Mezőgazdasági Népoktatás, 1936 (21. évfolyam, 11-12. szám)
1936-11-01 / 11. szám
XXI. évfolyam. Kiskunfélegyháza, 1936. november hó. A GAZDASÁGI SZAKTANÍTÓK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOK Előfizetési díj: Egy évre 8‘— pengő.1 ~~ Előfizetési díj: Egy évre 8‘— pengő. Az előfizetési- és hirdetési díjak a Gazdasági Szaktanítók Országos Egyesülete főpénztárának Tarkevére g, 54.135. sz. csekkszámlán küldendők. „emczKyr^c^s..., Megjelenik augusztus hó kivételével minden hó 1-én. Szerkesztőség: Kiskunfélegyháza. Kiadóhivatal: Túrkeve. — Az egyesület tagjai a lapot tagdíjuk fejében kapják. Elnöki beszámoló és búcsúszó Amidőn a Gazdasági Szaktanítók Országos Egyesületének három éven át viselt elnöki tisztéről október 3-i közgyűlésünkön lemondtam, távollevő kartársaimtól és kartársnőimtől nem volt alkalmam elbúcsúzni. Ezúton köszönöm meg tehát minden kartársamnak és kartársnőmnek azt a támogatást, mely nélkül minden jó igyekezetem hiábavaló lett volna. De fel kell használnom ezt az alkalmait arra is, hogy összefoglaló visszapillantást vessek a távozó tisztikar 3 évi munkásságára, mert közgyűlésünk gazdag programja ezt ott nem engedte. Három év előtt, amikor valóban nem rózsás viszonyok közt kartársaink bizalmából kézbe vettük az ügyek vezetését, körülbelül ez volt elnöki beköszöntőm lényege. „Nem adhatok programot, mert nem tudhatom, milyen feladatok elé állít bennünket az idő. Egyet azonban ígérhetek: nem fogunk kitérni egyetlen feladat elől sem, amit tisztünk kötelességünkké tesz, ellenben minden képességünket és jó igyekezetünket fenntartás nélkül odaadjuk a köznek, ahol ügyünk és testületünk érdekeinek előmozdítását egyesületi feladatnak lehet te■kinteni.“ Kartársaimtól csak azt kértem, hogy a közös munkából és áldozatból vegye ki mindenki szívesen a ráeső picinyke részt s akkor nem maradhat el közös erőfeszítéseink sikere. Egyesületünk távozó tisztikara becsülettel tartotta magát ehez az irányelvhez és tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy eredményesen váltotta valóra az elvet. Mindig hálásan fogok emlékezni arra a fáradhatatlan készségre, mellyel a maga helyén minden tisztestársam példásan végezte dolgát, de különösen mély hálával és köszönettel vagyok eltelve a kartársak összesége iránt, mert valóban mindenki megtette kötelességét. Azok is, akik csupán a bizalom erkölcsi tőkéjét és tagdíjacskáik anyagi erejét adták a közös munkához. Nem lekicsinylendő erő volt az ! Az előbbit gyeseink nyugodt, méltóságos és termékeny lefolyása igazolta, az utóbbit az a körülmény, hogy a ciklus elején fennállott 4500 pengőnyi tagdíj és egyéb hátralékok öszszege máig 2500 pengőre csökkent, ami annyit is jelent, hogy a folyó tagdíjak — a nehéz viszonyok dacára — teljes öszszegben befolytak. Lehetséges, sőt valószínű, hogy egy méltányos szellemű felülvizsgálat eredményeként e hátralékokból tekintélyes összeget leírhatunk s akkor végre nyugvópontra jut ez a kérdés, mely a tisztikarnak sok és jobb ügyhöz méltó energiáit emésztette fel a múltban. Második nagy feladatunk volt, — mindjárt a ciklus elején — lapunk új életre kettese s a megjelenés folyamatosságának biztosítása. Utóbbit a nagyméltóságú vallásos közoktatásügyi miniszter úr anyagi támogatása tette lehetővé, nagy hasznára a népies mezőgazdasági szakoktatás ügyének. De nem volt könnyű a feladat első része!