Félegyházi Hírlap, 1892 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-03 / 1. szám
1. SZÁJUL Félegyháza, január 3. 1892. X. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre 5 firt, félévre 2 frt 50 kr., negyedévre 1 frt 25 kr. Hirdetések ,fijssr.az es'ály szerint. Megjelenik minden vasárnap. Kiadóhivatal: Banczay József könyvkereskedésében. (Heinrich György-féle házban.) Ideig]. Felelős szerkesztő: Szűcs Gyula. A t. közönséghez. Midőn két évvel ezelőtt mint városunk egyik igénytelen polgára a „Félegyházi Hírlap“ szerkesztőségét átvettem, azon polgári kötelesség magasztos eszméje lebegett előttem, mely mindenkit kötelezőleg hiv fel, hogy a közügy szolgálatában kötelezett adóját lerójja, hogy azon kisebb körben, melybe sorsa utalá, az anyagi és szellemi fejlődés érdekében erőit a közönség szolgálatára felajánlja. Ezen alaptétel időnek, változásnak nincsen alávetve, s habár teherrel jár is egy vidéki lap szerkesztése, azt a közérdeknek kötelességszerűen kell hordoznunk. Amennyiben a szerkesztéstől most mégis visszavonulok, az egyrészről azon körülményen alapul, hogy egy lapnak szerkesztése, habár csak már mérsékelt igényeknek is akar eleget tenni, sokkal több utánnézést kíván, mintsem az egy más oldalról, eléggé elfoglalt egyén erőit túl ne terhelné. De még hivatalos állásom, — melyet Félegyháza város igen tisztelt közönségének nagyrabecsült bizalmából elfoglalni szerencsés vagyok — míg egyrészt teljesen igénybe veszi kevés erőmet —, a hivatali teendőknek pedig semmi okért s alapon nem szabad rövidséget szenvedniük — másrészről, bármenyire igyekezem leküzdeni, talán még sem engedi meg, hogy teljes függetlenséggel s pártatlanul szerkesztessék városi hivatalnok által egy helyi lap, vagy legalább a nagyközönség előtt e szinezetet nem lehet levetkőzni , s így két évi szerény munkálkodás után a szerkesztéstől visszalépek. Midőn ezt teszem elsősorban is azon t. ügybarátoknak mondok köszönetet, kik a közügyek előrevitelében munkálkodva, szívesek voltak segítségemre lenni, de azon a. közönségnek is, kik városunk érdekében a lapot anyagilag támogatták. Végül köszönetem kifejezése után legyen szabad szívélyes bocsánatot kérnem azon hiányokért vagy téves felfogásokért, melyek két évi szerkesztésem alatt fölmerülhettek. És itt ki kell emelnem, hogy személyi szempontból nem volt szándékom soha kiindulni, s ha mégis megtörtént, szolgáljon mentségül egyfelől e térem járatlanságom s a mindannyiunkkal közös emberi gyarlóság, másrészről több oldalú elfoglaltságom, mely az ügyek kellő teljességben való előállítására vagy hoszszabb s alaposabb fontolgatására időt sem engedett. Ezek után búcsúmat azon őszinte, hazafias kebelből fakadó szívélyes óhajtással zárom be, hogy legyen e lapnak hosszú és áldásos élete, mozdítsa elő minden téren városunknak fejlődését és előhaladását. Szerelemhegyi Károly: TÁRCZ A Téli napok. (Késői, de el nem késett dolgok.) Megjött. Vártuk is erősen, bár kellemetlennek tartjuk, kivált ha nagyon komolykodik , pláne megbarátkozni éppen nem tudnánk vele zuzmarás szakálla, fagyos lehelete, barátságtalan kinézése s komor, ködös tekintete miatt. Én azonban rokonszenvezem vele , mert frissítő, gyorsító tulajdonsága van, és én nem szeretem a lusta embereket. Különben nekem nagy élvezetet szerez, mikor azokat a kedves alabastrom arczokat pirosra csipdelvén, a legszebb rózsákat festi rájuk. Szeretjük ugyan őt egy kicsinyéig minnyájan, kik kedvelői vagyunk a sikamlóságnak, mert nekünk kedves élvezetet szerez, s búsultunk is már, hogy nem fog eljönni, és meg leszünk fosztva kedvtelésünktől. Hajh, pedig nagyon elkel itt minálunk, Félegyházán egy kis szórakozás, mivelhogy fölötte csöndes társadalmi életet élünk. De végre is eljött ; nem ugyan az öreg, ki még nagyobb mester, hanem a fia tett rövid látogatást, onnan a sarki ismeretlen hazából és az aether végtelen űréből, mely az ő birodalma; eljött hozzánk jégvirágokat rajzolni, rózsákat festeni s ridegségével földet, vizet megfagyasztani. Ki lennne ő más mint Télapónak gyermeke : a hideg. * Befagyott a korcsolya-egyleti tó vize, s a sima jégtükör benépesült a korcsolya sport kedvelőivel ; a jelszó egyszerre : „ki, a jégre“ lett. Volt is öröm Halifax, Mercur, Jégkirály, Bohemia meg a többféle sikamlós tárgyak barátai közt, bár csak rövid ideig tartott, mint a tavaszi hóesés. A jég pompás volt, s az ünnepeket nemes és testedző sport gyakorlásával tölthettük el. Kivonultak Félegyháza szépei is a korcsolyatérre kedves téli toilettekben, muffosán, bolyhos peremű sapkában s bokorugró szoknyában. Mint sylphid lebben itt tova az a lengő habtermet, amott meg az a villámló szemű barna siklik kackiásan, merész gyorsasággal. De látjuk, hogy nehéz a küzdelem a kezdet nehézségével és nem kerülhető el a kaczagtató elesés sem , pedig a jégen ez csak természetes. S mikor nekem az a kedves szőke angyal azt mondotta, hogy azért nem jön a jégre, mert fél az eleséstől, azt hittem, hogy tán meg sem tudom neki bocsátani ; más alkalommal aztán bevallotta, hogy tulajdonképen nem az eleséstől fél, hanem szégyelné a kikacagást. Szerettem volna neki szeretetreméltó őszinteségéért egy bókot mondani, azonban még korábbi kijelentéseiből ismerve a bókok iránt tanúsított ellenszenvét, nem mertem azt megreszkírozni, de meg különben is — hogy én is őszinte legyek — nálam mindenféle bókolási kísérlet rendesen csütörtököt szokott mondani (sic.) * Ah, de mint elbolyongtam én a jégpályáról. . . . ? Mint egy mozgó panoráma, gyönyörű a megnépesült jégtükör. Csupa színes tarkaság, egy folyton változó kép. Én azt hiszem, hogy hamarabb megterem a jégen a szerelem, mint a bálteremben. Ez a hideg jég vért pozsdít, nemcsak az arczokba, hanem talán jobban a szívekbe. S amint elandalodva tekintetem a keresztbe-kasul suhanó alakok sokaságába mélyed, látom azt a hidegtől megcsipdesett, rózsás arczokat: kételyek támadnak lelkemben és szívemben a legényélet létjogosultsága iránt, s csodálkozom azon, hogy jó (?) magam is — ki hova-tova elvergődöm arra az örvényre, mely az agglegénység (Állítólag) sivatag vidékére vezet — hogy még mindig nem tudtam felkapcsolni hymen rózsalánczait; de meg csodálkozom azon is, hogy itt Félegyházán, hol annyi szép lány van, olyan virágzásnak örvend az a bizonyos „Patkó.“ Akik talán nem lennének eme bizonyos „Patkó“ milétéről tájékozva, azoknak ezúttal annyi informácziót adhatok, hogy ez a Patkó egy olyan helyiség, hol az asztalt patkóalakban gázszón emberek ülik körül, s ahol a fő és leglényegesebb themát a menü képezi. Hivatalos elnevezése: „Agglegény kandidátusok menhelye.“ Talán kissé pesszimisztikus szemüvegen keresztül mutattam be az olvasónak ezt az egyletet, éppen most, midőn üdvös és czéljait egészben átalakító radikális reformok útján áll, a mennyiben szelíd vágy és érzelmesebb hangulat lopódzott itt a keblekbe, mely a páros élet iránti erős hajlamban nyilvánul. * Azonban bármiként is legyen a dolog, nem mulaszthattam el óva inteni a házasodni szándékozó urakat, nehogy ebbeli elhatározásuknak oly alakban adjanak kifejezést, hogy erről a „Budapesti Hírlap“, vagy más 1892. Boldog új évet! hangzik minden oldalról. Mindenki siet üdvözölni ismerőseit, kivánván nekik sok szerencsét az új évben. Mi is üdvözöljük t. olvasóinkat s lelkünk mélyéből kivánunk Félegyháza város összes lakosainak sok szerencsét az új évben. Kiváltjuk, hogy ez új évben még sikeresebben oldja meg városunk a közkérdéseket, s a közügyeket közmegelégedésre s a város közönsége javára intézve ! Óhajtjuk, hogy gazdaságilag és pénzügyileg még szerencsésebb körülmények közé jusson a város közönsége, hogy a reá a bekövetkezett évben váró nehéz feladatokat nagyobb megerőtetés nélkül viselhesse! Tudjuk mindannyian, hogy ez évben is küzdenünk kell az élettel, mint az elmúltban történt; tudjuk, hogy ez évben több fontos dolgokat kell elintéznünk, melyek nem csekély kihatással vannak városi életünkre. Hogy csak néhányat említsünk az elintézésre váró fontosabb közdolgok iránt, itt van a szervezési szabályrendelet átdolgozása. Ezt is ez évben kell keresztül vinni. A mostani is elég jó, de mégis fontos javításokat s változtatásokat kell abban eszközölni. Második fontos és életbevágó kérdés, a főgymnásium további fejlesztése. Ez évben kerül rendezés alá az egyházi személyzet illetményének — a stólának — rendezése, hol a méltányosságnak s a kor követelményeinek megfelelőleg kell járni, s nem is anynyira mára szabályozzuk a kérdést, mint inkább a jövőre kell gondolnunk. Sok fontos feladat vár még ez évben megoldást, csak a legfontosabbakat és a város közönségének minden rétegét érdeklő közkérdések közül sorltunk fel néhányat, mint amelyek úgyszólván létföltételét képezik útíróink kulturális és általános fejlődésének, haladásának. Mindezeket, szép eredményekkel megvalósíthatjuk, ha összetartás, s a közérdek szem előtt tartása vezérel bennünket, s a közügyek menetét mindannyian éber figyelemmel kisérjük, s tehetségeinket, erőnket mindannyian a közügy előnyére értékesítjük, s nem viseltetünk közönynyel a várost érdeklő ügyek iránt. Vezényszavunk legyen ez évben is a közérdek, Félegyháza város érdeke. Boldog új évet! Dr. Holló Lajos orsz. képviselőnk a következő levelet intézte Beniczky Ferencz Pest megye főispánjához: „Kegyelmes Uram! A lapokból értesültem, hogy a megyei adminisztráczió javítása érdekében tett indítványom a bizottságban tárgyalva lett és hogy azon alkalommal különösen megróm méltóztatott engem a miatt, hogy indítványozó létemre a bizottsági tárgyaláson meg nem jelentem. Lesz alkalmam a megye közgyűlésén eljárásomat — ha szükséges — megvédeni, de addig is szabad legyen becses tudomásodra hozni, hogy én, mint indítványozó, a gyűlés napjáról tudomással nem bírtam, mert a gyűlés idejét 4 nappal megelőzőleg még meghívót nem kaptam, akkor pedig Pestről eltávoztam és csak később értesültem a gyűlés megtartásáról. De a karácsony estét megelőző nap nem is alkalmas ily nagy fontosságú gyűlés megtartására, mert akkor már minden képviselő családja és választói körében időzik, ez tarthatta vissza többi képviselőtársaimat is a megjelenéstől. Részemről tehát sajnálom, hogy az a gyűlés oly részvétlenül folyt le. Különösen pedig hogy arról csekély személyem is távol volt kénytelen maradni. Sajnálom azt annyival is inkább, mert az én indítványom teljesen félre lett magyaírázva. Én az állandó választmányban nem a személyzet szaporítást indítványoztam, hanem a megyei administráció nagy fokú hiányainak, gyengeségének és lassúságának megvizsgálását, és a bajok orvoslását. Különösen kiemeltem a tisztviselők munkaidejének rossz beosztását, a kellő munkaidőnek egyes tisztviselők részéről való be nem tartását, a hivatalos helyiségeknek nyomorúságos voltát és ezzel szemben a tisztviselők lakásainak túlterjeszkedését, a kezelő hivatalok gyarlóságát stb. Félóráig tartó előtörlesztésemben őszintén feltártam a megyei közigazgatás bajait, konkrét tényeket hozva fel, amelyek orvoslást igényelnek. Hogy a fogalmazói teendők ellátására egyetlen egy tisztviselővel is több kellene, (miután az árvaszék hiányain már segítve lett) azt sem én, sem más fel nem hozta ; csupán a bijnokok és írnokok kevés volta lett úgy a központban, mint a vidéken az alispán úr által kiemelve ami felett szintén a bizottság volt hivatva dönteni. Csodálkozom tehát, hogy az én indítványom távollétemben annyira félre lett magyarázva és épen az általam kiemelt hiányok és bajok orvoslása nem lett discussió tárgyává téve. Ez okból már e helyen ki kell jelentenem, hogy a bizottságban felvetett indítványnyal és hozott határozattal, úgy amint arról a lapokból értesültem — magamat távolról sem azonosítom. Budapesten, 1891. decz. 28. Dr. Holló Lajos.