Állami Bessenyei gimnázium, Kisvárda, 1921

Változások a tanári karban. Az intézetnek, megalakulása óta élén álló, igazgatóját dr. Mayer Györgyöt, a V. K. Miniszter ur, a Kormányzó Ur Főméltóságának magas elhatározása alapján 1921. évi nov. hó végével állandó nyugalomba helyezte és ez alkalomból a tanügy terén eltöltött hosszú érdemes és buzgó szolgálataiért elismerését és köszönetét fejezte ki. Ezen nyugdíjazásból kifolyólag a VK. Miniszter ur dr. Jankovics József Mihály, volt munkácsi m. kir. áll. főgimn. igazgatót az intézethez osztotta be s annak a vezetésével megbizta (VK. Min. 3151/1921. X. 20. sz. r.). Az új igazgató állását rajta kívül álló okokból csak jan. 28-án foglalhatta el, addig is az igazgatói teendőket Varga János r. tanár, állandó igazgató-helyettes végezte. A tanév elején Ágotai Ferenc r. tanár a jászberényi kir. kath. főgimnáziumhoz, Üstéri Kálmán r. tanár a tatai kath. főgimnáziumhoz nyert áthelyezést. Az eltávozottak helyébe Emmer József szkvizsg. tanárjelölt (szept. 24.) és Nagy János r. tanár (dec. 20.) helyeztetett ide, miután a már korábban ide szolgálattételre kirendelt Beck Károly, balassagyarmati áll. főgimn. r. tanár állását nem foglalta el, Jankovics János, czeglédi áll. főgimn. h. tanár pedig a VK. Min. újabb intézkedésére, előbbi állomáshelyén maradt. Radulovics Ágoston r. tanár febr. 1 -től tanulmányi okokból hét havi szabadságot kapott. Óráit a testület tagjai látták el. A ref. vallástan tanítását dec. 1 -től, az eltávozott Papp Imre ref. segédlelkész helyett Széles Károly segédlelkész vette át. Az állásáról (febr. 9-én) lemondott Blum Mór önálló izr. hitoktató óráit a tanév végéig Grünwald Lajos és Mendelsohn Ignác izr. el. isk. tanítók látták el. Az intézet épülete. November hó utolsó napjaiban költözködött át az intézet a régi, szűk s a tanítás céljaira alkalmatlan községi épületből a már 1914. óta tető alatt álló, de még befejezetlenül álló épületébe, melyet a katonaság egy évi bennlakás után kiürített. Nem diadalmas bevonulás volt ez egy szépen berendezett palotába, amilyennek nyolc évvel ezelőtt tervezték, hanem csak amolyan kényszeredett behurcolkodás egy kívül-belül vakolatlan, csak teliben kész, nyers épületbe, melynek állékonyságát, hét esztendei szomorú elhagyatottsága alatt, ugyancsak megrendítette az idők vihara. Még ez a behurcolkodás is csak úgy vált lehetségessé, hogy a község a