Félegyházi Hirlap - Félegyházi Hiradó, 1921 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-02 / 1. szám
Lapunk ára 1 K. XXXIX-XXVII. évfolyam. Kiskunfélegyháza, 1921. január 2. I. szám. FÉLEGYHÁZI HÍRLAP FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ a kiskunfélegyházi Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának hivatalos lapja. Felötts szerkesztő: Dr. SALLAY JÁNOS. Politikai hetilap. Laink előfizetési ára: Egy évre 50 K. Fél évre 25 K. Az újév küszöbén. Irta: dr. Sallay János. Szálljunk magunkba egy pillanatra és tegyük vizsgálat tárgyává, váljon a letűnt évben eleget tettünk-e a magyar nemzet biztos jövőjének kiépítése körül hazafias kötelességünknek , s él-e bennünk az erős akarat és elhatározás minden tőlünk telhető áldozatot meghozni a haza javára, mert csak igenlő esetben remélhetjük helyzetünk jobbulását s magyar hazánknak régi határai között rövid időn belül újból való felvirágzását. Rövid vizsgálódás után azt fogjuk látni, hogy a magyar faj becsülettel küzdötte végig a világháborút; de mig a harctereken hősi nevet vívott ki magának, addig idehaza ideiglenesen szertehullani látszott, midőn saját vérei ellen fogott fegyvert, az idegen érdekek szolgálatában közéjük dobott kába jelszavaktól megtévesztve s a háborús pusztítások helyreállítása helyett tűrte a bomlasztás és rombolás erőinek elhatalmasodását, idegen faj felülkerekedését. így következhetett be, hogy bár időlegesen az állam vezetése kiesett a magyar faj jobbjainak kezéből s idegen szivek, számító és önző idegen akaratok juthattak érvényesüléshez. A letűnt évben azonban a magyarság józanul gondolkozó része még idejében eszéhez kapott és végetvetett az idegen faj szolgálatába szegődött gonoszok garázdálkodásának és visszaadta a magyar nemzetet önmagának s vezetését a magyar faj jobbjai kezébe adta vissza a teljes diadallal végződött választások során. Új vezetőinek kötelességévé tette a magyar fajt visszavezetni ősi magyar erényeihez és ezekre alapítandó új Magyarország felépítését. A feladat — a minden tekintetben tönkretett ország talpraállítása — rendkívül súlyos, különös tekintettel arra, hogy az idegen szívek számító és önző agyvelőinek a lelkek megmételyezésével véghezvitt pusztításai még mai napig sem tudtak kigyógyulni és az elmenekült nemzetpusztítók továbbfolytatják külföldön nemzetgyalázó s rágalmazó aknamunkáikat. Mindezen nehéz helyzetet növelte az a körülmény is, hogy az államügyek vezetése körüli személyi és pártérdekek tusája is sokban késleltette a nemzetépítő munka sürgős megkezdését és folytatását. Mégis a tényleges hazai viszonyainkhoz mérten az állami reformok megvalósítása terén a letűnt év szép eredményeket mutat fel. A február 16-án összeült nemzetgyűlés a forradalmak által széttépett alkotmányos élet fonalait felvéve, az ország élére ideiglenesen államfőt választott Horthy Miklós, a magyar nemzeti hadsereg fővezérének személyében s egyidőben kimondotta azt is, hogy a forradalmi kormányok intézkedései semmisek és hogy az ország államformája: alkotmányos királyság. Az alkotmányos élet helyreállítása után, a személyi és pártérdekek elsimulásával a nemzetgyűlés is gyors tempóban látott hozzá a törvények alkotásához s így törvény készült: a kormányzói jogkör kiterjesztéséről; a házfeloszlatás és elnapolás jogáról; az állami és társadalmi rend hathatósabb védelméről; mezőgazdasági érdekképviseletről; az árdrágítókat és lánckereskedőket sújtó botbüntetésről; néhány új adóról; továbbá gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről ; a numerus klauzusról; a földbirtok helyesebb megosztásáról; kisbérletek és lakhelyek létesítéséről és még egy pár fontos közgazdasági kérdésről. Azonkívül a kormányok rendeletekkel iparkodtak segíteni ott, hol a segítés halasztást nem tűrt. A pénzügyi és közgazdasági kérdések mélyebbre ható megoldását célzó törvények alkotását nagy mértékben késleltette a világ legigazságtalanabb békéjének — a magyar békének — ratifikálása. De az elháríthatatlan kényszer hatása alatt a nemzeti érdekek szemelért tartásával ezen is túlesett a nemzetgyűlés. Mindezekből látható, hogy a viszonyok engedte lehetőségek között úgy a magyar nemzet, mint ügyeinek intézésére megválasztott nemzetgyűlés a letűnt évben teljesítette hazafiai kötelességét. Az újév küszöbén tehát megnyugvással zárhatjuk le a múlta és jóreménységgel, teljes bizakodással köszönthetjük a jövőt, s bár a vesztett háború és a nemzetietlen forradalmak pusztításai még szédületes közterheket fognak nyakunkra zúdítani, de erős akarattal, kitartó munkával s jóln takarékoskodással, a magunk erejében bízva, győztesen fogjuk megvívni az ország gazdasági felépítésével járó nehéz küzdelmet is, melynek nyomában a nemzeti létünk megmentésére áldozatkész fiainak jóléte, boldogsága s megelégedése fog felfakadni. De egy pillanatra se feledjük a múltat s megalkuvás nélkül követeljük minden téren a keresztény nemzeti gondolatnak teljes diadalra juttatását. E szent cél érdekében értsük meg és szeretettel támogassuk egymást s gondoljunk arra, hogy „Minden nemzet önmagában hordozza az ő jövőjét és történelmét.“ Ország-világ. ” Minden kétséget kizáró bizonyossággal szögezhetjük le, hogy a világháború vértengerét az őrült zsidó gondolat, a világhatalomra törekvés zúdította ránk. Szabadkőműves szerveiknek tervszerű, évtizedes, aljas aknamunkájával. A hatalom eszköze a pénz. Ezt a profitlovagok állandó és leirhatatlan zsidóskodásai garmadolják. — Maguk a zsidók csak végső esetben, alattomosan támadnak közvetlenül, vagy egy ellen száz hős . . . Védő-támadó szervük tehát a megvásárolt álkeresztények rabszolga hada, magas polcokat bitorló, népeket romlásba vezető „úrhatnám uraktól“ lefelé, az általunk is jól ismert hazaáruló álmagyarokig. Mind here, mind züllött: rabszolga és ura egyformán. Ennek a pokolian összeállított szervezetnek a műve azemberi igazságot örökre megcsúfoló galád rablás, a kierőszakolt béke is. Drága, de megbecsülhetetlen ez a tanulságunk. Eddig a vakszerencse is a szervezet kezére játszott. De lesz a munkának bére is. Mert nem feledhet az emberiség! Nem, soha!! Mozaik a békeállapotból, az év zártán: Jugoszlávia részei recseg-ropognak. Csehországban a sortüzek nem rendet, hanem felfordulást csinálnak. Oláhország felől halálordítás, pokolgépek dörgése hangzik. Sztrájkok mindenfelé, vérfürdőben úsznak a „győzők“. Oroszországban fokozódik a buta néptömeg lázongása, a vörös zsidó uralom sortüzekkel, elképzelhetetlen gyötrelmekkel pusztítja a tömegeket, gyilkos járványok segítenek neki: félév alatt csak a betegség öt millió muszkát ölt meg. A dolgozó Németország azóta nem is volna már, ha a nemtelen bosszúra dühödt francia gyűlöletnek határt nem szabna a nagyhatalmak féltékenykedő előrelátása. De az lesz a pokol diadalünnepe, mikor majd színes hadseregük mai becstelenségeiért kell a franciáknak elszámolniok . . . Japán és Amerika vérbeborult farkasszemmel lesi egymást. A gyarapodó amerikai flottát Anglia féltékenykedése túl