Mezőgazdasági Népoktatás, 1938 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1938-01-01 / 1. szám

Emlékezzünk a gazdasági népoktatás I. ■ r r I I ■ I r ft I ■■■ rr ■ r rri múltjáról, szóljunk jeleneroj s jovojerol 2 _____________________________MEZŐGAZDASÁGI NÉPOKTATÁS________________1938. január hó. Az újév küszöbén, a gazdasági nép­oktatás egyik határkövénél és új útszaka­szának elején tekintsünk ismét egyszer vissza annak múltjába. Vizsgáljuk a jelent és építsük tovább a jövőt. Misem természete­sebb mint az, hogy az ember elméjét leg­inkább az előtte még ismeretlen jövő fog­lalkoztatja, melytől mindig jobbat és töké­letesebbet vár. De mivel igaz az, hogy a jövő a múltból tevődik össze, idézzük fel lelkűnkben a múltat s következtessünk abból a jövőre. Hazánk nagyfiának Eötvös József báró­nak örökbecsű alkotása a kötelező nép­oktatás marad. Ennek egyik iskolatagozata a 12—15 éves korú gyermekek ismétlő iskolai oktatása volt. Az ismétlő iskolákat az iparos ifjak részére csakhamar felváltot­ták az általános iparostanonciskolák, majd ezekhez csatlakoztak az iparostanonc szak­iskolák. A földmívesnép gyermekei részére alakultak jóval később az ismétlő iskolák­ból a mai általános továbbképző népisko­lák és a gazdasági irányú továbbképző népiskolák, melyekben a mindennapi nép­iskola tanerői oktatnak. Maholnap pedig 40 éve annak, hogy egy különleges, külön szervezettel rendelkező, a magyar földben gyökeredző, valóban ízig-vérig magyar iskolatípus kelt életre s ez az önálló gaz­dasági népiskola, melyben külön főhivatású gazdasági szaktanerők működnek. Ez utóbbi iskolák felejthetetlen alapítói dr. Darányi Ignác és Wlassics Gyula báró, nagynevű minisztereink és agrár-kultúrpolitikusaink. Az ő nagy müvüket hazánk másik lánglelkű nagyfia, Apponyi Albert gróf, volt neves kultuszminiszterünk akarta tovább építeni és törvényesen rendezni. De sajnos, az ez- irányu törvénytervezete, bár 1908 évben a törvényhozás bizottságai már letárgyalták, az akkor dúló nagy közjogi harcok miatt törvénnyé nem válhatott. Ezekután nemsokára bekövetkezett a világégés. A világháború után a gazdasági népoktatás 84 állomásából, a 84 gazdasági népiskolából csak 40 maradt meg csonka hazánkban. A háború és a forradalmak után ismét volt egy nagy, nemzetgazdasági kul­túránk iránt különös érzékkel biró kultusz- miniszterünk, Klebelsberg Kunó gróf. Ő emelte ki a háború és forradalom romjaiból a gazdasági népiskolákat, szaporította azo­kat és intézkedéseivel biztosította fejlődési lehetőségeiket Napjainkban pedig, mikor a magyar föld arányosabb megoszlása következtében a földmíves magyar nép kezeibe került a magyar rög jelentékeny hányada, a gazda­sági népoktatás fejlesztésének sürgős szük­ségessége ismét természeti erővel tör elő. Hála az isteni gondviselésnek, hogy a je­lenlegi földművelésügyi és kultusz-kormány­zat megértéssel karolják fel a gazdasági népoktatást s fejleszteni kívánják a gazda­sági népiskolákat is. Ezek azon fontosabb mérföldjelző határkövek, melyeket mi, a gazdasági nép­iskolák hivatott képviselői mindannyian jól ismerünk. De tudjuk azt is, hogy a gazda­sági népiskolák múltjának útjai a kezdet kezdetén igen rögösek voltak. Erről külö­nösen azok szólhatnának, kik mint első szervezők igen közel állottak a ghzdasági népiskolák bölcsőjéhez és még ma is hi­vatásszeretettel dolgoznak értük. Sajnos az úttürők egy része a nehéz, küzdelmes mun­kában kidőlve, már örök pihenőre tért. Mert valóban nem könnyű volt a magyar föld szülte gazdasági népiskolának a nép konzervatizmusával megküzdenie s arra a belátásra bírnia, hogy ezen iskolák munkája tulajdonképen a népért és annak gyerme­keiért folyik. A gazdasági népiskolák ezen nehéz harcának azonban meg is voltak az ered-

Next

/
Thumbnails
Contents