Félegyházi Hirlap egyesült Félegyházi Hiradó, 1917 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-07 / 1. szám
XXXV —XXIII. évfolyam. Kiskunfélegyháza, 1917. január 7. I. szám. Előfizetési ár: Egy évre. . 8 kor. fél évre . 4 . Negyed évre 2 „ Egy szám ára 16 fill. A kéziratok a szerkesztőségbe Vesszősi József könyvkereskedésébe küldendők Kéziratokat nem adunk vissza. EGYESÜLT FELEGYHÁZI POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap reggel. Hirdetéseket és raklamokat a lap részén felvesznek az összas hirdetési irodák. A hirdetéseket, előfizetéseket, felszólamlásokat a kiadóhivatalba (Vesszőil József könyvkereskedésébe) kérjük küldeni. Új irányok felé. Kiskunfélegyháza, 1917. jan. hó 6. A harmadik éve tartó véres háború és a kihatásaiban nagy világrengés gondolkodóba ejtheti a társadalom minden rétegét. Ölbe tett kezekkel a tanulságok levonása nélkül nem szabad gondolnunk a jövendőre. Hiába emlegetjük, hiába áhítozzuk a megváltó békét, a csendes munkához való visszatérést, ha ezután is az eddig taposott nyomokon akarunk haladni. A diplomaták hiába akarják egymás nyakába varrni a felelősséget a háború felidézéséért, annyi bizonyos, hogy elsősorban a kapitalizmus, a nagy tőke verte félre a háború vészharangját. A nagy vihar, a romboló vérzivatar kitörését előre jelezte már évekkel előbb a pénzpiac nyomasztó, fojtó levegője. A nagy tőkék hazárd versenye mellett a társadalom minden osztálya eladósodott s nyögő, görnyedő rabszolgájává vált a kapitalizmusnak. Beigazolódott a letagadhatatlan s előttünk lefolyó tényekkel, hogy a politikai pártok csak látszólag intézik az egyes országok ügyeit, szemfényvesztés minden, mert tulajdonképen a nagybankárok kormányozzák ezt a pórázon vezethető nagy világot. Hiábavalóság azt hinni, hogy a nagy világrengés ki fogja majd egyenlíteni a nagy egyenlőtlenségeket, sőt csak még mélyebb és veszedelmesebb szakadékokat hasít a társadalom fájó testébe, ha a dolgok mai rendjébe nem fog beállani egészségesebb, új irányok felé vivő jótékony változás. A világháború megtaníthatott bennünket arra, hogy a magyar föld termésgazdagsága nemzeti erőnknek leghatalmasabb forrása. A magyar föld acélos búzája volt az a varázsos hatalom, mely nem engedte kicsorbulni fényes fegyvereink félelmetes élét. Hiába volt a szövetkezett világhatalmak, fojtogó blokádja, míg zsiros ugarban hasíthatott mély barázdát a magyar gazda leghatalmasabb fegyvere: az eke. De megtanított a világháború bennünket arra is, hogy ósdi, ősi módon ezt a folyton szipolyozott áldott földet kizsarolni nem lehet a végtelenségig. Munkába kell fogni a tudást, az értelmet, a gépeket s a természettudomány vívmányait s ezeknek segítségével kell új irányokban utat törni a többtermelés felé. Nem szabad megelégedni a magyar föld eddigi átlagtermésével, reá kell kényszeríteni, hogy úgy és annyit teremjen, amennyit mi javító eszközeink felhasználásával akarunk. Nem elég csak azt hangoztatni, hogy annak minden vögét szent honfivér öntötte meg, de a kegyelet mellett reá is kell kényszeriteni, hogy a szent vérnek tápláló ereje felszívódjék s termékenyitőleg szökhessék fel a gazdag terméstől meghajlott kalászba. Erre pedig elsősorban az kell, hogy tegyük életerősekké a gazdasági egyesületeket. Ne csak azért legyen a városokban gazdasági egyesület, hogy ott politikai morfondírozásokkal tápláljuk az egymás elleni gyűlölet nálunk úgyis erősen termő magvát, hanem legyen az igaz szövetsége az egyes városok és községek gazdatársadalmának, hogy onnan mintegy gyűjtőpontból sugározhassák ki az okszerű gazdálkodás meggyőző melegsége. Új irányok felé való törekvéssel kell új életerőt belevinni a mi Gazdasági Egyesületünkbe is. Fiatal gazdáinkat meg kell győzni, hogy a világháborút követő uj idők uj irányokat, uj eszközöket követelnek s ennek az uj időnek, a biztató jövendőnek uj jelszava lesz a növénynemesítés és a talajjavítás útján a többtermelés. Ennek a Gazdasági Egyesületnek fel kell szabadulnia a politika nyügző bilincseiből, magasan felette kell állania, hogy azt minden zsen nélkül kereshesse fel minden gazda a kicsitől a nagyig, aki csak tanulni, aki csak okulni akar. Ebben a majdnem tisztán gazda városban nem szabad a Gazdasági Egyesületnek zsellérként meghúzódnia s vegetativ életet élnie mások jóvoltának védő eresze alatt, hanem kell, hogy szövetkezeti alapra helyezkedve a maga ura legyen a maga gazdag és meghitt hajlékában, hol meleg otthonra lelhessen minden gazda, ki a bomlasztó politikai érzéseket a küszöbön kívül hagyja. Hála Istennek, nem vagyunk a vezetők hiányával. Uj keretek között ezek életet tudnának teremteni, melyből kisarjadzhatnék egy uj irányok felé való nemes előretörés s a mi talajunknak teljes megismrése s termőképességének hamánk alá hajtása. A félegházi gazda erényeihez, ha hozzá csatlakozhatnék a klíma, a talajjavítás, a növénynemesítés felismerése és tudatos kezelése, az okszerű gazdálkodás terén igazi mintául szolgálhatnának a többtermelésre áttérő magyarságnak. Vajha a félegyházi gazdák a maguk érdekében tovább fűznék gondolataimat, melyeket igaz jó lélekkel mondtam el az uj időkre vezető új év küszöbén !. . Lapunk kiadóhivatalának telefon sz.: 65. HÍREK. A váci püspök 100.000 koronás alapítványa a koronázás emlékére. Gróf Csáky Károly váci megyés püspök, aki hosszas gyengélkedése miatt a koronázási ünnepségeken meg nem jelenhetett, az egész nemzetet eltöltő általános örömnek hatása alatt alatt 100 000 (százezer) koronát ajánlott fel azon célból, hogy ezen összegből Vácott egy uj elemi népiskola állitassék fel, mely mindenkor hirdesse a koronázásnak emlékét. A megyés püspök rendelkezése szerint az épületen a magyar szent korona mása helyezendő el ezen felírással : „In memoriam coronationis Regis Caroli IV.“ (IV. Károly király megkoronáztatásának emlékére.) Az áldozatkész főpap ezen adományával immár 000.000 koronát áldozott a váci népiskolák fejlesztésére. Uj segédlelkész. A megyés püspök mint már megírtuk, Sztricha Kálmán ujtemplomi segédlelkészt Dorozsmára helyezte át, helyébe pedig Herczeg János segédlelkészt helyezte át Hatvanból. Halálozás. Január hó első napján kaptuk Szentesről a szomorú hírt, hogy Csák Kálmán nyugalmazott tb. városi főjegyző hosszas betegség után örökre lehunyta szemeit. A szelíd lelkületű s igazán nemes szivü ember hosszú ideig volt a város szolgálatában s a munkában eltemetkezve lelkiismeretes pontossággal látta el a reábizott munkakört, amely pedig kivált a város életének utóbbi évtizedeiben nagyon is igénybe vette minden életerejét. A polgári anyakönyvvezetés behozatala óta az ügykezelés ez ágazatának vezetője volt. Hogy mily lelkiismeretes pontossággal és tudással, arról