Félegyházi Közlöny, 1935 (34. évfolyam, 1-54. szám)

1935-01-01 / 1. szám

XXXIV. év nyara — 1. Kan Kisfcunfélegyhaza, 1935 január 1. Elt­zetesi ar Kel evre 4 ingó, egész évre 8 pengő Egy szám ara 12 fillér Szerkeszti: FEUER JANOS Megjelenik minden vasarnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Deák Ferenc ucca 2. (Kossuth ucca sarok) Újév gondolatok írta: vitéz Má t­tn Béla országgyűlő képviselő A nagy gőg bölcs és tudós politikus sza­vaival élve: ha az ember elmúlt dolgokról gondolkodik, édesen a földre tekint le, ha pedig a jövőt az egekbe néz fel.“ Ebből a szemszögből ásunk seregszemlét a múlt ba­jainak végső taj s a jövendő reményei és teendői felett., Egy szörny, kettősség vezetett az Ember válságához réiz emberi intézmények eltor­zulásához, de intézmények végeredményben mindannyian ik az emberi szellem «meg­hosszabbított áyai.“ A fehér ember erköl­csi, jogi és polkai berendezkedései a maguk kulturális össé­gében a krisztusi alapokon nyugszanak k kétezer év óta, de ugyanek­kor a gazdaságberendezkedések és technikai civilizáció ezerei az alapokkal homlokegye­nest ellenkezőonalon fejlődtek. Nem a kul­túra, nem is a civilizáció van válságban, ha­nem a kettőm össze nem hangolható struktú­rája vitte minkettőnek hordozóját, az Embert oly lelki válsgba, melynek romboló hatását világrengető egrázkódtatások alakjában két évtizede szeredjük. Az egész emberiséget­ említettem, mert a háborúnak kzárólag csak legyőzöttjei vol­tak és vanak mind a mai napig s mert nincs ne­mze mely meg nem érezte volna az ezzel itt súlyos megrázkódtatásokat Eg­yit­amban, ha meg akarjuk érteni a tiho­ L­oszba kivezető lehetőségeket, szem előtt kell tudni, hogy a Teremtőnek bizo­nyára módjarn állott volna egyfajú, egy­nyelvű és elvérű embertípussal megkoro­názni a föld eredtményeit és ha nem ez történt, akkor ezzel bizonyára meg voltak a céljai. Soha ég az emberiség történelmének folyamán nem mutatkozott meg oly világosan, hogy ez a sz­ó emberiség“, lehet nyelvtani kifejezés, lehi embertani fogalom, de a tör­ténelem csak nyelvükben, kultúrájukban, cél­jaikban és idoljaikban különálló életet élő és egymással való nemes versenyre hivatott nemzeteket ismer. Csak a nemzetek azok a falában létez és önmagukban zárt egészet képező, saját­ulturájukban megcsiszolt da­rabok, amelykből az „emberiség“ óriási mozaikja adóik. Innen van az, hogy a nagy társadalmi és politikai mozgalmak alapját mindenütt a nézeti öntudatra­ ébredésben kell keresnünk. Ha ezek a mozgalmak még nem tudtak minden­tt oly légkört teremteni, mely a válságba jrett emberiségnek vissza tudta volna adni le­i egyensúlyát, akkor az onnan van, mert a k­esztény kultúra és az anyag­éivá civilizál diszharmóniából keletkező bajok tömeg túlságosan nagy volt ahhoz, hogy arány­­a. ily rövid idő alatt győzelemre lehessen vinn egy korszerű és minden tekin­tetben tisztul idealizmus zászlaját. Minde­nütt, ahol a n­zeti mozgalmak megindultak, egyetlen egy­ilágos és egyszerű tételre ve­zethetők vissz célkitűzéseik: minden nemzet teremtse meg a maga sajátosságaihoz illő, krisztusi a­la­pa helyezett szociális életét: ez az a gondola mely körül a nemzeti mozgal­mak elméleti ormulái és gyakorlati megnyil­vánulásai kiristályosodtak. A magyar nemzetre nézve, mely ma me­gint egyszer­i történelem válaszútján áll, in­kább életkérds az, hogy meg tudja-e találni a helyes utatm­int bármelyik más, nagyobb nemzetre néző. Ha itt sikerül minden ren­delkezésre az erkölcsi és anyagi erőnek maradéktalan összefogása, vagyis sikerül a nemzet egy ígértek olyan megalapozása, mely minden várható veszedelemmel szem­ben biztosítja a nemzet ellenállóképességét, akkor a nemzet megtette kötelességét önma­gával — és ugyanakkor Isten és a keresz­tény kultúra szellemével szemben is. A magyarság keresztény mivoltának ősi jele, melyben győznie kell: az apostoli ket­tőskereszt, éppen úgy szimbóluma a magyar lélek Krisztus követésének, mint a Nemzeti Egység mozgalmának. Ezer éven át kettős volt a kereszt, amelyet a magyarság a törté­nelem legtöbbször kálváriás útján hordani kényszerült, mert ezer esztendőn át kellett küzdenie azért, hogy védelmezze a Nyugat és az önmaga keresztény mivoltát és ugyan­annyi ideig azért, hogy az maradhasson, ami öncélúságát igazolja és örök életét biztosítja: sajátos kultúrájú magyar! Új esztendő hajnalán Be kell vallanunk, hogy több mint két esz­tendő előtt, amikor Gömbös Gyula kormánya vette át a magyar nemzet ügyeinek irányí­tását, nem is kritikus, hanem valósággal ka­tasztrófás volt a helyzetünk. A föld már évek óta nem sokszorozta meg a belevetett magot. Az államháztartás megrendült s mint a hógörgeteg, napról napra nőtt a deficit. A külföldi hitel lehetőségei megszűntek. Idebent új termelő tőkeképződésről szó sem lehetett. A kivitel megállóit. Mezőgazdasági terménye­ink iránt a kű.,aht egyáltalán nem­ érdeklő­dött. A munkanélküliség általános volt. Ifjú­ságunk elhelyezkedése pedig teljesen lehe­tetlen. Mint a téli köd a havas domboldalt, úgy ülte meg lelkünket ekkor a csüggedés. A nemzeti összefogás és a revízió program­jával jött új kormánynak cselekednie kellett. Fel kellett ráznia álmából a megdermedt nem­zeti géniuszt. Hitet, reményt bizalmat kellett öntenie a lelkekbe. Olyan új munkaprogra­mot kellett kidolgoznia, melyben hisznek a tömegek, hogy új erőfeszítésre vállalkozzanak. A gazdasági válság felhőit viharágyúkkal széjjelkergetni nem lehet. Új és erélyes in­tézkedésre volt szükség, hogy a nyugalom és szociális megbékélés helyreálljon.. És a javulás már az első esztendőben je­lentkezett s a most lenyugodni készülő évben folytatódott. Erős férfivállak feküdtek neki a gazdasági romlás lavinájának s megállították azt. Az elmúlt évben m­ár a konszolidálódás tünetei voltak megállapíthatók a beteg nem­zeten. És mindig több reményünk nyílott a köddel borított mezőn. Az államháztartás deficitje minimálisra le­csökkent. Pénzünk értéke nemcsak, hogy ál­landósult, hanem a nehéz genfi napok után néhány ponttal még javult is. A munkanél­küliség bánatgörnyedt fekete seregei egyre kisebbedtek. Az új esztendő hajnalán pedig olyan nagy­szabású nemzeti munkatervet hirdet a kor­mány, amilyenre még alig volt példa. A tit­kos választójog, a telepítés, a hitbizományi birtok reformja, a családvédelem, mind mind olyan jelentős és életbevágóan fontos kérdé­sek egy-egy nemzet életében, melyek évtize­des politikai harcokat szüntethetnek meg, vagy évtizedes jövő felé nyithatnak új utakat. S habár ezekkel a rendkívül jelentőségtel­jes kérdésekkel szemben nagyon kényes a kormányzat helyzete, mert bizonyos csopor­tok a legelszántabban szállanak szembe a maguk érdekeinek védelmében, nem lehet vitás, hogy minden magánérdeket mégis csak le fog győzni a nemzet érdeke, a társadalom érdeke és a közérdek. Mi tehát azzal a reménnyel köszöntjük az új esztendőt, hogy végre jobb napokra virrad sokat szenvedett nemzetünk. Magyar testvér, ne nézz hát görnyedten a földre, hanem a feltámadás gondolatával bizakodó hittel vesd szemedet az újév hajnalán az egekre. Olvasóinkhoz dolgozni zajtalanul, tanítani, építeni vásári propaganda nélkül és ezt önzetlenül a társa­dalom javára, a jövő megalapozására: a leg­szebb erények egyike. Az eke, a kapa, ipari szerszám munkája mellé a toll segítő, támogató eszméket adó s a kivitelt csiszoló munkáját csatolni: az új­ságírás hivatása. A társadalmi életbe világitó fáklyákat gyúj­tani, az erény tüzeit ápolni s a szennyes zugokat kitakarítás végett felfedni: kötelessé­ge a sajtónak. A Félegyházi Közlöny az elmúlt évben is jó lelkiismerettel végezte a fent körvonalazott munkáját s hatalmas tábora olvasóinak köz­megelégedését vívta ki. Nem fogytak, de sza­porodtak előfizetői, mert múltjához híven, következetes tárgyilagossággal szolgálta a köz­ügyét szükség esetén­­— nem szívesen bár — még élesen is. Nem volt a múltban, nem lesz a jövőben sem más célunk, minthogy csak a köz javá­ért küzdjünk. Három évtizedet meghaladó szántásra és vetésre tekintettünk vissza, mely sokszor dús termést biztosított. Mezőgazdasá­gunk, iparunk, kultúránk, számtalan bizony­ságot hordoz, mely a Félegyházi Közlöny hi­­vatottságát és hivatásának betöltését bizonyítja. Olvasóink meggyőződhetnek róla, hogy az elmúlt évben nem tértünk le sem jobbra, sem balra. Haladtunk az igazság, a méltányosság, a hazafias nevelés útján s azon az úton me­gyünk a következő esztendőben is. A gyengéket védeni, igazakat támogatni, az önzést, a gyűlöletet ostorozni kötelességünk lesz a jövőben is, melyet híven betölteni igyekszünk. Olvasóinktól nem kívánunk mást, mint megértést és támogatást. Legyen erős az a tábor, melynek szócsöve a lap. Legyen nagy az a tábor, hogy tekintélyének súlyát éreztet­hesse, ha a szükség úgy kivánja. Legyen tá­mogatónk a sötétség elleni harcban! Legyen munkatársunk a világosság csarnokának épí­tésében. Legyen hű a zászlóhoz, melyet len­getünk s legyen hű önmagához. Az idők változhatnak. Emberek elmennek és újak jönnek. Az eszme azonban marad élő, ható erejével, követeléseivel és áldásaival. A haza és a társadalom boldogságát mun­káló eszménk az 1935 ik esztendőben is ve­zérlő fényünk lesz, melynek szolgálatában lankadatlan erővel fogunk küzdeni. Ezzel a fogadással nyitjuk meg a XXXIV ik évfolyamunkat s adjuk át nagyrabecsült ol­vasóinknak. Lapunk előfizetési ára maradt a régi és pedig: egy évre 8 pengő, fél évre 4 pengő. Mi ellenértéket bőségesen szolgáltatunk, hisz a 8 pengős egész évi előfizetők az év folya­mán 4 ingyen apróhirdetést a 4 pengős fél­évi előfizetők 2 apróhirdetést kapnak ingyen s ezzel az előfizetési díj teljesen visszatérü­l. Ezenkívül még külön kedvezményeket is nyúj­­tunk. Minden előfizetőnknek szombaton jókor házhoz küldjük lapunkat. Előfizetéseket a ki­­adóhivatalba kérjük bejelenteni. Boldogabb újévet kívánok a „Félegyházi Közlöny“ minden előfizetőjének, olvasójának, munkatársának, hirdetőjének és jóbarátjának. FEUER ILLÉS felelős szerkesztő HANDEL LENKE női ruhaszalonja Kossuth-ucca 4. Telefonhívó: S3.

Next