Félegyházi Hírlap, 1891 (9. évfolyam,1-52. szám)

1891-01-04 / 1. szám

IX évfolyam. Előfizetési árak : egész évre 5 frt, félévre 2 frt 50 kr,negyedévre 1 frt 25 kr. Hirdetések díjszabály szerint. 1. szám. Félegyháza, január 4. 1891. Megjelenik min­den vasárnap. Il­t J.Hóhi­­­vatal : Banczay József könyvkeresked­ésében. (Heinrich György-féle házban.) Felelős szerkesztő: Szerelemhegyi Károly. T. olvasóinkhoz! Lapunk jelen számával kezdi meg pályafutásának IX-ik évfolyamát. Eddigi iránya és tartalma tanús­kodik arról, hogy a folyton csatla­kozó munkatársak szíves támogatásá­val lapunk a közjó s a társadalmi élet fejlesztésének szolgálatában évről évre gyarapodó orgánumot képez. . Ez évben hála a gondviselésnek, nem kellett­ lapunknak csatákat viselni. Amiért küzdöttünk, az egyedül közér­dekben történt. Személyes vagy párt­érdekeket lapunk nem képviselt s nem fog képviselni ezentúl sem. De táma­dásokat sem intézett egyesek ellen pusztán személyes ellenszenvből soha. Ezen irány továbbra is megma­rad lapunknál. A személyes támadá­soknak — hacsak fontos közérdek nem követeli — helyet lapunkban nem is fogunk engedni. Vezényszavunk, mint eddig, úgy ezentúl is a közvélemény szava leend­ő küzdelmünk okát és czélját ezentúl is mindég az önzetlenül kimért köz­érdekek fogják képezni. A vélemény eltéréseknek, külön­böző nézeteknek tárgyilagos megvita-4- /• i ' *• -» •» r *-» *•' i V ^ ■» r* r* »»••»•' /-> ~ r — ■ ^ . I ’ -..............- — ... ..... . V. V... — helyet lapunkban és szem előtt tartjuk, hogy városunkban jelenleg csak egy lap van, melynek tehát épen ezen mivoltánál fogva az avval való vissza­élést, főleg egyesek vagy klikkek ér­dekében meg nem engedjük, hanem a tárgyilagos hozzászólás végett a, tisztes­ség korlátai között, lapunk mindenki ellett nyitva álland. De egy körülmény —­ sajnos — még­­ mindig égő sebét képezi a helyi sajtónak, és ez az anyagi pártolás ■ kellő hiánya. — Ily nagy lakosságú városban csaknem hihetetlen, mily csekély az előfizetők száma, úgy, hogy azt­ idegenek előtt alig merjük piru­lás nélkül bevallani. Nem a művelt­ség, nem az anyagi jólét hiánya ennek az oka, hanem az a közöny és­­ túlhajtott takarékosság, mely még­­ irányadó lakosságunk legjobbjait is­­ megszállja és csekély áldozatoktól is­­ visszatartja. — Végre is egy ily nagy­­­városnak már kell lapjának lenni,­­ kell tehát, hogy meg­legyen, művelt polgárainkban is az a belátás, hogy a város egyetlen lapját legalább elő­fizetésükkel támogassák. Azt hittük, hogy talán az előfi­zetési díjak csekély összegben való­­ megállapítása lehetővé teszi a lap elterjedését. Ily csekély díj hasonló kiterjedésű lapnál nincs az egész or­szágban ! Mindez azonban eredményre nem vezetett s igy kénytelenek va­gyunk lapunk fenntarthatása érdeké­ben az előfizetési árat némileg maga­sabb összegben megállapítani. Előfizetési ár lesz a jövőben : negyedévre 1 frt 25 ki­félévre 2 frt 50 kr egész évre 5 frt. Ez az összeg is csekély még arra, hogy lapunk anyagi gondok nélkül fennállhasson, de mégis remél­jük, hogy az 1 frt évi többlet némi­leg kevesbíteni fogja a terheket. T? o v -» /\] i 1* 1*- ,A ~ 1­ű­ződve, hogy lapunk jóakarói nem vonják meg tőlünk támogatásukat, sőt feltárva, előttünk a való helyzetet, a lap fentartása érdekében szívesek lesznek ismeretségi körükben még a lap terjesztésére is közrehatni. Az elmondott alapon, a helyi társadalom érdekeit igaz hűséggel szolgálni, kezdi meg lapunk IX-dik évfolyamát s ha az igen tisztelt kö­zönség nem ítél túl szigorúan, s elis­meri lapunk létének jogosultságát, úgy kérjük továbbra is szíves támo­gatását. Boldog új évet ! Szerelemhegyi Károly. •e©!c» T A R. C 2 A •©©¡ TIT j é y i* e. Itt van az uj esztendő Fattag a sok rigmus. Magyar, német, oláh, tót Hosszú, rövid­, vng, Ints, Harangozó, sirásó, Hajdú, cseléd, postás , Egy hónapig mindenik­, Csupa merő áldás, lisztért czimü publikum, Én is hadd, kiállják, S a­mit tudok­ , velük Verset gratuláljak. Hogy önzésből nem teszem, Elhiheted nyugton: Ha látod, hogy garasért, Egy ujjam se nyújtom. No hát ! hogy is kezdjem el ? . . . Boldog uj esztendőt! Gondot, kontót keveset, Pénzt meg elegendőt. Kiket illet, vezessék Úgy e rossz világot: Hogy ne érjünk uj adót Se háborúságot. Bőven legyen gabonánk, S olyan legyen ára : Termelőnek nem olcsó, Vevőnek se drága. Hegyeinkben aranynak Sohse lássuk hijját — Inkább legyen annyi, hogy kihozni se bírják. De egy kicsi annak is Jusson majd belőle A ki érte le-leszáll Mindennap­­a földbe- Gyarapodjék annyira Szegény bányász sorsa . Az aranyat ne csupán Arcza színén hordja. Gyümölcsünkre, borunkra Jöjjön olyan éra : Ne a szőlő pusztuljon De a filoxera: Hivatalnok iparos, Kereskedő, gyáros — Gazdagodjék mind, de ne: A zsidó korcsmáros. Falaink közt soha se Szűnjék a vig élet Jó időben, jó kedvben Ne lássunk szükséget, Régi hírét jó nevét Óvja Félegyháza, Ki mulatni ide jön Soha meg ne bánja. Hosszú farsang, rövid böjt, Jól sikerült bálok — Sok­ se panaszoljanak A menyecskék, lányok, Ha nem ölt is magára Czifra bársonyt selymet, Ne maradjon árulni Egy se petrezselmet. De mig fényes teremben Hévül lány s asszony, Nehogy otthon helyettük Az „öreg11 izzadjon. Vagy ha igen : a költség, Hogy ne veszszen kárba : Hymen járjon mindenütt Karneval nyomába . . Szóval a mi jónk vala Az ó-esztendőben : Adja meg azt minekünk Ez az u­ is bőven. Azonkívül toldja meg Olyan egygyel-mással, Minek valónk mostanig­­ Szörnyű nagy híjával. Közdologban mindenütt Járjunk egyetértve: Hiúságot, érdeket, Félre tegyünk érte. Okos szóra hallgassunk Akárkitől, jöjjön, Ha nem is lesz igazunk„ Csak az igaz győzzön. Lapkiadó ne legyen Prenumerans hijján Szerkesztőt se törje gond Hiv, vezérczikk mi ja­n. Sok olyan lúi munkatárs Szolgálja a sajtót: Mint a járásbíróság, Meg a végrehajtók. RIGMUSIKUS. 1891 Újévi elmélkedés. Miletz j­ánosról. Boldog új évet! Vannak az emberi életnek oly­­­­omoly pillanatai, midőn a gondol- ,­kodó ész szeret visszapillantásokat t­enni a múltba s a múlt eseményei­ből következtetéseket vonni a jövőre.­­ Ilyen komoly, fontos nap az í­­jév. _­­ Mint minden a természetben, úgy i­dmúlik az idő is. A jelen múlttá, s a bekövetkező idő a még nem létező jövő jellem­é , változik. Egyik a másikból táplálkozik, az­­egyik úgy, mint a másik elenyészik, gyilkolják pusztítják egymást, mint, az e­mberek, és egyik év a másiknak árját ássa. Íme most is, az Ur születése után­­­­ekövetkezett, de már koporsójában dteritve fekvő 1890. évet a múltba­­ tolja az uj 1891. esztendő. Volt és nincs. Az ó-évet, legyőzte 7 új, egy numerussal erősebb lett s gyengébb­kén­­telen volt az erősebb e­lől kitérni. Í vaj m­iL kijeisen­ üdvözüljük, ne n­­éri remények és aggodalmak között gon­dolunk reája, mert nem tudjuk, hogy mit rejt magában. Vájjon mit hoz reánk, környeze­tünk és szeretteinkre ? Örömöt-e vagy bánatot, boldogságot e vagy boldog­­tala­nságot. ? Sorsunkat átláthatlan fátyol ta­karja el szemeink elől, a jövő titkos méhe rejti magába. És nagyon helyesen. Az isteni gondviselés kifürkész­hetetlen bölcsessége nagyon jól intéz­kedett így a földi gyarló ember sor­sáról, hogy halandó szemeivel be nem láthat a jövő titkaiba. Ugyan mivé lennénk, ha jövőnk és életünk sorsát előre láthatnék ? Ha előre tudnánk jövőnk nagy örömeit avagy a reánk bekövetkezendő sors csapásait, a bút, a bánatot, a hosszabb vagy rövidebb ideig tartó élet szenve­déseit s a földi életet kifejező borzal­mas végperczeket? Borzasztó és szomorú földi élet lenne az. Már első szüleinkre szeren­­csételnség kútj­e lett a mindentudás vágya. A mindentudás nincs meg, de maradt, helyette egy lelki életünket boldogító érzékünk a remény. Ez boldogít, legyünk bár szeren­csések vagy szerencsétlenek ; ez lán­­czolja le keblünk érzelmeit, lefogva tart, biztat és táplál, ha szerencsétle­nek vagyunk, megóv az elcsüggedés­­től s gyengülő erőnket megaczélozza újabb tevékenységre. A múlthoz emlékek kötnek, ör­vendetesek vagy szomorúak a jövő­höz pedig remények fűznek. De vajmi kevés mondhatja el, ha a múlt emlékein elmereng, legyen bár bíborban született, hogy az elmúlt csak örvendetes képet tár fel előtte. Nem mondhatja senki, még egy egész nemzet sem. iúlk­or egyikünk átélte az örömek mellett kissebb nagyobb mértékben a fájdalmat, bút vagy bánatot. Egyiket anyagi veszteségek érték, másikat sziv­­beli csapások sújtottak. Egyik család elvesztett szeretteit gyászolja s fájó szivvel könytelt szemekkel keresi a csendesen pihenők néma országában a frissen hányt hantokat jelölő szent jelvényeit a megváltás és feltámadás­nak, míg a másiknak gondolata örven­detes családi események és ünnepsé­gekhez fűződik. Öröm és köny, szerencse és bá­nat, ezek váltakozva igazi emlékeink.­­ A jövő reményével sem vagyunk máskép. Tis­za r­eg­gelén. Irta : Varga Mihály. A­mióta fölértettem, egyebet sem hallok, mint: boldog új évet ! boldog új évet! Újságon levélen csak e négy betűt olva­som : B. v. é. k.! Hogy boldog lesz-e ez az úgynevez­ett „új“ év, az majd elválik, — de hogy volna, azt már kereken tagadom! Arany János is csak „fejelés“ számba veszi, de én még annyiban sem, mert lesz az merő ócskaság.

Next