Félegyházi Közlöny, 1914 (13. évfolyam, 2-52. szám)

1914-01-11 / 2. szám

XIII. évfolyam. Kiskunfélegyháza, 1914. január hó 11. 2-ik szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN : Egy évre . . 6 kor. I Negyedévre 1 K. 50 f. Fél évre . . 3 „­­ Egyes szám ára 12 fill. Felelős szerkesztő: Vidékre 7 korona. Kéziratok a szerkesztőségbe, Deák Ferenc­­utca 72 sz. alá küldendők. FEUER ILL­É­S MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. Kiadó és laptulajdonos: FEUER S. Hirdetéseket, előfizetéseket valamint reklám­á­­ciókat a kiadóhivatalba kérjük küldeni. Auscipiumok az új évben.* Az ország pénzügyminisztere nyilatkozik az év elején egyik pénzügyi lapban az ország pénz­ügyi helyzetéről- Nyilatkozatai általában megnyugtatók.. A hely­zet folytonos javulását véli elkö­vetkezni az új esztendőben jól­lehet a hitelviszonyok még min­dég szigorúak lesznek, aminek oka az, hogy Európa szerte óri­ási hiteleket vesznek igénybe az államok. A szuronyerdő minde­nütt hitelre ment és ezt állami kölcsönökkel kell valahogy rend­behozni­ Arról nem is beszélve, hogy a most átalakult balkáni új országokban valóban frázis nélkül századok mulasztását kell pótolni és ez is nyeli a pénzt. Mivel pedig a balkán mindég drága kölcsönt tudott csak sze­rezni, még pénzbőség idején is, lehet gondolni, hogy milyen árfo­lyamok mellett fog most pénzt felvenni. Ez a helyzet magánka­matláb leszállítására nem vezet. Dehát ezeket az ország pénzügy­­minisztere jobban tudja mint mi és ha mégis mindezeknek mér­legelése mellett a helyzetet opti­­­misztikusan ítéli meg, akkor min­denesetre erre mélyreható okai vannak az ország teherbíró ké­pességében, melyet a múlt esz­tendő folyamán fényesen igazolt. Azt mondja a pénügyminiszter, hogy hatalmasan folytak be az adók s különösen az egyenes adóknál van nagy emelkedés, pe­dig tizenhárom vármegyében ször­nyű katasztrófa volt és itt az adó­behajtás terén a legmesszebbmenő kíméletre van szükség az adóala­nyok érdekében. Ha pedig az ország pénzügy­­minisztere ekkora optimizmussal nyilatkozik mi sem láthatjuk fe­kete szemüvegen át Magyaror­szág közgazdasági helyzetét. Az ország finánc minisztere leghiva­­tottabb ebben a részben véle­ményt mondani s valóban hálá­sak lehetünk neki, hogy a biza­lom erősítő érzelmével kezdhet­jük meg az uj évet taposni. Más a mi helyzetünknek ag­godalmasabb része. Azt tudjuk, hogy kerek számban negyvenegy­­­millió métermázsa búza termett­­lazánkban, holott a jó termő esztendő ötven milliót szokott mutatni. Ez a kilenc millió mé­termázsa felette hiányzik, főleg ha arra gondolunk, hogy általá­nos meglepetésre nagy áresés következett be a termelésben minden téren. A mai munkásvi­szonyok mellett ki fogja-e bírni a gazda, az erősen kérdéses. Nincs más remédium ellene, mint a földet termőbbé tenni. A múlt év termelési statisztikájában ami örömkeltő, az az, hogy ka­taszteri holdanként az országos termés­ átlag hét és fél mázsa. Ez pedig nagy sor, mert eddig a hat mázsás termés­ átlagok jegyződ­­tek a termésstatisztikába. És mé­gis semmi, ha arra gondolunk, hogy pl. Mezőhegyesen, a debre­ceni gazdasági akadémia gazda­ságában ebben az évben 18 má­zsás termés­ átlagokat értek el és Németországban ez a normális termés kevésbé lehetünk elragad­tatva- Az bizonyos, hogy csodák nem történnek. Kedvező időjárás mindenesetre szükséges a nagy terméshez, de épp annyira szük­séges az emberi értelem és szorga­lom is- Csak ott ahol a földet jól elő­készítik, termőerejét okszerű trá­gyázással emelik, a műtrágya vé­telétől sem fáznak,­­ csak ott lehet ezeket a nagyterméseket várni. A számítás pedig fényes, mert a hét és fél mászás termés­átlagot adó föld vetőmagja mun­­káltatási költsége ugyananyi, mint a 18 mázsás termést adó földé, a jövedelem pedig a kétszeres­nél is nagyobb. Vajha gazdálko­dással foglalkozó olvasóink eze­ket a megjegyzéseket értéke sze­rint megszívlelnék és követnék. Akkor viradna Magyarországra áldás. Hogy az új évben van-e ki­látásunk, hogy a pártközi hely­zetben változás essék és a pár­tok közeledjenek egymáshoz, — arra sajnos, kevés kilátásunk van. De ezt az ország nem is bélyegzi­­ valami elviselhetetlen csapásnak- Valami fásult közöny vesz erőt rajtunk, mely a Justh pusztaszent­­tornyai gányójának bölcsességét juttatja eszünkbe: ,,hogy valahogy csak lesz, mert úgy hogy sehogy sem lett volna, még­sem volt. Így vagyunk mi a politikával jóllakva és nem igen bánjuk már csak ha egy kicsit sántítva is, alkot­mányos életünk valahogy előre bicegjen. Azt hiszük, hogy a politiká­ban az új választásokig nem is lesz változás. Mióta az ország­­gyűlés öt esztendei ciklus szerint alakult, még egyszer sem marad­tak a honatyák öt esztendeig együt- Most azonban minden jel szerint maradnak. Tehát még tizenhat hónapon keresztül farkas­szemet nézhetnek a pártok, míg a vá­lasztó­kerületek beosztása és az új választói névjegyzék elkészül, aztán a választói urnához járul­hat az állampolgár, hogy igazsá­got tegyen a villongó kérdésben- Addig pedig hogy menjen előre alkotmányos életünk és engedje meg a magyarok Istene, hogy az 1914- esztendőt, mint jó esz­tendőt könyvelhessük nemzetünk történetébe! Holló bukása. Folytatás. Egy másik kép: A szocialis­­tákra ő alkalmazza a „Jakabok“ és­­-hazátlan bitangok“­­ nem ép­pen hízelgő epitethonjait (elégszer halhattuk e kitételeket itthon is zengzetes szónoklataiban) mind­ez azonban nem akadályozza ab­ban, hogy ne boruljék a szocia­listák nyakába (igaz, hogy már mint Holló Jakab.) az országos politikában is, meg itthon is mi­kor érdeke így kívánja-De azért ő derék és jó férfiú és főleg vérbeli 48-as, Holló Lajos is, a kormányoz­ható politikai szélkakas,“ mint Apponyi. De Apponyi ha sok párt­ban is megfordult, ha sok pár­tot szét is robbantott, legalább mindig maga kormányozta ma­gát! Holló Lajost ellenben min­dig a változó politikai széláram­latok irányították! most is ez tör­tént: jött egy széláramlat, nem is olyan erős s a Holló egy­szerre leröppent a Magyarország ormáról, a­hol politikai érckakas korában sokszor csikorgott éle­sen. Mikor igy pure et s simple megállapítjuk a tényt, hogy Holló Lajos az országos politikában immár nincs többé, mint nemes ezenfelekhez illik szerencsés utat kívánunk neki a jól megérdemelt nyugalomhoz és ajánljuk, hogy üres óráiban forgassa sűrűn a latin poétát: „Beatus ille, qui pro­­cul negotus . “

Next