Kiskunfélegyházi Közlöny, 1941 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1941-01-05 / 1. szám
Ára IO fillér Kiskunfélegyháza, 1941. január 5 3. évfolyam 1. szám.f»/ Serkentőségi Holló Uos utca 22. ll«*AhW«Ul i Vmzeil köntrugondo, Btraegrl n. 2. Megjelenik minden vasárnap Felelős szerkesztő és kiadó Kremser Zoltán úr. Lapnak cíizetési árai Egész évre S'20 P, célévre 2*60 P, negyedévre 2*30 P A román vasgárdisták mel, az Erdélyben évszázados egységben egy testmagyarság testvéri együvé tartozásának vérségi, nyelvi, kulturális és gazdasági kapcsolatai feljogosítják a magyar kormányt arra, hogy félrea bécsi döntés ellen hangos tüntetés keretében és a hatóságok rendfenntartó különítményeinek jelenlétében tiltakoztak. Ünnepelték a román kormány vasgárdista célkitűzéseit, üdvözlő táviratokat küldtek a kormány vasgárdista tagjainak, gyűlölettel teli és megtorlást hirdető beszédekben támadták a megnagyobbodott Magyarországot és elhatározták, hogy az „elrablott“ területeket, ha kell, véráldozattal is visszaszerzik. A gyűlés pompás megszervezését bizonyítja, hogy annak berekesztése után a megjelent ötezer vasgárdista között fegyvereket és lőszert osztottak ki. Majd díszmenetben felvonultak a központ kiküldöttei előtt, s mindezzel tüntettek amellett, hogy az új alakulat tagjai előtt a katonai vezényszavak nem ismeretlenek. A gyűlésen felszólították az immár ismét magyarrá lett területeken maradt románokat, hogy a hatóság rendelkezéseinek figyelmen kívüli hagyásával, adó nem fizetéssel nehezítsék meg a magyar közigazgatás munkáját. A rengeteg hazug rémhír után, melyek a bukaresti rádióban a holttestekkel felduzzadt és vérrel teli Szamos áradásáról beszéltek, a temetlenül fekvő legyilkolt románok ezreiről, a ma is derűsen a kávéházban feketéző lemészárolt államférfiakról, most a bécsi döntés szakadatlan ócsárlása után eljutottunk odáig, hogy a román kormányzat pártját jelentő vasgárdisták nyíltan fegyverkeznek Magyarország ellen. Az ezeréves Magyarországnak sokkal több oka lenne panaszkodni történelmi igényeinek el nem ismerése, és jogainak két évtizeden át történt eltiprása miatt, mint a huszonkétesztendős papiros államnak, mégis türelmesen hallgattuk a rágalmakat. A bécsi döntés ócsárlása miatti megtorlás nem reánk tartozik. De a Magyarország állami léte ellen tervezett fegyverkezés világosan és félreérthetetlenül minket illet. Mint ahogyan világosan és félreérthetetlenül reánk tartozik nemcsak a területünkön élő román állampolgárok nyugodt és békés életének biztosítása, hanem a román határon túl élő magyarok szakadatlan üldözése és napról-napra súlyosabb kálváriája. A megszállott területek magyarságának töretlen nemzeti hűsége, az elszenvedett huszonkét esztendő gyötrehegye a meggyőzés udvarias diplomáciai előzékenységét és vegyen tudomást a nyílt vasgárdista hadüzenetről és cselekvő módon térítse észre az elvakultságnak ezt a tébolyát. S Az idő rohanó vágtatásában egy esztendő csak egy pillanat s az ötven esztendő is csak egy kis rövid tovatűnő idő. Az egyes ember életében azonban 50 esztendő tekintélyes kor. Még nagyobb az az 50 esztendő, melyet az ember egy hivatás szolgálatában tölt el. Ennél a határkőnél megáll az ember és hálát ad az Istennek, hogy megérhette azt az időt. Városunk is megáll egy pH* - ra, mert egyik szülöttje, új templomának plébánosa ahhoz a határkőhöz érkezett el, melyet bizony oly kevesen érnek el, pappászentelésének 50. évfordulójához. Zámbó Dezső kanonok esperes plébános 50 évvel ezelőtt követve az Úr hivó szavát „Tu me sequere“, „te kövess engem“, az oltárhoz lépett, hogy egész életét mások lelkének szentelve az oltár szolgálatában töltse el. Ötven éve annak, hogy a felszentelő püspök kezéből átvette a hatalmat és megindult az Alföldnek kietlen pusztaságába gyógyítani az élet viharában megsérült lelkeket, vigasztalni a szomorú sziveket, erőt önteni a csüggedőkbe és a lelkeket Krisztushoz vezetni. Ezen ötven esztendőből 35 esztendőt szülővárosában, itt Kiskunfélegyházán töltött el. Először, mint Kalmár kápolnai lelkész, majd mint gimnáziumi hittanár és végül 1911. óta mint újtemplomi plébános dolgozott általa oly hőn szeretett városa híveinek lelkipásztori munkájában. Különösen a szívén viselte a város ifjúságának nevelését és mint 25 éven át iskolaszéki elnök, arra törekedett, hogy az ifjúságot a kultúra terjesztése által Krisztusnak hű gyermekévé, hazáját és városát ízig-vérig szerető hazafivá nevelje. Eredményes munkájával sikerült elérnie azt, hogy az 1911-ben 35 tanítóból álló tantestület létszáma 76-ra emelkedett s így az addig bizony elhanyagolt vagy legalább is mostoha sorban élő tanyai lakosság gyermekei is iskolához jutottak. Most ötven év után ismét az oltárhoz lép, hogy fiatalos lélekkel, lelkesedő szívvel hálát adjon az Egek Urának ötven esztendő minden öröméért és bánatáért. Keze imára kacsolódik, szeme a meghatódottság könnyein át az égre tekint s forró imát küld az Úrhoz azokért, akiket az Úr reá bízott s akiknek oly hosszú időn át volt szerető és gondoskodó lelkipásztora. Kezébe leszáll az Úr Krisztus, hogy szívesen fogadja hűséges pásztorának áldozatát és megsegítse azokat, akiket ő vezetett az élet göröngyös útjain. A lelkipásztor örömében részt kérünk mindannyian. Az oltár körül szent békesség uralkodik, mert mindannyian érezzük Krisztus közelségét és Krisztuson keresztül mindnyájan szeretetünkbe fogadjuk őt, aki helyettünk hordozta gyarlóságainkat, felemelte lelkünket és oly sokszor volt közbenjárónk az Urnát, amikor lelkünk távol volt az Istentől. Érezzük a mindent eltörlő és megbocsátó Krisztusnak kegyelmét szivünkben és ez eggyé forraszt minket az aranymisés lelkipásztorral. Mi pedig a város lakói és hívei arra kérjük szeretett aranymisés pásztorunkat, legyen továbbra is Krisztusnak hű szolgája, a miértünk dolgozó Krisztus szive szerinti pásztorunk, atyánk és testvérünk. D. a. Az ünnepséggel kapcsolatban a kiskunfélegyházi róm. kath. Egyházközség a következő meghívót bocsájtotta ki: A kiskunfélegyházi róm. kat. Egyházközség mély tisztelettel meghívja Méltóságodat — Nagyságodat — Fötisztelendőségedet nagyságos és főtisztelendő Zámbó Dezső c. kanonok, két. esperes kiskunfélegyházi ujtemplomi plébános úr pappászentelésének 50. éves és plébánosi működésének 30. éves évfordulója alkalmából 1941. évi január hó 8.-án, szerdán rendezendő jubileumi ünnepségekre. Kiskunfélegyháza, 1940. december hó 2- án. Dr. Táby József Vedres Béla egyházközségi világi elnök, pétermonostori c. apát kiskunfélegyházi ó-templom plébánosa, egyházközségi társelnök. Az ünnepség rendje: Január 7. Délután 4 órakor az ifjúság köszönti a jubilánst ünnepi előadás keretében a Korona nagytermében. Január 8-án délelőtt 9 órakor Zámbó Dezső kanonok, esperes-plébános aranymiséje az újtemplomban. Kézve-