Félegyházi Hírlap, 1920 (38. évfolyam, 1-53. szám)

1920-01-04 / 1. szám

JiöCVSil’—XXVI. évfolyam. Kiskunfélegyháza 020. január 4. FÉLEGY FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ szám. aiaaf IRLflP Benne vagyunk ismét a választási küzdelem hevében. Elfelejtette a magyar a világ­háború rettenetes keserveit, el — a letűnt forradalmak, kommunizmus és oláhjárás borzalmait. Testvérek, roko­nok, jóbarátok, akik az említett idők­ben együtt búsultak, szenvedtek és vár­ták a sorsuk jobbra fordulását, politikai ellenfelek, akik a keservek napjai­ban örök egyetértést fogadva egy­másnak békejobbot nyújtottak, ott folytatják a viszálykodást és egymás rágalmazását, ahol elhagyták. Személy- és vagyonbiztonságért, jogrendért, törvénytiszteletért és te­kintélyért áhitoz — a szájával — mindenki. De ennek dacára legtöbb ember mégis ezek ellen vét s nagyon helyesli az erőszakot és rágalmat, ha nem az ő vagyonát és személyét érinti. Elfelejtette a magyar a kortes­kedés hevében, hogy nyomorult ha­zája a győztes hatalmak boncasztalán fekszik, hogy­­ ezeréves hazából csak 14 vármegyét akarnak meg­hagyni a pártoskodó magyarnak. Kortes zajtól nem hallja a ma­gyar az özvegyek, árvák, rokkantak és a szegénység jajgatását. Csúnya teremtménye az Istennek az emberi állat . . . És most epébe mártom tol­lamat ! Gyáva tetvek, a föld sarában •pusaó-mászó féreg-emberek, akik kéj­jel helyezkedtek bele a gyilkos és rabló kommunizmus szolgálatába, most „feszítsd meg“-et kiáltanak és aljas rágalmakat szórnak rám. Lelkiismeret és meggyőződés nélküli emberi formát viselő hús­­tömegek, akik kiszolgáltak már min­den politikai pártot, akik nem rég még bikát vadító vörösök voltak, azok most vakító fehér ruhába öl­töztek, keresztet aggattak mellükre, hátukra s engem mernek rágalmazni azzal, hogy én a kommunistákkal és a zsidókkal paktálok. Engem mernek rágalmazni ezek a politikai örömlegé­nyek, engem, aki a vörös terror ide­jén is, amikor az életem íó kockán forgott, kitartottam polgári mivoltom mellett és nyíltan hitvallást tettem függetlenségi elveim és keresztény hitem mellett. Rongy emberek engem mertek rágalmazni, aki a proletárdiktatúra alatt is voltam oly merész, hogy azo­kat az ügyvéd kartársaimat, akik a forradalmi törvényszéknél — tehát a vörös terror főszervénél — vád­biztosi vagy jegyzői szerepet vállal­tak,­­nyíltan annyin megvetettem, hogy a velük való érintkezést nyom­ban megszakítottan köszönésüket nem fogadtam és azóta nem érintke­zem velük. Engem mernél­ rágalmazni zsi­dókkal való paktálá­sát azok, akik egész életükben össze voltak velük forrva, akik a választási megveszte­getésekre nem rös­telték a zsidók pénztárcáját is igém­be venni és akik vezérük gyanánt W­eisz Maxit tisz­telték ! Rajtam élesíti most minden ripök azt a nyelvét, amit a proletár dikta­túra alatt csak a behódolásának és alázatosságának kifejezésére használt. Ti rágalmazó vakondok had, hol voltatok, mit tettetek az elmúlt vér­­zivataros időkben?.. . . Lapultatok, csusztatok-másztatol ; gazdag ember létetekre naponta atezatos „elvtárs“ szóval kopogtatok a város direktó­riumának ajtaján; gazdag ember lé­tetekre csorda mód­ára tereltek ben­neteket a kommunista szakszerve­zetbe. S­­1.„ És ti akarjátok az én becsületes, tiszta keresztény hazafiságomat bűnös szátokkal bemocskolni ? Ne bujkáljatok a sötétben, ne szűz alól küldjétek rágalmazó nyilai­tokat, hanem jöjjetek ki egyenként a napvilágra, nyílt sisakkal álljatok ve­lem szembe. Hadd látom mungók, ki az a legény, aki hajlandó velem po­litikai elvhűségét és kommunizmus­ban való részességét nyíltan össze­mérni ? Sötétség és csatorna a ti biro­dalmatok. Nem is vesztegetek rátok több szót . . . Befejezésül azokhoz a régi füg­getlenségi barátaimhoz szólok, akik a „keresztény“ jelszótól elkábítva nem veszik észre, hogy akaratlanul is nem a kereszténységet, hanem a mangó érdekeket szolgálják. Kedves barátaim, nézzetek magatok köré, egynéhány jóhiszemű embert kivéve, láttok-e ott olyanokat, akiknek poli­tikai múltja elég biztosíték arra, hogy benneteket valóban a keresztény és nemzeti eszme megvalósítása felé vezessenek. Az olyan emberek, akik az elveiket úgy forgatják, mint a su­bát, hitelt nem érdemelnek. Halljátok! Hazudik az, aki azt állítja ró­lam, hogy én a zsidókkal és kom­munistákkal paktálok, hazudik az, aki azt állítja ró­lam, hogy én nem vagyok igazi ke­resztény és nemzeti meggyőződésű. Én kedves barátaim azt akarom, hogy az igazi keresztény és nemzeti eszme ne erőszakkal, hanem meg­győzéssel és megértéssel hódítson. Hiszen az­ igazi keresztény és nem­zeti eszme oly fenséges, hogy erő­szak nélkül is megkapja a lelkeket, ha azokat mindenki becsületesen szol­gálja. Akarom a jogrendet, a törvény uralmát, a bűnösöknek nem egyesek, hanem az illetékes­ bíróság által le­endő megbüntetését. Ma még az országunk füstölgő romok és nyomor tanyája, veszedel­mes abban az erőszak égő gyertyá­jával járkálni, mert újra fellob­banhat. Tehát félre minden erőszakkal és bosszúval! Uralkodjék a jog, tör­vény és igazság, hogy a fájó sebek mielőbb behegyedjenek. Némuljon el a rágalom! Jöjjetek mellém! Dr. Horváth Zoltán. Képviselő választási rovat.­ ­ Kiknek van választójoga ? Választójoga van minden férfinek, a­ki 24-ik életévét betöltötte, legalább 6 év óta magyar állampolgár, legalább 6 hónap óta Kiskunfélegy­házán lakik. Huszonnégyévesnél fiatalabb férfinek akkor van szavazati joga, ha a világháború­ban legalább 12 hetet töltött a fronton. Választójoga van minden nőnek, akár hajadon, akár asszony, a­ki a 24-ik életévét betöltötte, legalább 6 év óta magyar álampolgár, legalább 6 hónap óta Kiskunfélegy­házán lakik és bármely hazai élő nyelven i­an ol­­vasni tud. Közalkalmazásban lévő egyéneknél a 6 havi helyben lakást nem kívánja meg a rendelet. II. Országgyűlési képviselővé csak az vá­lasztható, akit legalább 500 választó alá­írásával jelöl. Mindenkinek csak egy jelölt ivét szabad aláírni. Aki több jelölt ajánlási ívét írja alá, 2000 koronáig terjedhető pénz­­büntetéssel sajtazik és az aláírása mindkét helyen érvénytelen. III. A szavazás kötelező. Aki a szavazás­ban nem vesz részt, azt a rendelet 200 koronáig terjedhető pénzbírsággal, az állami adójának 5%-kal leendő felemelésével (te­hát emelő­dik a városi pótadója is) és a legközelebbi választásra politikai jogainak elvesztésével sújtja. Programmbeszéd: Dr. Horváth Zol­tán a függetlenségi párt, iparosság, kis­gazdák, kereskedő és munkásság képviselő­jelöltje programbeszédét a piactéren 1920. január 11-én, (vasárnap) délelőtt 1/211 óra­kor mondja el. Szavazási igazolvány. Mindenki őrizze meg az összeírok által nála hagyott beje­

Next