Mezőgazdasági Népoktatás, 1936 (21. évfolyam, 11-12. szám)

1936-11-01 / 11. szám

MEZŐGAZDASÁGI NÉPOKTATÁS 1936. november hó Amilyen magától értetődőnek látszik ma, hogy lapunk él, époly nehéz feladat volt azt halottaiból feltámasztani. De megérte a fáradságot, mert lapunk fokozatosan, szé­pen fejlődött. Minden reményünk jogosult, hogy a fejlődés vonala a szerkesztő-válto­zással nem fog lehanyatlani, sőt újból visz­­szaszerzi lapunk régi szép pozícióját, ami­kor (Brózik Dezső, majd csekélységem szer­kesztősége idején) mintegy 800 továbbképző gazdasági népiskola volt lapunk rendes és hűséges előfizetője. Ez a célkitűzés ma ép­oly reális, mint amilyen valóság volt akkor. Csak arra kell törekedni, hogy lapunk azt adja, amire a továbbképző gazdasági nép­iskoláknak is szükségük van, de ne várjuk, hogy ezt az utolsó betűig maga a szer­kesztő írja. Időrendi sorrendben következő teendőnk volt a népies gazdasági szakoktatás ügye iránt felkelteni akkoriban hivatalba lépett miniszterünk, dr. Hóman Bálint úr önagy­­méltósága figyelmét. Az akkor teljesen inaugurált és ma is uralkodó nemzeti és népies politikai irány, amelynek éppen a mi miniszterünk egyik legerősebb és leg­határozottabb kifejezője, kétségkívül kedve­zett ügyünknek. Őnagy méltósága parlamenti és egyéb megnyilatkozásaiban, azóta is számtalanszor hitet tett a gazdasági nép­oktatás ügye mellett s bizonyára az ügynek kívánt nyomatékos jelentőséget adni, ami­kor kegyesen elfogadta Országos Egyesü­letünk örökös tiszteletbeli díszelnökségét. A jelekből hisszük és reméljük, hogy — talán nem is a messze jövőben — sor ke­rülhet a mezőgazdasági népoktatásnak in­tézményes és korszerű átszervezésére az 1906 óta készülő törvényjavaslat tető alá hozásával. Nem kerülte el azonban figyelmünket az országos közvélemény tájékoztatásának szüksége sem. Erre a célra alkalmas esz­köznek bizonyultak az Országos Mezőgazda­­sági Kiállítás keretében évente rendezett kollektív kiállításaink. Az a körülmény, hogy kiállításainkról osztatlan elismeréssel írtak tekintélyes nagy lapjaink, legjobban bizonyítja e kiállítások létjogosultságát nem­csak az iskolánk által kitermelt anyagi és szellemi értékek kicserélése szempontjából, hanem propaganda célokból is. Nagy lé­péssel vitte előbbre kiállításaink ügyét sa­ját, új csarnokunk létesítése, mellyel ott állandó otthonhoz jutottunk, mindössze 2000 pengő költséggel, melyből egyesületünket már csak 500 pengő adósság terheli. Kiállítási csarnokunk mellett másik ko­moly vagyongyarapodási tételünk volt haj­­dúszoboszlói „Rádli“ üdülőházunknak két szobával történt kibővítése. Ma már 7 szoba áll ott üdülésre és gyógyulásra utalt kar­társaink rendelkezésére. A legközelebbi jö­vőben a szolgalakásnak külön épületben történő elhelyezése által további 2 vendég­szoba létesíthető ott és ezzel befejezett egésznek tekinthetjük majd e fontos léte­sítményünket. A távozó tisztikar állandó gondosko­dása tárgyát képezték testületünk anyagi és erkölcsi ügyei. Kisebb eredményeket itt is sikerült elérni, mint pl. a helyettesek esetenkénti kérelemre történő családi pót­lékának kiutalása, az óradíjasok arcképes igazolványainak kieszközlése, az igazgatói megerősítések, a hosszú időn át szünetelt igazgatói címadományozások, melyek egyen­ként aprólékosnak látszó kis részletered­mények, de együttesen mégis komoly er­kölcsi és anyagi gyarapodást jelentenek. Sajnos, az egykor törvényes VI. fizetési osztály elvesztése a szanálási törvény ren­delkezései folytán nem volt korrigálható, de ezzel szemben kísérletet tettünk a régi kár­­pótlék-rendszer visszaszerzésére. Hinnünk kell, hogy valamilyen formában kiegyenlí­tést nyer a minden más oktatási ágazat tanerőivel szemben fennálló az a hátrányos helyzetünk, miszerint bennünket hivatali el­foglaltságunk annyira teljes mértékben le­foglal, hogy mellékjövedelem szerzésére még csak nem is gondolhatunk. Hasonlóan bíznunk kell valamelyes korrekcióban mostoha gyermekneveltetési viszonyaink tekintetében is. Az az akciónk sajnálatosan eredménytelen maradt, hogy a népiskolai gyermekneveltetési alap igény­­jogosultjaivá lehessünk, mert tételes törvény tiltja iskolánkban a beiratási díjak szedését. Itt tehát az elemi népiskolai tanítókkal szem­

Next