Félegyházi Proletár, 1919. március-augusztus (1. évfolyam, 1-83. szám)

1919-03-30 / 1. szám

Uj vizeken. Az emberiség rozzant bárkáját uj szelek röpítik uj vizeken, kormá­nyosa uj világ partszegélyét lesi. Pedig az a szél nem is uj, a vizek sem ismeretlenek s a várt világ is régi. Ennek a szélnek a zúgása sok­ezer esztendős, zenéje édes melódiája volt mindig a rabszolgák népének. Ez a szél dalolt az ősembernek különb életről, ez dúdolta a gálya­rab fülébe: Zúzd össze bilincseidet! Ez a szél a haladás, a boldogulás riadója. Nyomorultak jajkiáltásából fakad s zugó zivatarrá válik, mig bejárja a földet. A vizek útját sem mi járjuk először. Krisztus előtt és Krisztus óta sok hajót himbáltak e habok, sok dacos lelket elnyeltek e hullámok. Ezt az utat fanatikus hittel, vakmerő reménnyel járták az emberiség jobb­jai s még bukásukban is diadalmas öntudattal harsogták az igazság dalát. Mert ez az ut a kendőzetlen igaz­ság útja. k/­n világr amolyho tart, aki még ugyan a jövő ködében áll, de a bölcsődallal tanyát vert már min­den halandó szivében s vágyaink rég­óta barangolnak himes mezején. Ámde ez a világ nem Saturnus földje, ahol mag nélkül nyilnak a virágok, nem is János pap országa, ahol az embe­rek pecsenyével törülköznek, nem is a túlvilági mesés mennyország. A mi uj világunk egy igazságosabb társadalom, hol egyenlősogú testvérek dolgoznak és élnek. Ott nem lesz zsákmányoló és ki­zsákmányolt, nyúzó és megnyúzott, félisten és proletár. Vállaljuk az isten terveit s nem engedjük, hogy a fák az égig nőj­­jenek. Ha hatezer esztendeig tízmillió rabszolgaságban tudott tartani ötszáz­­milliót, majd mi is, az ötszázmillió proletár, láncon tudjuk tartani azt a néhány millió hájas burzsoát. Proletárok! Az új világ kapujában állunk. Kelet felől pirkad az ég. Átok reátok, ha visszanéztek! Mártonfffy Ernő: Proletárok! Terjesszétek a proletár-sajtót! Hogyan állunk? Magyarország ma m­ár az egész világ érdeklődésének középpontja. Mióta a szoci­alizmus két frakciója összefogott, az országban bámulatos béke és nyugalom van. Nem így az antant országaiban, ahol ideges kapkodás, sőt hovatovább fejetlen­ség kap­ lábra. Számos jel arra mutat, hogy az elhirtelenkedett jegyzéket vissza akarják szívni. Annál szívesebben tenné most már ezt még a bukás előtt álló Clemenceau is, minthogy az olasz, cseh és román szocialisták szintén csat­lakoztak a Lenin prog­ramjához. Ausztria és­ Németország csak alka­lomra lel, mert helyzetük nem sokban kü­lönbözik a mienktől. Ha aztán elgondoljuk, hogy Szerbia teljesen alá van aknázva a bolsevizmussal, a horvátok viszont a túlzó nacionalizmus alapján azt várják, hogy mi­kor szabadulhatnak meg a szerbektől, köny­­nyen beláthatjuk, hogy ■__körülöttünk nincs állam. Széryes összeomlás ne fe­nyegetne, úgy látszik, hogy a kommunista láng­nak semmi sem állhat ellen. Galíciában már kitört a forradalom heve s talán Lengyelország is hamarosan Moszk­vát választja Páris helyett. Hiszen 300.000-nyi vörös hadsereg már Galicia és Beszarábia határán áll. Ebben a hadseregben 200.000 magyar ember harcol, akiknek lelkében négy ke­serves esztendő pokoli kínja lángol. Most Románia van soron, de a lán­gok ott sem fognak megállapodni. Tudja ezt az antant is, főleg Francia­­ország gyuladt be, pedig még csak Odesszában pártolt át három ezred francia katona. - Mi lesz, ha majd túl a Rajnán meg­szűnik a lapcenzúra, megnyílik a pacifisták börtöne? Érzi ezt Anglia is, melyet most munkásmozgalmak zavarnak s munkanélkü­liek veszélyeztetnek. A Reuter-ügynökség utján máris élesen támadják az angolok a franciákat. Idegesek a­ jó urak s nem veszik észre, hogy ez, olyan tűz, amelyet nem lehet lo­­­kalizálni, mert szikrája már ott lappang a franciák és angolok szivében is. Európának, e vén bűnbarlangnak, ki kell égnie s meg kell tisztulnia. Rendeletek. A Forradalmi Kormányzótanács lázas sietséggel alkotja meg az új Magyarország egyszerű, teketóriátlan törvénykönyvét. Kötelezi az üzemek tulajdonosait, hogy üzemeiket, fentartsák. Elveszi a színházakat a perverz bur­­zsoáktól s részt juttat azokban a nép szé­lesebb rétegeinek. Leintette az osztálysorsjátékot, mely kis emberek megvadult reménységének szívta édes emlőit. Megfogta a pénzintézetek kapzsi ke­zét s bele akar pillantani a hét lakattal le­zárt szentséges üzleti titkokba. Kinyittatja a páncélszekrényeket, ahol nemes, nemzetes és vitézlő úri zsiványok őrzik a dédapák munkátlanul szerzett kin­cseit. Felállítja mindenfelé a forradalmi tör­vényszékeket, ahol egyszerű emberek má­zsái aktacsomók nélkül mondják ki a spon­tán igazságot. Eltörli a rangot s a címet, egyedül a foglalkozás lesz ezentúl a rangjelző. Bizony ezt már régen vártuk. Törvényes minden gyermek s az anya­­könyv nem lesz ezentúl terhelő tanú. Fürdőhöz juttatja a proletár gyerme­ket is. Mindenkinek joga van a munkára s ha­ dolgozik, joga van a megélhetéshez. Köztulajdonná teszi a nagy­üzemeket, de nem bántja a k­apart. A tanácsköztársaság birtokába veszi a* bérhAaakr.t s-azokban r.. -£-« t majd CilCS is lakbért fizet. Ez a rendelet, Kiskunfél­egyházára egyelőre nem vonatkozik. Véget vet az aranypénz-spekulánsok zsiványságának. Minden aranypénz és min­den külföldi valuta a köztársaságé. Összeiratja a nagy raktárok készleteit és szemmel tart minden felhalmozott érté­ket. Hadd tudja a köztársaság, hogy mije van, így készül az új világ. Elvtársak! Ne sajnáljátok a tökét, hiszen az vértől és verejték­től hízott nagyra, a mi lapunk. Bár a proletár diktatúra nem szün­tette meg a lapokat, azok önként vissza­vonultak s készséggel engedték át a teret nekünk, akik e világrengés idején fanatikus előretöréssel küzdünk a társadalmi egyen­lőség és testvériség páratlan elveiért. Olyanok akarunk lenni, mint a kiáltó szó : Testvérek, ti mindnyájan egyenlők vagy­tok, csak gazemberek fondorlatai választottak el eddig egymástól. Lapunkat a Szocialista Sajtóbizottság szerkeszti, melynek tagjai Mártonffy Ernő, Képes Lajos és N­e­m­é­n­y­i Adolf elvtársak. A Félegyházi Proletár hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtök reggel fog megjelenni. A vasárnapi számot Vesszősi József, a csütörtökit Feuer Illés nyomdája állítja elő. Ugyanők intézik az előfizetési, árusítási és hirdetési ügyeket. A szerkesztőség helyisége a szálló I. emeletén van.

Next