Mezőgazdasági Népoktatás, 1940 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1940-01-01 / 1. szám

2 MEZŐGAZDASÁGI NÉPOKTATÁS 1940. január hó Mikulás a nagybajomi iskolánknál December hó 5.-én délután az iskola III. osztályú leány és fiú növendékei, akik női kézimunka- és háziipari foglalkozáson voltak az iskolában, aggodalommal látták, hogy az iskola hintója parádés szerszámú lovakkal gördül a község felé s ebből tud­ták, hogy vendég érkezését várja az iskola. Rendes foglalkozás helyett az egyik terembe a leány és a fiú növendékek csoportosultak s eme rendkívüli dolog még inkább fokozta aggodalmukat, ami tetőpontra hágott akkor, amidőn kevés várakozás után, Fischer La­jos főjegyző iskolaszéki elnökkel, dr. Bacza Dezső plébánossal és Várady Zoltán ref. lelkésszel, Ostermann István r. k. káplán­nal az élükön a terembe léptek a község vezetői és az egybegyült szülők. Igazgató felhívására a „Hiszekegy“ dallama csendült fel az ajkakon, majd Fis­cher elnök emelkedett szólásra, közölve a növendékekkel, hogy nemcsak az eddigi szép vizsgákon, hanem évközben is megyőződést szeretnének szerezni a növendékek tanul­mányi előmeneteléről. Most azonban nem azért jelentek meg az iskola falai között, hogy ellenőrizzenek hanem a jelen ünne­pélyes alkalom más célt kíván szolgálni, a legszebb és legkedvesebb magyar nemzeti ünnepek egyikének megtartásáról van szó.­­ (Kezdett felenyhülni a gyermekek aggo­dalmas, mit sem sejtő arca.) Elnök kérésére Mezey igazgató méltatta, hogy Miklós nap kettős ünnep a magyar gyermeknek, mivel ezen a napon a hagyományos nemzetközi Mikulás ünnepen kívül még nagyobb ünne­pet is ül a magyar nemzet. E napon a Kormányzó Úr Öfőméltóságáért száll imánk az Egek Urához, kérve a jó Istent, hogy sok számos éven át tartsa meg erőben, egészségben nekünk a legnagyobb magya­runkat, országunk harmadik megalapítóját. Adassék meg számára és mindnyájunk szá­mára az a nagy öröm, hogy magához ölel­hesse a még elszakadt véreinket. A megelőző aggodalmaktól felszaba­dult gyermeki lelkek tükrén látszó meg­hatottságot lelkesedés, majd az öröm és később a kacagás váltotta fel, amidőn az igazgató szavainak végeztével, Egán Alojzia szaktanárnő észrevétlen jelére belépett a Mikulásbácsi ajándékokkal terhelt kosárral, láncon vezetve 2 ördögöcskét, akiknek le­láncolt kezeikben hatalmas virgácsok dísze­legtek. Mikulás bácsi, - aki nem volt más, mint Székely Tivadar tanító -, kedves, tré­­fákozó modorban osztotta dicséreteit és dorgálásait a növendékeknek érdemük sze­rint s kedves, szűnni nem akaró gyermeki jókedv s kacaj kisérte találó szavait melyek­kel egyesek speciális hibájára mutatott. Mikulás bácsi a jó intelmek után az ajándékokat osztotta szét az ördögök paj­zánkodása mellett, magas hangulat- és örömkitörések között. Minden növendék ka­pott mikulási ajándékot. Mezey igazató engedélyére, aki az iparostanonciskola ve­zetője is, s az egyik teremben foglakozta­­tott helybeli iparostanonciskolai növendékek is részesültek az örömben és ajándékban. A kedves, örömmel és boldogsággal telített családias ünnepélyt 15 óra hosszáig tartó rögtönzött házibál zárta be, amihez a zenét gramafon és Kuruc János nevű III. osztályos zenés­ növendék szolgáltatta. A tánc, — beszüntetési idejének többszöri halasztása után, — mégis végetért 5 órakor s úgy a nö­vendékek, mint a szülők, vezetőség és tan­testület boldogsággal telitetett szívvel s a

Next