Félegyházi Közlöny, 1915 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-03 / 1. szám

XIV. évfolyam. Kiskunfélegyháza, 1915. január hó 3. ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN : Egy évre . . 6 kor. 1 Negyedévre 1 K. 50 f- Fel évre . . 3 „ Egyes szám ára 12 fill- Vidékre 7 korona. Kéziratok a szerkesztőségbe, Deák Ferencutca 72 sz. alá küldendők. Felelős szerkesztő: F E l E K I L L E S MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Kiadó és laptulajdonos: FEUER S. Hirdetéseket, előfizetéseket valamint reklamációkat a kiadóhivatalba kérjük küldeni. A sebesültek karácsonya. Kedvesen és megható módon ünnepelték karácsony estéjét a hozzánk vetődött sebesült katonák. Csütörtök d- 1 3 órakor a Gazdasszonyok kórházában vette kezdetét a karácsonyfa-ünnepély, ahol a polg. iskola és zárda növendékei énekeltek magyar és német nyelven szép karácsonyi énekszámokat. 4 órakor a Hadikórházban volt ünnepély, ahol 5 karácsonyfa volt felállítva minden osztálynak különkülön. A karácsonyfákat dr Molnár Béláné, Kukányi Alajosné, dr Léderer Lajosné, dr. Porst Kálmánné úrasszonyok és Munzáth Teréz úrhölgy díszítették föl és adták át az ajándék tárgyakat. 5 órakor a Vöröskereszt kórházban vette kezdetét az ünnepély fényes és nagyszámú közönség jelenlétében. A nagy terem egyik végében magas/ szépen feldíszített karácsonyfa állott; tövében egy nagy asztalon a kórház betegeinek szóló ajándékok tömege volt elhelyezve. Minden sebesült nemzetiszinü szalaggal átkötött ajándékdobozt kapott, melyben minden elképzelhető hasznos apróságokat találtak u. m.: pipát, dohányt, cigarettát, gyufát, öngyújtót, lev. lapot, tábori borítékot papírral, süteményt, stb. stb. igen elmésen összeállítva. Az ünnepség a polg. isk. és zárda növendékeinek magyar és német énekeivel kezdődött, melyet az apácák vezetése mellett igen szépen és bensőségesen adtak elő- Majd Gorócz Ilona zárdanövendék szavalt szent ünnepi költeményt. Utána özv. Sebők Lajosné, Jakubek Emma, polg. isk. tanárnő intézett remek német beszédet a német sebesültekhez- Ezután ismét énekszám következett, majd Toldy Jenő pápai kamarás tartott szép magyar beszédet- Örömét fejezte ki azon, hogy a sebesültek, akiket a háború véletlene sodort össze ebbe a kórházba, testvériesen a haza szeretetében egybeforrva állják körül a karácsonyfát a szeretet ünnepén. Kérte, hogy oly szeretettel fogadják az ünnepélyt és a csekély ajándékokat, mint amilyen szeretettel rendeztük mi és mint amilyen szeretettel adjuk mi az ajándékokat. A családi tűzhely teljes melegségét — úgymond — nem tudjuk, lelkeitekbe varázsolni. Abból csak valamit egy parányit adhatunk, de azt tiszta szívvel, jó kívánsággal adjuk. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével ért véget. Este minden kórházban különleges vacsorát, másnap délben pedig kitűnő ebédet kaptak. Karácsony másnapján este a Hadkórházban Kaposvári Géza mészáros iparos látta el jó vacsorával a katonákat. Péntek este pedig a Vöröskereszt kórházban Verhovai Manóné a fáradhatatlan gazdasszony rendezett tea-estélyt a sebesülteknek. Meleg harisnyát a félegyházi katonáknak! Nem tud nap elmúlni, hogy a háború újabb feladatok, újabb költőár el ■ o' Á m 'A [ '■ á !* 2 H o ! -i viív^ mniiuiiti a lái valléit mat. És nincs oly feladat, melyet megoldatlanul szabad hagynia a társadalomnak. A társadalomnak minden rázúduló feladatot híven, lelkiismeretesen kell teljesítenie. S feladat van elég. Az államnak nem lehet mindenre gondja, az államnak nincs annyi ideje, hogy mindenről kellőképen a kellő időben gondoskodjék- kell, hogy a társadalom a gondokból , is kivegye a maga részét, amit lehet a társadalom végezzen el- És a társadalom megteszi kötelességét. Eddig is megtette, ezentúl is meg fogja tenni. Meg kell tenni. Az itthon maradottak nem áldozhatnak annyit, hogy bármikor is avval állhatnának elő, hogy most már aztán elég. Ezt nem mondhatják addig, amíg hóban, fagyban, esőben vad ellenséggel farkasszemet nézve áll egy katona is. Azok többet áldoznak az itthonmaradottak minden pénzénél. Azok sokat áldoznak, mindent, saját egészségüket, saját életüket- Nincs tehát kibúvó, hogy én már adtam- Nem adhat senki annyit, hogy elég legyen- Most pedig olyat kérnek, melynek nem teljesítése végzetes következményekkel járhat- Meleg kapcát kérnek, mely nélkül nem tud nyugodtan őrt állani egy katona sem, mely nélkül megfagy a szegény katona lába s anélkül, hogy a hazája iránti kötelezettségének eleget tett volna, betegen, megfagyva kell neki hazajönnie. Meleg kapcát kérnek tehát, még pedig a saját fiainknak, a félegyházi katonáknak- Raics Károly őrnagy kéri. Múlt hó 20-áról keltezett levélben megkereste ugyanis a polgármestert és értesítette, hogy sebesüléséből meggyógyulva a zászlóalj parancsnokságát a déli harctéren újra átvette, egyben kéri, hogy a város nagyközönsége szíveskedjen közadakozásból 1000 pár meleg kapcát küldeni a legénység részére. A levél megérkezése után nyomban megkezdődött ugyan a gyűjtés, de ezideig csak 300 kor. jött össze, amely összeg nem fedezi a költséget- A meleg kapcák elküldése pedig gyors intézkedést követelt, miért is a polgármester be sem várta a pénz teljes összegyűjtését, hanem a szükséges árukat kedden be is szerezte Frank Ignác és Fiai cégnél és szombaton a kész kapcákat el is küldte a harctérre- Ujjabb költségek tehát, melyeket szintén a társadalomnak kell elviselni. S hisszük és reméljük, hogy a társadalom ezeket a költségeket is el fogja viselni. Annál is inkább, mert most a saját fiainkról, a félegyháziakról van szó. Reméljük, hogy mindenki sietni fog adakozásával és kérjük a nemessérű közönséget, hogy tehetsége szerint adjon pénzbeli segélyt, sokat, mennél többet a polgármesteri hivatalnak, hogy abeszerzett árukat kifizethessék. Az újévi ajándékok megváltása. Legutóbbi számunkban mi is foglalkoztunk azzal az eszmével, amit Lévay Mihály orszggűl, képviselő vetett fel, hogy t. i. a szokásos újévi köszöntéseket váltsák meg bizonyos öszszeggel és juttassák el azokat az elesett katonák árván maradt családjai részére. Az eszme testet öltött és az újévi köszöntések egymásután váltattak meg- Sőt tovább mentek. Az újévi ajándékokat is megváltották, amit a kereskedők szoktak volt adni és amitől oly régen akartak már megszabadulni, de amiről sehogysem tudtak. Egy véres háborúnak kellett jönni, sok embernek nyomorultnak kellett lenni és sok családnak árván kellett ma.