Félegyházi Hírlap, 1897 (15. évfolyam, 6-52. szám)
1897-02-07 / 6. szám
XV. évfolyam. 6-ik szíta. Félegyháza, 1897. február hó 7. IRLAP. Előfizetési ár: Egész évre 4 frt, — félévre 2 frt, — negyedévre 1 frt. Egyes szám ára 8 kr. Hirdetések díjszabály szerint. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : DÓSAK FERENC. frt. Szerkesztőségi iroda: Piac-tér 1233. szám, hol a szerkesztő naponkint 12-től 2-ig található. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal : Banczay József könyvkereskedése Félegyházán Városi képviselőválasztások előtt A polgárok egyik legszebb alkotmányos joga a választási jog, legyen az akár az országgyűlési, akár a városi választásra irányuló. E jogot gyakorolni a polgároknak nemcsak joga, de kötelessége. A választási jog gyakorlására nem sokára alkalmunk nyilik. Az 1886. XXII. t e. 41. §-a értelmében községi képviselőtestületünk választás alá eső tagjainak fele, kik a szabályszerű hatévet kitöltötték, kilép, nem különben kilépnek a három évet kitöltött póttagok. Tehát 50 rendes és 50 póttag lép ki. Ezeknek helye a törvény értelmében haladéktalanul betöltendő. Mielőtt, a választási urnához lépnénk, szükségesnek tartjuk egyik-másik körülményre polgártársainkat figyelmeztetni. Minden utógondolat nélkül bízvást, elmondhatjuk magunkról, hogy a legnagyobb passzióval szoktuk gyakorolni választói jogainkat s ha leszúrtuk adónkat, meg is követeljük, úgy fel, mint lefelé, hogy bennünket a választási urnához bocsássanak. Minda mellett valljuk be őszintén, hogy talán a legnagyobb mértékben kortesnép vagyunk. Nem akarunk ugyan ezzel a választásoknak egyik sötétebb oldalára célozni, de szeretünk magunknak azzal hízelegni, hogy szavazatunkat mások is nyomatékkal bírónak ismerik és azt a maguk részére megnyerni óhajtják. És ez az egy hibánk megrontja a választások színezetét, meghamisítja annak eredményét esetleg oly embereknek biztosítván helyet a képviselőtestületben, kik nemcsak, hogy a mi vérünkből való vér nem, de vagy részakaratból, vagy tudatlanságból ellenünk, s a közjó ellen érvényesítendik a részükre adott megbízásunkat. A választások tisztaságát hangoztattuk mindenkor. Városunk képviselőtestülete, mely az önkormányzati hatalmat gyakorolja, mindenkor olyan tagokból álljon, kik a város jól felfogott érdekeit teljes odaadással ápolják és oltalmazzák. Igaz ugyan, hogy törvény szerint a képviselőtestületi tagoknak csak a felét választjuk. Ám, de ha ez a rész szívvel-lélekkel a mienk, a városé, mindent megnyertünk. Nem szabad hát engedni, hogy éppen ebbe a részben férkőzzenek be véletlen vagy kicsinált hadi csel alapján a leghivatlanabb apostolok, kik csak arra törekszenek, hogy önkormányzatunk menetének elébe akadályt gördítsenek. Nem célunk, de nem is lehet bármily irányzat mellett is állást foglalni. Mindenkit vezessen az ő belső meggyőződése. Adja szavazatát azokra, kiket a városi képviselőtestületi tagsággal járó kötelmek betöltésére a legalkalmasabbnak tart. Sógorság, komaság, felekezeti vagy pártérdek távol legyen, mikor egy magasabb cél, egy egész város érdeke tűnik fel szemeink előtt, akkor a legnagyobb szégyen volna azt kicsinyes indokból elhagyni. Valamint az ember anyagilag, úgy a város is legalább jogilag szerves test. A képviselőtestület annak feje, mely intézi ügyeit, határoz annak fejlődése, jóléte felett. Legyen tehát a fej nemesebb, világosabban látó, s megfontolóbb, hogy méltóan s a többi tagok javára tudja irányozni az egész szervezet működését. Akit a képviselőtestületi tagságra jelölünk, arról ma már nem lehet, nem szabad azt néznünk, mily összeköttetésben áll velünk, hanem csupán azt, hogy képes lesz-e betölteni azt a hivatást, melyre jelöltük ? Ily esetben még a méltányosság kérdését sem szabad felvetnünk, mert az igen megboszulandja magát. Tekintsünk el az exkluzív párt vagy felekezeti szellemtől. Legyünk elfogulatlanok minden tekintetben. Hisz akkor, midőn választási jogainkat gyakorolni óhajtjuk, nem mint egy párt, egyes felekezet, vagy család tagjai, de mint Félegyháza városának egyenlő polgárai lépünk az urna elé. Itt polgár ajándékozza meg polgártársát bizalmával, s mindazon sötét folt, mely a megbízottra, ragad, a megbizóra száll vissza. Az újonnan választandó képviselőtestületi tagokban hü tükrét iparkodunk nyerni a, városiunkban lakó közszellemnek, lelkes előmozditóit a minden téren való haladásnak s főképen igaz képviselőit a mi érdekeinknek. Minden kortes eszközt vessünk el a magyktól. A lélek, a meggyőződés áruba bocsátása oly bűn, mely önmagában hordja büntetését. Adó leengedés. Mint tudva van, múlt évben a határban levő szőlőket a peronospora annyira ellepte, hogy annak következtében a termés majdnem egészen megsemmisült Időközben azonban az elemi csapások között a jégveréstől is szenvedtek szőlőink. A szüret közeledtével, midőn a termés megsemmisülése mindinkább szembetűnővé vált, városi hatóságunk előterjesztést tett a szőlőterületek földadója letörlési munkálatok elkészítéséhez s a helyszínére kiküldött adótanácsnok még a múlt évi szeptember hóban felterjesztette a helyszínelés eredményét s indokolt jelentésében nem a jégverés, hanem a „peronospora“ kárra kérte a szőlőterületek adója törlését. Mint értesülünk, az eljárás eredménye az lett, hogy az összes szőlők után 3074 frt 15 kis, egyenes adótörlést kapott szőlőbirtokos lakosságunk. Időszerűnek tartottuk e körülmény közreadását, mert az utóbbi időben egyes matadorok nagyon szeretik városi hatóságunk egyes tagjait befeketíteni, most csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy az olyan tündökölni vágyó szentek, a kapott adótörlést nem fogják-e visszautasítani azon a tituluson, hogy azzal az ő szerintök gonosz szellemektől eredeti numerusokkal nem fertőztethetik be polgári házasság mentes adókönyvecskéiket, a vezérek pedig mii hazafiságukat. Tündér-est. . . . Álom volt-e a kereskedelmi egylet vigalmi bizottsága által folyó évi január hó 3- án rendezett hangverseny. . . vagy valóság ? Helyi viszonyainkat ismerve a kétkedőnek első percre álomnak tűnik fel, de készek vagyunk a felelettel : ez a hangverseny a legszebb valóság volt . Ez alkalommal közönségünk egy régi válaszfalat döntött le, eloszlatva az ósdi felfogást, mely eddig a különböző vallásfelekezetűeknek egymáshoz való közeledését a nyilvánosság terén megakadályozni látszott. Megszűnt, a negacio s a Korona szálloda díszterme paradicsommá változott, magához vonzva nemcsak egy felekezetnek a hozzátartozóit, hanem a keresztény intelligens családoknak nagy részét, s ennek csak örülni tudunk ! Alig egy hónapja, a kereskedelmi egylet tágas helyisége, kedvelt poétánk Móra István felolvasására előkelő közönséggel zsúfolásig megtelt s ez siker hatása alatt Rónai Mihály visgalmi bizottsági elnök, kinek e téren szerzett érdemei méltatása teljesen felesleges — rendezőit uj munkára hívta fel, hogy az idei farsang legszebb és legdicsőbb győzelmét kivivja. A győzedelemre biztos remény volt s a közönség nem is fukarkodott megjelenésével. A Korona nagyterme alig győzte magába fogadni a nagy, számú díszes közönséget. Volt is kedves dolguk a derék rendezőknek a hölgyek fogadtatásánál; hölgyeink ez alkalommal igazán jól festettek.A ruhák nagyobb részt taffet selyemből voltak változatos szinekben. A bevezetéseknek fél 9-re vége lett s a főrendező feladásáig megkezdődött, a remek hangverseny, melyről a következőkben számolunk be. A hangversenyt a főgimnázium derék ifjúságának jól szervezett énekkara, kedves kántorunk Csima István vezetése alatt — nyitotta meg,ki a sok tagból álló énekkart a szokott ügyességgel és igyekezettel vezette. A második számban pedig Róth Gizella a „Világosi cimbalmos“ édes ábrándot játszotta zongorán, kifogástalan, remek játékával lekötve mindvégig a közönség figyelmét, mely a kisasszonynak szép játékát tapsviharral igyekezett meghálálni. A harmadik számban Grünfeld Bella mint rutinírozott szavalónő „Férhhez ,menjek-e ?“ érdekes és hasznos tárgyú moológ sikeres előadásával és gondos alakításával, vidám hangulatba tartotta a közönséget, mely megérdemelt ovációban részesítette. Negyedik számban társadalmunk egyik új tagja Komlós Ármin hír.adóhivatali ellenőr . Hubay „Csárán jelenetek-11 et játszotta hegedűn, igazi mesteri könnyedséggel kezelve a nyirettyűt, melylyel a hegedű húrjaiból gyönyörűbbnél gyönyörűbb hangokat csalt ki. A közönség többször megujráztatta. Méltó kísérője volt a kiváló zongoraművész, Sennyey József zenetanár, ki az összhangzó játékban igen nagy buzgalmat fejtett ki. Az 55-ik számban szokatlan új esemény történt. Horpáchy Dóra: „Egy leány toprengése 111 cím alatt ügyesen kidolgozott felolvasást tartott, kifejtve benne, hogy minden győzedelmet az erős férfi nem akar magának biztosítani, a sziporkázó élccel ecsetelte állapotát, mely őt a felolvasás megtartására késztette. A felolvasónak őszintén gratulálunk, s az elért óriási siker csak biztatóul szolgáljon további irodalmi működésére ; felolvasása a közönség osztatlan tetszését nyerte meg, s percekig tartó viharos tapsok voltak hirdetői az elért szép sikernek. A 6-ik számban ismét a főgimnázium énekkara „Régi diák ének“ (latin) előadásával növelte az est sikerét. Majd a 7-ik számban az est hőse s a közönség régi kedvense Rónai Mihály a „Hajótörés 11 művészi előadásával fényes annuságot tett arról, hogy a szavalást mily tökélyre lehet vinni. A szavaló nehéz szerepében otthonosan érezte magát, igazi férfias hangjával a hajótörött hajóinasnak szenvedéseit élethűen s megrázóan adta elő. Hónait a közönség többször hívta a lámpák elé. A 8-ik számban tetőpontra hágott az elért siker ; Weisz Laura Budapestről mint vendég csalogányszerű hangjával valósággal elvarázsolta a közönséget. Hamlet II. felvonásából Ophelia áriáját továbbá „Ha ” nevet . . (Bánffy Sándortól) című dalt énekelte. Az alsóbb hangok kedvesek, fülbemászók, felsőbb régiókban pedig meglepően érces és kitartó. A gyönyörű hangorgánummá biró énekesnőnél meglátszik, hogy kitűnő énekiskolája volt. A közönség frenetikus tapsban tört ki minden egyes énekszám után; énekelt néhány magyar dalt is, magyaros zamattal ugyanazon hatással, mint az előbbieket. A sikert igyekezett torony magasságra fokozni Binnyey József tanár művészi zongora kíséretével. Végre a 9-ik számban a főgimnázium énekkara „Bordal“ jóízű éneklésével a közönségnek megadta a hangulatot a kezdődő táncvigalomra. Igazán ritkán nyílik alkalmunk ily gyönyörű műsorból álló hangversenyt végig élvezni. — A rendező bizottságtól a szereplő hölgyek ízlésesen készült feliratos csokrokat kaptak, melyek Nagy Gyula virágkereskedéséből kerültek ki. A hangverseny után Menyes, az Alföld legjobb prímása, rázendített egry tala alá való csárdást. Nosza, rsste megkezdődött a vigság. A hangverseny sikere jó hangulatot keltett s a mulyság mindvégig ködölyvora íyeztelen volt, pedig hát a kartelizált urak nem táncoltak (node egy mégis, váljék dicséretére), ha azért csuda történt, a jelen volt hölgyek igen jól mulattak. A kartel, — cukoré — kávé, — só — s egyéb fűszeráruknak mikénti eladására szokott köttetni nem pedig a hölgyek ellen. Hölgyeink az ily kicsinységeken túl szokták magukat tenni s bebizonyult, hogy az erős kartel dacára is igen jól találták magukat. Az első négyest 102 pár táncolta, melyet dr. Róth Zsigmond kir. közjegyző és Krause Ágost honvéd hadnagy ügyesen rendezték , a másodikat pedig 50 pár táncolta. A tánc bohémi jókedvvel reggeli 6 óráig tartott. Ezen mulatságnak igen szép anyagi eredménye is lett, a jótékony célra 110 frt 35 kr. jutott. A magunk részéről Rónai Mihály rendező bizottsági elnöknek újból elismerésünket fejezzük ki a sikeres önfeláldozó munkálkodásért, melylyel városunk intelligenciáját oly szép számban sikerült öszehoznia. Nevét ifj. Ulrich Istvánnak, a legjobb mulatság rendezőnek neve után írjuk be a kalendáriumunkba. A jelen vett hölgyek diszes névsorát itt közöljük : Leányok : Csima Ilonka, Deutsch Malvin, Fazekas Juliska és Ilonka, Feuer Pepi, Frank Paula, Janka és Gizella, Feuer Józsa, Feldmaier Malvinka (Kecskemét), Grünfeld Bella, Gland. Helén, Grünfeld Teréz (Bpest), Horpácky Dóra és Jolán, Hátin Ida, Krosewszky Katica, Lederer Irma, Lederer Janka (Bpest), Lederer Gizella (Csongrád), Mihálovits Valéria, Mócár Etel (Budapest), Nagy Rózsika, Perlmütter Malvin és Sarolta, Pollák Jolán (Arad), Politzer Mariska (Apátfalva), Róth Gizella, Rózner Hermin, Roseneveig Irén (Csany), Schveiger Jozefa, Spolarich Jiliska, Sor Laura, Schneider Helen (Halas), Spiller Julia, Lina, Margit és Laura, Spitzer Cecil (K.Körös), Steiner Malvin, Strasser Rózsa, Weisz Laura (Bpest), Weisz Regina és Rezsin, Weinstein Lujza (Öcsöd), Zanolló Mária. Asszonyok : Bánhidy Dezsőné, Bleier Sománé, Dobos Károlyné, Csima Istvánná, özv. Csillag Zsigmondné, özv. Fazekas Antalné, Fekete Ödönné, Frankl Edéné- Frank Ignácné, Frank Sámuelné, Feldmeier Ignácné (Kecskemét), Feldmeier Józsefné, Feuer Adolfné, Füredi Sománé, Glanc Adolfné, özv. Grünfeld J. Bné,