Mezőgazdasági Népoktatás, 1936 (21. évfolyam, 11-12. szám)
1936-11-01 / 11. szám
MEZŐGAZDASÁGI NÉPOKTATÁS 1936. november hó Amilyen magától értetődőnek látszik ma, hogy lapunk él, époly nehéz feladat volt azt halottaiból feltámasztani. De megérte a fáradságot, mert lapunk fokozatosan, szépen fejlődött. Minden reményünk jogosult, hogy a fejlődés vonala a szerkesztő-változással nem fog lehanyatlani, sőt újból viszszaszerzi lapunk régi szép pozícióját, amikor (Brózik Dezső, majd csekélységem szerkesztősége idején) mintegy 800 továbbképző gazdasági népiskola volt lapunk rendes és hűséges előfizetője. Ez a célkitűzés ma époly reális, mint amilyen valóság volt akkor. Csak arra kell törekedni, hogy lapunk azt adja, amire a továbbképző gazdasági népiskoláknak is szükségük van, de ne várjuk, hogy ezt az utolsó betűig maga a szerkesztő írja. Időrendi sorrendben következő teendőnk volt a népies gazdasági szakoktatás ügye iránt felkelteni akkoriban hivatalba lépett miniszterünk, dr. Hóman Bálint úr önagyméltósága figyelmét. Az akkor teljesen inaugurált és ma is uralkodó nemzeti és népies politikai irány, amelynek éppen a mi miniszterünk egyik legerősebb és leghatározottabb kifejezője, kétségkívül kedvezett ügyünknek. Őnagy méltósága parlamenti és egyéb megnyilatkozásaiban, azóta is számtalanszor hitet tett a gazdasági népoktatás ügye mellett s bizonyára az ügynek kívánt nyomatékos jelentőséget adni, amikor kegyesen elfogadta Országos Egyesületünk örökös tiszteletbeli díszelnökségét. A jelekből hisszük és reméljük, hogy — talán nem is a messze jövőben — sor kerülhet a mezőgazdasági népoktatásnak intézményes és korszerű átszervezésére az 1906 óta készülő törvényjavaslat tető alá hozásával. Nem kerülte el azonban figyelmünket az országos közvélemény tájékoztatásának szüksége sem. Erre a célra alkalmas eszköznek bizonyultak az Országos Mezőgazdasági Kiállítás keretében évente rendezett kollektív kiállításaink. Az a körülmény, hogy kiállításainkról osztatlan elismeréssel írtak tekintélyes nagy lapjaink, legjobban bizonyítja e kiállítások létjogosultságát nemcsak az iskolánk által kitermelt anyagi és szellemi értékek kicserélése szempontjából, hanem propaganda célokból is. Nagy lépéssel vitte előbbre kiállításaink ügyét saját, új csarnokunk létesítése, mellyel ott állandó otthonhoz jutottunk, mindössze 2000 pengő költséggel, melyből egyesületünket már csak 500 pengő adósság terheli. Kiállítási csarnokunk mellett másik komoly vagyongyarapodási tételünk volt hajdúszoboszlói „Rádli“ üdülőházunknak két szobával történt kibővítése. Ma már 7 szoba áll ott üdülésre és gyógyulásra utalt kartársaink rendelkezésére. A legközelebbi jövőben a szolgalakásnak külön épületben történő elhelyezése által további 2 vendégszoba létesíthető ott és ezzel befejezett egésznek tekinthetjük majd e fontos létesítményünket. A távozó tisztikar állandó gondoskodása tárgyát képezték testületünk anyagi és erkölcsi ügyei. Kisebb eredményeket itt is sikerült elérni, mint pl. a helyettesek esetenkénti kérelemre történő családi pótlékának kiutalása, az óradíjasok arcképes igazolványainak kieszközlése, az igazgatói megerősítések, a hosszú időn át szünetelt igazgatói címadományozások, melyek egyenként aprólékosnak látszó kis részleteredmények, de együttesen mégis komoly erkölcsi és anyagi gyarapodást jelentenek. Sajnos, az egykor törvényes VI. fizetési osztály elvesztése a szanálási törvény rendelkezései folytán nem volt korrigálható, de ezzel szemben kísérletet tettünk a régi kárpótlék-rendszer visszaszerzésére. Hinnünk kell, hogy valamilyen formában kiegyenlítést nyer a minden más oktatási ágazat tanerőivel szemben fennálló az a hátrányos helyzetünk, miszerint bennünket hivatali elfoglaltságunk annyira teljes mértékben lefoglal, hogy mellékjövedelem szerzésére még csak nem is gondolhatunk. Hasonlóan bíznunk kell valamelyes korrekcióban mostoha gyermekneveltetési viszonyaink tekintetében is. Az az akciónk sajnálatosan eredménytelen maradt, hogy a népiskolai gyermekneveltetési alap igényjogosultjaivá lehessünk, mert tételes törvény tiltja iskolánkban a beiratási díjak szedését. Itt tehát az elemi népiskolai tanítókkal szem