az európai polgárisultság védelméért vívott nehéz harczokban, melynek fiai és leányai a legnehezebb időkben is mindig minden nemzeti közczélra lelkesülten meghozták áldozataikat, joggal vél arra számíthatni, hogy az erdélyi részek legmagyarabb s legmiveltebb városában fölállítandó nemzeti emlék eszméjét, amely hivatva van a dicső múlt iránti kegyeletet ápolni s nemzeti veltségünk felsőség! hatalmát hirr?A‚-n|.__ a hazafi érzelem kész lesz s a nemzet közakarta irös lesz meg valósitól. V..-■•■&$&&&'■ »Sz. es adományok nagyi T Aig A ..-íjtw .i.isnps ' «sperg» és . ifefr•' tanár tihoz, mint a szobor-b __,b tárnokához (Kolozsvár, hosszú éllevéso. szám) küldendők. , Kolozsvár sz. kir.-város törvényhatósági bizottsága által kiküldött szoborbizottság nevében, 1888. deczember 1-én. Hegedűs Sándor, elnök. Sigmond Dezső, működő alelnök. Albach Géza, alelnök. Dr. Szabó Károl, alelnök. Dr. Hegedűs István, titkár. Dr. Szabó Gyula, jegyző: Nagy Lajos, pénztárnok. Br. Bánffy György, Gr. Bánffy György, Gr. Bélas Ákos, Benigni Sámuel, Dobál Antal, Gr. Eszterházy Kálmán, Dr. Ferenczi Zoltán, Gámán Zsigmond, Dr. Groisz Gusztáv, Gyarmatiy Miklós, Br. Jósika Sámuel, Kőváry László, Gr. Kuun Géza, Sándor József, E.M.K.E. titkár, Dr. Szász Béla, Dr. Török István, Weisz Mór, a végrehajtó bizottság tagjai. A fiatal szerzetes halkan üdvözli a beteg nőt s egy ágya előtt álló székre helyezi édes terhét. A lányka nevetve ugrik fel, megöleli anyját, hogy megnyugtassa s azután kék szemeit hálásan emelve a mellette álló ifjúra, mosolyogva szól: — Köszönöm, tisztelendő úr. Csak egy kis ijedtség, más semmi. De az a haszna még is van, hogy házunk vendége lett, tisztelendő úr . . . — A kit szívesen látunk, szól közbe a gazda s üléssel kínálja meg a fiatal szerzetest. A leányka pedig, rózsás arczán egy futó pirral, szorgosan igyekszik bársonypuha karjára reávonni a felöltő ujját, mely az esés következtében felcsúszott róla. Azután édes apja szavára egyet fordul a pitvarban s kezében egy tál csörögefánkkal s boros palackkal tér vissza. A vendégnek meg kell ízlelni mind akettőt a kedves kis felszolgáló szemei előtt, ki csak ennek megtörténte után hagyja el a szobát, hogy az öreg kocsisnak is juttasson egy pohárral a szőlő piros levéből. Míg kinn jár, a szives házigazda csak kínálja az ifjút az ízletes étekkel s a frissítő itallal. Az a beteg asszony is oly jó akarattal járul ura szavaihoz, hogy a fiatal szerzetes nem állhat ellen. Elfogadja a telt poharat s a ház nyugalmára üríti, melynek most oly szívesen látott vendége. Nem is sejti,hogy most akarata ellenére megzavarja azt. Csak azt látja, hogy a visszatért leányka mily figyelemmel hallgatja szavait, s mint felejti komoly, férfiasan szép arczán tekintetét. Orczáját megcsípte a hideg, kendőjét szorosan összefogják ujjai gyöngysorral ékesített nyaka körül, s keble pihegve emelkedik. Mert megfenyítette odakinn az öreg Péter ostorával a komondorokat, azért oly barátságtalanul fogadták a szívesen látott vendéget. Nem állhat ellen, hogy reá ne pillantson. Mint a megtestesült ártatlanság áll közel hozzá, szemeit le nem véve róla. Csak pillantása előtt süti le zavartan őket. Olyan jól esik e zavar az ifjúnak, hogy örömében csaknem felelet nélkül hagyja szives gazdája kérdéseit. De erőt vesz magán s miután egy két vigasztaló szót intézett a beteg asszonyhoz, távozni készül. Hiába marasztalják. Az öreg Péter lovai nem húznak valami gyorsan. Sietniök kell, hogy még alkonyat előtt a városba érhessenek. De azt mégis megígéri, különösen a beteg nő kérésére, hogy többször meglátogatja őket. Hiszen most is oly jól esett neki az az egy két vigasztaló, bátorító szó. Ekkor végre, csókra nyújtva olvasóját a a betegnek, a gazda kezét barátságosan megrázva s a leánykát üdvözölve, Isten áldását kéri a házra s elhagyja a kis lakot.