Félegyházi Hirlap egyesült Félegyházi Hiradó, 1915 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-03 / 1. szám
/ étUXV VXXXIII.—XVI. évfolyam. Kiskunfélegyháza 1915 január 3. Előfizetési ár: Egy évre . . 8 kor. Fél évre . 4 „ Negyed évre 2 „ Egy szám ára 16 fill. A kéziratok a szerkesztőségbe Wiszesi József könyvkereskedésébe küldendők Kéziratokat nem adunk vissza. EGYESÜLT FELEGYHÁZI POLITIKAI HETILAP. I I. szám. Megjelenik minden vasárnap reggel. Hirdetéseket és reklámokat a lap részére felvesznek az összes hirdetési irodák. A hirdetéseket, előfizetéseket felszólamlásokat a kiadóhivatalba (Vesszősi József könyvkereskedésébe) kérjük küldeni. Ima a roham előtt. Magasságos Isten, nemzetemnek atyja, Akinek szent lelke szivemet áthatja, Ki bevilágítod a múltat s a jelent, A jövőt, a homályt, a csoda végtelent, Kihez gyermekkorom angyali hajnalán Buzgó áhítattal vezetett jó anyám, Aki maga vagy az Igazság és Fenség, Hivő szivvel sejtett, csodás, szent jelenség: Hozzád fordulok most, Istenem, jó Atyám, Ezen a homályos, bús, hideg éjszakán. Te tudod, mért kerül mostan el az álom, Te tudod, mért rezeg könny a szempillámon, Te tudod, mért jönnek elém kedves arcok, Te tudod legjobban, hogy miért virrasztók? Te tudod, kiktől kell végső búcsút vennem, Te tudod, mily lángok égnek a szivemben. És Te, ki atyja vagy gazdagnak, szegénynek, Ura a halálnak, éltető reménynek, Őriző oltalma millió árvának . Ugye, hogy meghallod esdeklő imámat? Halld hát imádságom, melyet messze szállva Egy fehér ház felé visz a szellő szárnya, Ahol halkan pihen jó, Apám, jó Anyám, Holdvilágos, csöndes, zajtalan éjszakán. Álmuk meg-megszakad, talán rám gondolnak, Hogy nem hoz-e rólam gyászos hírt a holnap? Áldd meg őket, Atyám, mind a két kezeddel, Beléd vetett buzgó hitüket ne vedd el, Vigasztald meg őket, ha a Te bölcs kezed A csatákon engem amoda átvezet. Hozzál sebeikre enyhítő balzsamot: Csöndesen síromban másként nem alhatok. És száll a sóhajom ... A testvér, menyasszony Emlékem fájáról sok rózsát szakasszon. Add, hogy ki a szivét elcserélte velem, Kit szivemhez láncolt a rózsás szerelem, Kinek szive felért az egész világgal, Nyerjen enyhe vigaszt a Te hited által. A mirtuskoszoru, amit Neki szántam, Tartsa meg a hitét, jó szivét irántam; Adjál Neki hitet, fényt és boldogságot, Legyen az élete derűs, boldog, áldott. ... És most a nevedben, jó Atyám, Istenem, íme, felajánlom, életem, mindenem Pályámnak derengő, sugáros tavaszán Teéretted, édes, drága magyar Hazám,m' vagy itt e földön a legdrágább kincsem, Élet Tenélküled,én számomra nincsen; Te vagy szülő anyám, a dajkám, nevelőm, A bölcsőm, a párnám, éltető levegőm, Asztalom, táplálóm, pihenő fekhelyem, — Amim van, azt én mind Néked köszönhetem. Nélküled mi volnék, talán meg se volnék, S mint lelketlen tömeg, párává omelnék; De Te feldobbantod szivem dobbanását, flángoddal felgyújtod lelkem robbanását S felemelsz Magadhoz, szentté, naggyá teszel, Ki ezer éltet adsz, egyet mig elveszel. Azért, ami kedves, drága, szent énnekem: Szüleim, testvérem, szivem, az életem Büszkén, bátran, híven, hittel feláldozom Én szerette Hazám, a Te oltárodon. Nekem hitvesem nincs, sem kicsi gyermekem, De amim van, azt mind Tenéked szentelem: Könnyét egy apának s egy mártiranyának, Kitegyetlen fia miatt tép a bánat, Szive sírását egy fehér menyasszonynak, A testvér könnyűit, melyek értem folynak, Ifjúságom, álmom, küzdésem, hitemet, Minden büszke vágyam, az egész szivemet. És ha Érted vérzem hősi viadalban: Nem hiába éltem, nem hiába haltam. . . . Tudom: ha meghalok, nem halok hiába’, Síromon kivirul a szivem virága, És a lelkem, amely el nem hunyhat, örök, Ottan fog lebegni néma sírom fölött. És az én síromból, az ezrek sírjából, Egy kiolthatatlan fényes láng kilángol, És e láng világit messze, szent időkön, Hol magyarok laknak, bérceken, mezőkön, Fényét századévek századoknak adják, A neve, szent neve: a magyar szabadság. Dr. Váry István: Magyar szabadságért s szép Hazám, Te érted Büszkén áldozok fel mindent: vért és éltet. És Te, égi Atyám, nemzetemnek Atyja, Akinek szent lelke szivemet áthatja, Ki atyám vagy nekem, mennyei Istenem, Engedj most még egyszer Terád tekintenem. Áldd meg, kik szerettek itt e földön engem, Vezesd diadalra lángra lobbant lelkem, Őrizz meg, temess el, ahogy kedved támad, Csak tartsd meg, csak védd meg én magyar Hazámat.