Félegyházi Közlöny, 1930 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1930-01-01 / 1. szám
XXIX. évfolyam — 1. szám Kiskunfélegyháza, 1930. január 1. TÁRSADALMI O L I T I K A I I L A P Egyszer volt... Egyszer volt, tényleg volt, volt egyszer egy ország, egy igazi Tündérország. Az Isten is teremtésének eme legszebbikét földi kalapjához csak bokrétának fűzte. Oh, ez a bokréta milyen szép volt, míg egész volt, milyen dús, tele színpompával, illattal, élettel. Körülkerítették hamvas, kékesszürke, gyönyörű hegyláncok. Kárpáti fenyvesek balzsamot leheltek, a csokor belseje tündöklő arany volt, aminek magjából piros élet fakadt. Kéklő bércek körül, zöld erdőkön által, a balzsamos, levegőt az arany tengerbe ezüst fodrú folyók mindenfelől hozták. Hogy virult itt az élet, mennyi sok szép tündér, mennyi szép dalra munkálta és élte, védte és öntözte, sokszor piros vérrel ezt a tündérkertet, Isten bokrétáját. Irigyelte is ezt, vásott is a foga az egész világnak erre a bokrétára. De az Istent félő büszke daliákkal nem bírtak fegyverrel a hitvány szomszédok. Tépték a bokrétát, de mindig hiába, egyetlen fűszálat el nem bírtak venni. Csak olyankor, hogyha a sátán megszállta a leventék közül egyiket-másikat és Istent elhagyva, egymás ellen törtek, olyankor hagyta el Isten is e kertet és magára hagyva, vérző szívvel tűrte, mint tapossák-tépik a szép bokrétának egyik-másik szélét. Ezer esztendőn át mégis szép egészbe hagyták apák a fiukra a pompás bokrétát. Majd jött új kísért.. Az irigy szomszédok összesúgtak-búgtak az egész világgal. Bűvös konyhán főzték, kavarták a mérget, hogy megöljék végre ezt a tündérkertet védő daliákat. Megindult a nagy harc, lángba borult minden a bokréta körül. Pusztító vérözön lepte el a földet és még a bokréta egyik-másik virágát is öntözte néha. Először a Bácska szinarany tengerét festette vörösre az ellenség vére, majd a Kárpátoknak kékes-szürke ormán csiholt vörös tüzet kozák ló patája s a csíki végeken részeg oláh csorda, vad gyújtogatással borította vérbe a bokréta szirmát. Mégis mind hiába, a dicső leventék a bokrétájukat száz halállal szemben vitézül megvédték. . De végre elérte mégis a bokrétát rettentő végzete. Bokrétát itthagyva akaratlanul és meggyőződés nélkül, idegen célokért hullt a magyar vére. Gyilkos kórt lehelő mozsarak itták be, vagy színtelen kopár sziklákat festett meg hiába a sok levente vére. És még a vér folyt kinn cél és értelem nélkül, addig itthon hervadt, senyvedt a sok tündér. Az aranyerdőket gaz borította el, nem virult az élet, a halál lett az úr. Nem csengett a nóta, a kacagás elhalt, a szívek és a lelkek mind üresebbek lettek. Megszűnt a barátság, testvéri szeretet és a szép tündérek sirató, gyászoló özvegyekké lettek. Hervadt a bokréta, nem volt ki öntözte, nem volt ki ápolja, hitvány árulóknak lett kénye-kedvére. Mert hogy az ellenség fegyverrel nem győzte, rút hazugságokkal, álnok igékkel megmérgezte lelkét sok-sok leventének, kik eszüket vesztve, Istentől eltérve, hazát elárulva, elkótyavetyélték az apák vérén vett gyönyörű csokornak legszebb virágait. Nincs már a csokorból jóformán semmi meg. Elhagytuk az Istent és Ő megvert minket. Nem véd már bennünket vésztől és vihartól hatalmas Kárpátok hamvas-kékes lánca! Nincsen már balzsamos lélegzetű erdőnk ! Minden drágaságon, minden színen, pompán, gyáva, gyilkos rablók osztozkodtak csúful. És ami megmaradt a csokor belsejéből, azon is az átok. Csupa nyomorúság, szenvedés az élet s a büszke daliák bábok lettek. Testvér a testvérét ellenségként marja, kik Istent elhagyták, egymást is kerülik. Megülte itt a lelkeket a bánat. Magyar Testvéreim! Ez a bánat nem lehet lemondó. „A magyar bánatban megcsillan az acél fénye, lüktet benne a vér ereje, erő, mely alatt egyszer meghasadnak a hegyek és szóhoz jut a hallgató vulkán. A magyar bánatban bilincsek töredezésének hangja hallatszik.“ Ez a magyar bánat hassa át a lelkünket most újév küszöbén és tanítson meg az egymás iránti szeretete és a megfeszített nemzeti munkára. Tépjük ki a gyűlölséget szivünkből, tisztítsuk meg a lelkünket, térjünk vissza istenfélelemmel az Ősök útjára és az erényekben megacélosodott hittel, munkával küzdjünk, dolgozzunk a régi bokrétáért. Hiszem, hogyha minden magyar szive egyért fog dobogni, ha minden magyar elme és minden magyar karja egy közös célért dolgozik hittel, igaz szeretettel, akkor majd ránk derül a hatalmas Isten engesztelő napja és a drága bokrétánkat régi dicsőségében visszaadja újra. Boldog új évet! köszöntjük szívből fakadó jószándékkal az Olvasót s valahogy úgy vesszük észre, hogy bármennyire őszinte lelkesedéssel hangzott is el köszöntőnk, tompán hullanak szavaink, mint göröngyök a halott Év koporsójára s komoly tartalom nélkül vesznek el a hólepte mezők ködös végtelenjében. Mintha üres szóvirággal változott volna át csupán a múlt esztendők kacajos Szilveszterjébe beleharsonázó lelkesült köszöntés: Boldog új esztendőt ! Ugyan kiknek is kívánhatnánk ma örömteli boldog ni e.- .ule* anélkül, hogy fanyar mosolyra ne torzulnának a gondbarázdás arcok. A gazdának talán, aki a kisantantanttól ránkbéklyózott vámhatárok között a saját zsírjába fulladva potom pénzért kénytelen elkótyavetyélni búzáját, borát és hízóját ? Vagy a kisiparosnak, aki a kartellek kiszipolyozó árpolitikájától sanyargatva nem tudja elhelyezni termékeit a fogyasztóképességben erősen megcsappant piacon? Vagy a fényes kirakatok mögött üresen ásítozó, vevőközönség nélkül álló boltok tulajdonosainak kívánjunk boldog új esztendőt? S ha a napszámos kisemberek portájára betekintünk, nem azt látjuk-e, hogy a kevés és rossz munkaalkalom következtében hétszámra főtt krumplin tengetik nyomorult életüket. Ugyan milyen csoda hozhatná hát meg a boldogabb új esztendőt a nyomorúság ilyen óceánjában ? ! És mégis, ha a háború előtti boldog esztendők felé kalandozik el jobb jövőt kutató tekintetünk, mintha felénk csillogna a boldogság útja a reménység karácsonyfája alól. A múlt mutatja a szebb jövő útját. Az a dicsőséges múlt, amelyben Erdély és Felvidék fogyasztotta az Alföld borát és búzáját, amikor a kisiparnak olcsó nyersanyag állott a rendelkezésére, amikor a hegyvidékünk fája, sója, érce és kőszene vám nélkül jutott a maga rendeltetési helyére az ország szivébe, amikor Nagymagyarország határai között volt elég fogyasztója a termelésnek s volt elegendő termelő a fogyasztás kielégítésére. Magyar Testvér! A trianoni országhatárok revíziója jelenti nekünk a boldogabb jövendőt. A revízió jelenti a gazdának a jobb értékesítési lehetőségeket, iparosnak, kereskedőnek a nagyobb felvevőképességű piacot, tisztviselőnek és munkásnak a könnyebb megélhetést. Mai mostoha sorsunkban azért kell küzdenünk, hogy mielőbb ránk virradjon a revízió esztendeje, amely meghozza nekünk édes mindnyájunk boldog új esztendejét. Előfizetőink szíves figyelmét felhívjuk, hogy csakis a kiadóhivatal által kiadott nyomtatott nyugtát fogadják el, mert más esetben reklamációt nem fogadhatunk el. Városi tisztújítás Városunk közönségének hatalmas érdeklődése közepette választotta meg hétfőn, december 30-án az új közigazgatási törvény alapján összeülő képviselőtestület az új vezetőséget. Tíz órára hívta össze dr. Erdélyi Lóránt vármegyei alispán a tisztújítószéket, de már jóval előbb benépesedtek a közgyűlési terem padsorai. A karzaton fél tízkor már mozogni sem lehetett. Mindenki jósnak csap fel. Sokan tippelik dr. Tóth Józsefet, de van dr. Holló Béla polgármesterségének is számos reményese. Az Egységespárt oldalán a párt vezetőségének néhány tagja izgatottan magyarázza, hogy körülbelül 10 városatya — hír szerint — labanckodik, dr. Holló Bélára akar szavazni. Sebtiben papírra vetik a névsort és tekintélyes pártemberek külön-külön keresik fel őket. Néhány nyájas szó, az adott szó szentségére és a magasabb pártérdekre való hivatkozás gyorsan leszereli a „lázadók“ nagy részét. Dr. Tarjány Gyulát, ki a függetlenségi oldalon foglalt helyet, dr. Endre Zsigmond országgyűlési képviselő hívatja magához. Hogy mi lett az eredmény, csak az a kis papírlap tudná megmondani, amelyet dr. Tarjány Gyula a város színeivel díszített urnába rejtett el. Pontban 10 órakor nyitja meg dr. Székely István vármegyei főjegyző a tisztújítószéket az alispán helyett, ki egyébirányú elfoglaltsága miatt nem tudott megjelenni. Az elnök dr. Fazekas Géza h. főjegyzőt jelöli ki a jegyzőkönyv vezetésére és felhívja a képviselőtestületet, hogy a kijelölő választmányba küldjön két tagot. Dr. Puskás Béla kir. közjegyző ajánlatára Kovács Dezsőt és Tarjányi János gyógyszerészt választják meg. Dr. Székely István a maga részéről dr. Puskás Bélát és dr. Tóth Endrét hívja meg a kijelölő választmányba és a tanácskozás tartamára felfüggeszti az ülést. A szünetben a képviselők kisebb csoportokba verődve satolják az eshetőségeket. Dr. Kiss István városunk országgyűlési képviselője körül nagy tábor csoportosul. Dr. Horváth Zoltán izgatottan magyaráz híveinek. Elfojtott, remegő hangon beszél mindenki a sorsdöntő összecsapás előtt. A folyosón az egyik választás alá kerülő tisztviselő felesége zokog. Mindenki sajnálja, hiszen egy anya remeg gyermekeinek kenyeréért. Meghatódottan haladnak el mellette a képviselők és mint később kitűnt, a voksokat is megformálták az anyai könnyek. Fél 11 órakor foglalja el ismét az elnöki széket dr. Székely István. Kihirdeti, hogy a polgármesteri állásra első helyen dr. Tóth József, utána dr. Drahos Ferenc jelöltetett, dr. Holló Bélát a kijelölő választmány csak harmadik helyen jelölte. Tekintettel arra, hogy 20 képviselő névszerinti szavazást kért, megalakítja az elnök a szavazatszedő bizottságot éspedig elnök: dr. Puskás Béla, tagok: dr. Sallay János és Toldy Jenő. Dr. Fazekas Géza h. főjegyző olvassa a neveket. A képviselők közül, mondhatnók, senki sem hiányzik. Egyesek, akik ugyan itt vannak, távol tartják magukat a szavazástól. Feltűnést kelt, hogy dr. Rengyel János a szavazás megkezdésekor a termet elhagyja. Sok időt igényel, míg mindenki az urnához járul. Végre 11 óra felé megkezdik a szavazatok összeolvasását. A képviselők tömegesen tódulnak az elnöki emelvény előtt elhelyezett asztalhoz. Mindkét jelölt a saját pártjának oldalán lehajtott fővel lesi a bizottság felöl kiszűrődő hangokat, míg azután dr. Kárpáti Károly el nem kiáltja: „Éljen dr. Tóth József, 61 : 39 arányban győztünk!“ Tapsvihar, éljenzés harsog szavaira, dr. Tóth József felé igyekszik az egész Egységespárt, hogy megszorítsák az új polgármester kezét.