Mezőgazdasági Népoktatás, 1938 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
2_____________________________MEZŐGAZDASÁGI NÉPOKTATÁS________________1938. január hó. Emlékezzünk a gazdasági népoktatás I. ■ r r I I ■ I r ft I ■■■ rr ■ r rri múltjáról, szóljunk jeleneroj s jovojerol Az újév küszöbén, a gazdasági népoktatás egyik határkövénél és új útszakaszának elején tekintsünk ismét egyszer vissza annak múltjába. Vizsgáljuk a jelent és építsük tovább a jövőt. Mi sem természetesebb mint az, hogy az ember elméjét leginkább az előtte még ismeretlen jövő foglalkoztatja, melytől mindig jobbat és tökéletesebbet vár. De mivel igaz az, hogy a jövő a múltból tevődik össze, idézzük fel lelkünkben a múltat s következtessünk abból a jövőre. Hazánk nagyfiának Eötvös József bárónak örökbecsű alkotása a kötelező népoktatás marad. Ennek egyik iskolatagozata a 12—15 éves korú gyermekek ismétlő iskolai oktatása volt. Az ismétlő iskolákat az iparos ifjak részére csakhamar felváltották az általános iparostanonciskolák, majd ezekhez csatlakoztak az iparostanonc szakiskolák. A földmívesnép gyermekei részére alakultak jóval később az ismétlő iskolákból a mai általános továbbképző népiskolák és a gazdasági irányú továbbképző népiskolák, melyekben a mindennapi népiskola tanerői oktatnak. Maholnap pedig 40 éve annak, hogy egy különleges, külön szervezettel rendelkező, a magyar földben gyökeredző, valóban ízig-vérig magyar iskolatípus kelt életre s ez az önálló gazdasági népiskola, melyben külön főhivatású gazdasági szaktanerők működnek. Ez utóbbi iskolák felejthetetlen alapítói dr. Darányi Ignác és Wlassics Gyula báró, nagynevű minisztereink és agrár-kultúrpolitikusaink. Az ő nagy művüket hazánk másik lánglelkű nagyfia, Apponyi Albert gróf, volt neves kultuszminiszterünk akarta tovább építeni és törvényesen rendezni. De sajnos, az ezirányú törvénytervezete, bár 1908 évben a törvényhozás bizottságai már letárgyalták, az akkor dúló nagy közjogi harcok miatt törvénnyé nem válhatott. Ezek után nemsokára bekövetkezett a világégés. A világháború után a gazdasági népoktatás 84 állomásából, a 84 gazdasági népiskolából csak 40 maradt meg csonka hazánkban. A háború és a forradalmak után ismét volt egy nagy, nemzetgazdasági kultúránk iránt különös érzékkel bíró kultuszminiszterünk, Klebelsberg Kunó gróf. Ő emelte ki a háború és forradalom romjaiból a gazdasági népiskolákat, szaporította azokat és intézkedéseivel biztosította fejlődési lehetőségeiket Napjainkban pedig, mikor a magyar föld arányosabb megoszlása következtében a földmíves magyar nép kezeibe került a magyar rög jelentékeny hányada, a gazdasági népoktatás fejlesztésének sürgős szükségessége ismét természeti erővel tör elő. Hála az isteni gondviselésnek, hogy a jelenlegi földművelésügyi és kultusz-kormányzat megértéssel karolják fel a gazdasági népoktatást s fejleszteni kívánják a gazdasági népiskolákat is. Ezek azon fontosabb mérföldjelző határkövek, melyeket mi, a gazdasági népiskolák hivatott képviselői mindannyian jól ismerünk. De tudjuk azt is, hogy a gazdasági népiskolák múltjának útjai a kezdet kezdetén igen rögösek voltak. Erről különösen azok szólhatnának, kik mint első szervezők igen közel állottak a gazdasági népiskolák bölcsőjéhez és még ma is hivatásszeretettel dolgoznak értük. Sajnos az úttürők egy része a nehéz, küzdelmes munkában kidőlve, már örök pihenőre tért. Mert valóban nem könnyű volt a magyar föld szülte gazdasági népiskolának a nép konzervatizmusával megküzdenie s arra a belátásra bírnia, hogy ezen iskolák munkája tulajdonképen a népért és annak gyermekeiért folyik. A gazdasági népiskolák ezen nehéz harcának azonban meg is voltak az erei.