Félegyházi Közlöny, 1905 (4. évfolyam, 6-53. szám)
1905-02-05 / 6. szám
IV. évfolyam. Kiskunfélegyháza, 1995. február 5. 6. szám. FÉLEGYHÁZI KÖZLÖNY KÖZMŰVELŐDÉSI, KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak helyben : Egy évre . . ti kor. I Negyedévre 1. 50 fill. Félére ... 3 . Egy szám ára 1,1 fill. Vidékre: 7 korona. A kéziratok a szerkesztőségbe Deák Ferencz —uda 3 sz. alá küldendők. — Kézi, tokát nem adunk vissza. Felelős szerkesztő : Feuer Illés. Megjelenik minden vasárnap reggel. Hirdetéseket és reklámokat lapunk részére felvesznek az összes budapesti hirdetési irodák.---- ' rt.»« --| Hirdetéseket, előfizetéseket reklamácziókat a kiadó hivatalin, kérjük küldeni. Közgazdasági önálló- Ságaink. Hivatalos kijelentések szerint Magyarország és Ausztria közgazdaságilag egymásra vannak, vagy volnának utalva. Egymás nélkül semmit se jelentünk, erőink szétforgácsolódnak, míg egymással karöltve haladva, rengeteg hasznokat húzunk , gazdagodunk, vagyonosodunk és a nagy hatalom szerepét játszuk. Szóval, egymást kell támogatnunk, kiegészítenünk, segélyeznünk, hogy összességben, végeredményként kiválót, két állam jólétét, boldogulását előmozdító dolgokat alkossunk. ------featte egy van, ha osztrák szemüvegen át nézzük a viszonyokat, kétséget nem szenved ez a tény, ha Ausztria mérlegeli a dolgok mibenállását. Mert Lajtán túli szomszédaink vannak oly egoisták, annyira kedvelik és szeretik magukat, hogy nagyobb fejtörés nélkül is belátják, mikép nekik igenis szükségük van ránk; minda mellett egyre azt hajtogatják, hogy a közgazdasági együttműködés keretében atyailag gondoskodunk róluk. Oly látszatot adnak a közönségnek, mintha teljesen nélkülözhetnének bennünket, de merő jóindulatból, csupa testvéri szeretetből Magyarországot mellettük és velük haladni nagy kegyesen megengedik, hogy a mi gyámoltalan, szegény és önállóságra képtelen közgazdaságunk hathatósan fellendülhesen. Ez az érdem egyik oldala. A másik oldala bezzeg egészen mást sőt amazzal homlokegyenest ellenkezőt mutat. Nekünk egyáltalán nem telik, örömünk az Ausztriával való közgazdasági együttműködésben, sőt szívünk mélyéből kívánnék, hogy ha az osztrákok balra haladnak, mi jobbra fordulhassunk. Hő óhajtásunk lenne e közösség megbontása és tán még imánkba is fogadnék és foglalnék a sógorokat, ha odahatni iparkodnának, hogy tőlünk elszakadjanak. No de még ez egyelőre utópia. Ők csak nagy hangon szónokolnak a különválásról, egyre hangoztatják, hogy könyebben lélekzenének, ha tőlünk megszabadulhatnának, azt hajtogatván, hogy mi alatt szabar, minden idegszálunkkal ragaszodnnk hozzájuk, holott alapjába véve úgy van, hogy ők kapaszkodnak belénk. Ez is olyan „fogtam törököt, de nem enged“ — féle. Az osztrákok fújnak, tajtékzanak, hogy elszakadni akarnának tőlünk de mi beléjük csimpaszkodunk, pideg oly görcsösen kapaszkodnak kabátunk végébe, hogy szinte elmetszeni kellene ruhánkat, ha kezük ügyéből szabadulni szándékoznánk. Beláthatatlan időkre akarnak velünk odaát némelyek a kiegyezést megcsinálni, de ne adj Isten hogy valaki azt merné hinni az ő érdekükben, hanem tisztán és egyesen vedül a mi kedvünkért. Érdekes és jól megjegyzendő hogy a huzamosabb időre szóló kiegyezés terve a hangadó és illetékes körök óhaja, míg az elszakadást áhítozók azok, kiket az egész világ minden befolyást nélkülöző krakélereknek ismer Akárhogy van, akár mint 0 7 ) van, bármenyire csűrjék és csavarintsák a dolgokat, mi egyet szeretnénk, egyet óhajtanánk, s ez a közgazdasági függetlenség. Az ég jóvoltából már olyan fokon és poleton vagyunk, hogy el tudunk biczczegni a saját lábunkon is, de meg fokozatosan erősödnénk ha nem volnának mögöttünk és mellettünk olyan hátramozdutók, mint kedves szomszédaink, kik a mi bőrünkön élősködnek. Az az egy vigasztal bennünket, hogy talán nincs messze az idő, midőn közgazdaságilag teljesen önállóak leszünk. Reméljük a legjobbat. A ktr?Skc<U!n)i ifjúság ^aoatoriünvest'iy*. A József főherczeg sanatorium egyesületnek a szegénysorsu tüdőbetegek megmentését czélzó fenséges szózata városunkban nem pusztába, elhangzó só volt. A tüdővész sikerteljes leküzdésére a népmentés zászlaja alá városunk lelkes honleányai mellé csoportosult kereskedelmi ifjúságunk derék gárdája. Kereskedelmi ifjúságunk komoly munkabírással, dicséretre méltó törekvéssel hazafias kötelességet, teljesített, amidőn elhatározta, hogy a sanatorium felállítása érdekében annak javára estélyt rendez. Az estély január 2- án szombaton este zajlott le a korona dísztermében. Rendeztek már Kiskunfélegyházán nagysikerű estélyeket, voltak estélyek amelyek jobban jövedelmeztek, népesebbek voltak, de intenciós mélységénél, eredményei komolyságánál és hatásánál fogva még alig volt olyan, mint a 28-iki sanatoriumi estély. — AZ~EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZU TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.