Mezőgazdasági Népoktatás, 1939 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1939-01-01 / 1. szám

XXIV. évfolyam. 1. szám. Kiskunfélegyháza, 1939. január hó A GAZDASÁGI SZAKTANÍTÓK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Előfizetési díj: Egy évre 8‘— pengő. Az előfizetési- és hirdetési díjak a Gazdasági Szaktanítók Országos Egyesülete főpénztárának Kisújszállásra az 54.135. csekkszámlán küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ SZÉP LÁSZLÓ Megjelenik augusztus hó kivételével minden hó 1-én. Szerkesztőség Kiskunfélegyháza Az egyesület tagjai a lapot tagdíjuk fejében kapják. A lap kiadásáért felel: PIGNICZKY FERENC elnök, Szekszárd. Kiadótulajdonos : A Gazd. Szaktanítók Orsz. Egyesülete, Szekszárd Oesztendő — újesztendő Szilveszter estéjén elfogódott lelkünk, mintha egy kedves valakitől kellene búcsúz­nunk, mintha egy jótékony kezet kellene utoljára megcsókolnunk .. . Válnunk kell ismét egy esztendőtől. .. 1938 itthagy ben­nünket, örökre lepereg az életnaptár sok titokzatos napot tartalmazó lapjai közül, hogy múlttá tegye azokat s ne maradjon más belőlük, mint az átélt örömök emléke, a bánat keserű utóíze, a verejtékes, küz­delmes munka boldog eredménye vagy fájó meddősége. Az utolsó estének néhány magányos percében jól esik gondolatban vándorolni vissza a megtett úton és útitársul fogadni a lelkűnkből feltörő kérdéseket, kritikákat... meg-megállni egy-egy „emlékkőnél“, mely vagy önmagunk nagy világban elvesző kis életepizódját jelzi, vagy új fordulatot mutat összességünk munkaprogramjában,vagy haj­nalfényét szórja magyarságunk éjszakájába. Mit kérdezhetünk a szilveszteri válás­kor ? Nagyon sokat mint létért küzdő, vá­gyakkal telített nagy remények megvalósu­lását váró emberek és talán még többet mint felelőségteljes nemzetépítő munkát végző gazdasági szaktanítók. — Felhasználtuk-e az időt, a lelkünk értékeit, az élet nemes vágyait, a belső és külső világ erőit, az agyunkat, szivünket és a két karunkat arra, hogy tisztább, nemesebb, különb emberek le­gyünk és ilyen legyen a munka, mellyel szolgálatába szegődünk a nemzet jövendő boldogulásának? Vagy csak közömbös, átlag­életet éltünk és kikapcsolódva a közösség­ből kitöltötte napjaikat az „én“ és az ál­tala állított célok elérésére irányuló semmi mást meg nem látó törekvés ? . . . Kérde­zünk, felelünk, mélyen benézve önmagunkba, teljes őszinteséggel. Elmerengünk a jólét, a siker napfényén, — borzongunk a keserű­ségek, küzdelmek, veszteségek éjszakáján, visszaemlékezünk az öröm, a vigság virágaira, a sok tövisre, ami a szivünket szúrta .. .! A kellemest, a szépet vissza- vágyjuk, a rossz elmúlásán hálaérzet tölti el szivünket. Továbbmegyünk, megállunk az „emlék­köveknél“. — Uj tanterv, melyet kitörő örömmel fogadott a gazdasági szaktanítói kar, remélve, hogy ennek irányítása mellett világosabb, egyenesebb úton haladhat s mivel megmenti a kísérletezésekre, egyéni módszerek létesítésére fordított energiát, sikerben gazdagabb eredményt mutathat fel. — Számviteli szabályzatunk körültekintő legapróbb részletekre is kitérő tartalma létrehozta az egyöntetűséget országos viszony­latban és nagyrészben megkönnyítette a számadók munkáját. — Az újítások korának ránknézve legfontosabb ténye az új mező­gazdasági népiskolák létesítése, mely bi­zalom érzését kelti bennünk a jövőre vonat­kozóan, látva, hogy a beruházási program a kisgazdatársadalom műveltségének és életszínvonalának emelését iskoláink lét­

Next

/
Thumbnails
Contents