Félegyházi Közlöny, 1935 (34. évfolyam, 1-54. szám)
1935-01-01 / 1. szám
XXXIV. év nyara — 1. Kan Kisfcunfélegyhaza, 1935 január 1. Eltzetesi ar Kel evre 4 ingó, egész évre 8 pengő Egy szám ara 12 fillér Szerkeszti: FEUER JANOS Megjelenik minden vasarnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Deák Ferenc ucca 2. (Kossuth ucca sarok) Újév gondolatok írta: vitéz Má ttn Béla országgyűlő képviselő A nagy gőg bölcs és tudós politikus szavaival élve: ha az ember elmúlt dolgokról gondolkodik, édesen a földre tekint le, ha pedig a jövőt az egekbe néz fel.“ Ebből a szemszögből ásunk seregszemlét a múlt bajainak végső taj s a jövendő reményei és teendői felett., Egy szörny, kettősség vezetett az Ember válságához réiz emberi intézmények eltorzulásához, de intézmények végeredményben mindannyian ik az emberi szellem «meghosszabbított áyai.“ A fehér ember erkölcsi, jogi és polkai berendezkedései a maguk kulturális össégében a krisztusi alapokon nyugszanak k kétezer év óta, de ugyanekkor a gazdaságberendezkedések és technikai civilizáció ezerei az alapokkal homlokegyenest ellenkezőonalon fejlődtek. Nem a kultúra, nem is a civilizáció van válságban, hanem a kettőm össze nem hangolható struktúrája vitte minkettőnek hordozóját, az Embert oly lelki válsgba, melynek romboló hatását világrengető egrázkódtatások alakjában két évtizede szeredjük. Az egész emberiséget említettem, mert a háborúnak kzárólag csak legyőzöttjei voltak és vanak mind a mai napig s mert nincs nemze mely meg nem érezte volna az ezzel itt súlyos megrázkódtatásokat Egyitamban, ha meg akarjuk érteni a tiho Loszba kivezető lehetőségeket, szem előtt kell tudni, hogy a Teremtőnek bizonyára módjarn állott volna egyfajú, egynyelvű és elvérű embertípussal megkoronázni a föld eredtményeit és ha nem ez történt, akkor ezzel bizonyára meg voltak a céljai. Soha ég az emberiség történelmének folyamán nem mutatkozott meg oly világosan, hogy ez a szó emberiség“, lehet nyelvtani kifejezés, lehi embertani fogalom, de a történelem csak nyelvükben, kultúrájukban, céljaikban és idoljaikban különálló életet élő és egymással való nemes versenyre hivatott nemzeteket ismer. Csak a nemzetek azok a falában létez és önmagukban zárt egészet képező, sajátulturájukban megcsiszolt darabok, amelykből az „emberiség“ óriási mozaikja adóik. Innen van az, hogy a nagy társadalmi és politikai mozgalmak alapját mindenütt a nézeti öntudatra ébredésben kell keresnünk. Ha ezek a mozgalmak még nem tudtak mindentt oly légkört teremteni, mely a válságba jrett emberiségnek vissza tudta volna adni lei egyensúlyát, akkor az onnan van, mert a kesztény kultúra és az anyagéivá civilizál diszharmóniából keletkező bajok tömeg túlságosan nagy volt ahhoz, hogy aránya. ily rövid idő alatt győzelemre lehessen vinn egy korszerű és minden tekintetben tisztul idealizmus zászlaját. Mindenütt, ahol a nzeti mozgalmak megindultak, egyetlen egyilágos és egyszerű tételre vezethetők vissz célkitűzéseik: minden nemzet teremtse meg a maga sajátosságaihoz illő, krisztusi alapa helyezett szociális életét: ez az a gondola mely körül a nemzeti mozgalmak elméleti ormulái és gyakorlati megnyilvánulásai kiristályosodtak. A magyar nemzetre nézve, mely ma megint egyszeri történelem válaszútján áll, inkább életkérds az, hogy meg tudja-e találni a helyes utatmint bármelyik más, nagyobb nemzetre néző. Ha itt sikerül minden rendelkezésre az erkölcsi és anyagi erőnek maradéktalan összefogása, vagyis sikerül a nemzet egy ígértek olyan megalapozása, mely minden várható veszedelemmel szemben biztosítja a nemzet ellenállóképességét, akkor a nemzet megtette kötelességét önmagával — és ugyanakkor Isten és a keresztény kultúra szellemével szemben is. A magyarság keresztény mivoltának ősi jele, melyben győznie kell: az apostoli kettőskereszt, éppen úgy szimbóluma a magyar lélek Krisztus követésének, mint a Nemzeti Egység mozgalmának. Ezer éven át kettős volt a kereszt, amelyet a magyarság a történelem legtöbbször kálváriás útján hordani kényszerült, mert ezer esztendőn át kellett küzdenie azért, hogy védelmezze a Nyugat és az önmaga keresztény mivoltát és ugyanannyi ideig azért, hogy az maradhasson, ami öncélúságát igazolja és örök életét biztosítja: sajátos kultúrájú magyar! Új esztendő hajnalán Be kell vallanunk, hogy több mint két esztendő előtt, amikor Gömbös Gyula kormánya vette át a magyar nemzet ügyeinek irányítását, nem is kritikus, hanem valósággal katasztrófás volt a helyzetünk. A föld már évek óta nem sokszorozta meg a belevetett magot. Az államháztartás megrendült s mint a hógörgeteg, napról napra nőtt a deficit. A külföldi hitel lehetőségei megszűntek. Idebent új termelő tőkeképződésről szó sem lehetett. A kivitel megállóit. Mezőgazdasági terményeink iránt a kű.,aht egyáltalán nem érdeklődött. A munkanélküliség általános volt. Ifjúságunk elhelyezkedése pedig teljesen lehetetlen. Mint a téli köd a havas domboldalt, úgy ülte meg lelkünket ekkor a csüggedés. A nemzeti összefogás és a revízió programjával jött új kormánynak cselekednie kellett. Fel kellett ráznia álmából a megdermedt nemzeti géniuszt. Hitet, reményt bizalmat kellett öntenie a lelkekbe. Olyan új munkaprogramot kellett kidolgoznia, melyben hisznek a tömegek, hogy új erőfeszítésre vállalkozzanak. A gazdasági válság felhőit viharágyúkkal széjjelkergetni nem lehet. Új és erélyes intézkedésre volt szükség, hogy a nyugalom és szociális megbékélés helyreálljon.. És a javulás már az első esztendőben jelentkezett s a most lenyugodni készülő évben folytatódott. Erős férfivállak feküdtek neki a gazdasági romlás lavinájának s megállították azt. Az elmúlt évben már a konszolidálódás tünetei voltak megállapíthatók a beteg nemzeten. És mindig több reményünk nyílott a köddel borított mezőn. Az államháztartás deficitje minimálisra lecsökkent. Pénzünk értéke nemcsak, hogy állandósult, hanem a nehéz genfi napok után néhány ponttal még javult is. A munkanélküliség bánatgörnyedt fekete seregei egyre kisebbedtek. Az új esztendő hajnalán pedig olyan nagyszabású nemzeti munkatervet hirdet a kormány, amilyenre még alig volt példa. A titkos választójog, a telepítés, a hitbizományi birtok reformja, a családvédelem, mind mind olyan jelentős és életbevágóan fontos kérdések egy-egy nemzet életében, melyek évtizedes politikai harcokat szüntethetnek meg, vagy évtizedes jövő felé nyithatnak új utakat. S habár ezekkel a rendkívül jelentőségteljes kérdésekkel szemben nagyon kényes a kormányzat helyzete, mert bizonyos csoportok a legelszántabban szállanak szembe a maguk érdekeinek védelmében, nem lehet vitás, hogy minden magánérdeket mégis csak le fog győzni a nemzet érdeke, a társadalom érdeke és a közérdek. Mi tehát azzal a reménnyel köszöntjük az új esztendőt, hogy végre jobb napokra virrad sokat szenvedett nemzetünk. Magyar testvér, ne nézz hát görnyedten a földre, hanem a feltámadás gondolatával bizakodó hittel vesd szemedet az újév hajnalán az egekre. Olvasóinkhoz dolgozni zajtalanul, tanítani, építeni vásári propaganda nélkül és ezt önzetlenül a társadalom javára, a jövő megalapozására: a legszebb erények egyike. Az eke, a kapa, ipari szerszám munkája mellé a toll segítő, támogató eszméket adó s a kivitelt csiszoló munkáját csatolni: az újságírás hivatása. A társadalmi életbe világitó fáklyákat gyújtani, az erény tüzeit ápolni s a szennyes zugokat kitakarítás végett felfedni: kötelessége a sajtónak. A Félegyházi Közlöny az elmúlt évben is jó lelkiismerettel végezte a fent körvonalazott munkáját s hatalmas tábora olvasóinak közmegelégedését vívta ki. Nem fogytak, de szaporodtak előfizetői, mert múltjához híven, következetes tárgyilagossággal szolgálta a közügyét szükség esetén— nem szívesen bár — még élesen is. Nem volt a múltban, nem lesz a jövőben sem más célunk, minthogy csak a köz javáért küzdjünk. Három évtizedet meghaladó szántásra és vetésre tekintettünk vissza, mely sokszor dús termést biztosított. Mezőgazdaságunk, iparunk, kultúránk, számtalan bizonyságot hordoz, mely a Félegyházi Közlöny hivatottságát és hivatásának betöltését bizonyítja. Olvasóink meggyőződhetnek róla, hogy az elmúlt évben nem tértünk le sem jobbra, sem balra. Haladtunk az igazság, a méltányosság, a hazafias nevelés útján s azon az úton megyünk a következő esztendőben is. A gyengéket védeni, igazakat támogatni, az önzést, a gyűlöletet ostorozni kötelességünk lesz a jövőben is, melyet híven betölteni igyekszünk. Olvasóinktól nem kívánunk mást, mint megértést és támogatást. Legyen erős az a tábor, melynek szócsöve a lap. Legyen nagy az a tábor, hogy tekintélyének súlyát éreztethesse, ha a szükség úgy kivánja. Legyen támogatónk a sötétség elleni harcban! Legyen munkatársunk a világosság csarnokának építésében. Legyen hű a zászlóhoz, melyet lengetünk s legyen hű önmagához. Az idők változhatnak. Emberek elmennek és újak jönnek. Az eszme azonban marad élő, ható erejével, követeléseivel és áldásaival. A haza és a társadalom boldogságát munkáló eszménk az 1935 ik esztendőben is vezérlő fényünk lesz, melynek szolgálatában lankadatlan erővel fogunk küzdeni. Ezzel a fogadással nyitjuk meg a XXXIV ik évfolyamunkat s adjuk át nagyrabecsült olvasóinknak. Lapunk előfizetési ára maradt a régi és pedig: egy évre 8 pengő, fél évre 4 pengő. Mi ellenértéket bőségesen szolgáltatunk, hisz a 8 pengős egész évi előfizetők az év folyamán 4 ingyen apróhirdetést a 4 pengős félévi előfizetők 2 apróhirdetést kapnak ingyen s ezzel az előfizetési díj teljesen visszatérül. Ezenkívül még külön kedvezményeket is nyújtunk. Minden előfizetőnknek szombaton jókor házhoz küldjük lapunkat. Előfizetéseket a kiadóhivatalba kérjük bejelenteni. Boldogabb újévet kívánok a „Félegyházi Közlöny“ minden előfizetőjének, olvasójának, munkatársának, hirdetőjének és jóbarátjának. FEUER ILLÉS felelős szerkesztő HANDEL LENKE női ruhaszalonja Kossuth-ucca 4. Telefonhívó: S3.