Állami Bessenyei gimnázium, Kisvárda, 1918

megtartott ünnepély már vörös zászlók és jelvények mellett folyt le, főszereplői között tanárok is voltak. Ugyanekkor tartotta tankerületünk új főigazgatója, Ady Lajos, székfoglalóját a Debrecenbe összehívott igazgatói érte­kezleten. Az értekezletről visszaérkező igazgatót meglepetésszerűen érte már ekkor a tanulók egy küldöttsége, amely tőle „kor­szerű átalakításokat“ kívánt az iskolában. A tanulókat sikerült ugyan még lecsendesíteni, de a baj forrását felkutatni és eset­leg orvosolni a március 21-én megalakult proletárdiktatúra miatt már nem lehetett. Az igazgató különben is megbízhatatlan volt az új rend hívei előtt és a közoktatásügyi népbiztos­ság sietett is őt április 2-án kelt táviratával végellátásának meg­történtéig szabadságolni. Az igazgatói teendők ideiglenes ellá­tásával Császy László rendes tanárt bízta meg. A következő napokban a kisvárdai direktórium tagjai és ezek megbízottai mind sűrűbben látogatták az iskolát, több gyűlést is tartottak a tanulókkal, hogy megalakítsák a diákta­nácsot. A belső rend felbomlása azonban itt is éreztette hatását, a tanulók összevesztek az alakuláson, majd végleg megaka­dályozta azt a vörös katonaság, mely április 17-én erőszakosan beszállásolta magát az intézetbe. A tanítás tehát szünetelt, a vidéki tanulók hazamentek, mert a visszavonuló székelyhadosztály és az azt üldöző román csapatok egyre közeledtek. Április hó 22-én hagyta el a várost a vörös katonaság és Csap irányában vonult el, 23-án éjjel szökött el a kisvárdai direktórium és vele mentek exponált hívei, 24-én határozta el a kisvárdai vasúti állomáson a székelyhad­osztály a fegyverletételt és 25-én vonultak be a városba az első oláh csapatok. Miután helyreállott a rend, április 28-án kezdték újból a tanítást és folytatták — bár folytonos zavarok között — május hó 5-éig.

Next