Kolozsvári Tükör, 1919 (7. évfolyam, 3-34. szám)

1919-01-23 / 3. szám

KOLOZSVÁRI TÜKÖR Kedves apánk József főherceg úr! A hiba lehet hogy bennem van, de az én véleményem ritkán egyezik tisztelt polgártársaim egyébként nagyrabecsült nézeteivel. Mikor József főherceg őfensége Kolozsváron a plébánián lakott s a hadsereg dicső irányítása közben tányér­nyaló pereputtyával megevett a városban minden ehetőt s hálából hetenkint egyszer adott egy féllábú székely bakának száz koronát — amit bizonyára a főzési alap számláján könyvelt el — nem tudtam csatlakozni azokhoz, akik rajon­­tak József főhercegért. József főherceg apánk, írták róla a lapok, melyekből csak úgy égett és tüzelt a háborúra uszí­tás ; ez már aztán magyar főherceg, mondták lelkesülten a derék polgárok, akik négyszáz esztendeje egy „szebb és jobb“ jövő reményéből lakmároztak. Én valahogy belelát­tam ebbe a Habsburg díszpéldányba s bár olyan szeren­csém soha nem volt, hogy magas színe elé kerülhessek, úgy képzeltem el, mint egy olyan Habsburgot, aki valami­­vel ravaszabb és ügyesebb, mint a többi, mert arra jött rá,­ hogy azt a sok barom embert valamivel közben főzni is kell. Nekem a lelkesültség helyett mindig hányingerem volt, mikor azt olvastam, hogy dicsőséges és szentséges tatánk, József főherceg ur elvállalta Vitéz Székely honvéd őrvezető­nél a keresztapaságot s ezer koronát küldött az ezredes urnak, hogy az ő fenséges személyét Vitéz Székely őrvezető családi eseményénél képviselje.­­ Mikor kitört a forradalom, azt láttam, hogy ez a Habs­­burgi József olyan ügyes stréber és svihák, hogy ezzel a képességeivel Magyarországon közgazdasági pályára léphet­ne. Az első félórában felesküdött a Nemzeti Tanácsnak, aztán meghatott magáról egy pár hazafias cikket s majdnem el­érte azt, hogy a legnépszerűbb ember lett az országban. Derék polgártársaim, akik Isten bőkezűségéből jókora adag naivitást kaptak, hasra vágódtak a fenséges úr előtt s meg­győzően hangoztatták, hogy mindez csak természetes volt egy olyan magyar érzelmű főhercegtől, mint ez a kedves József. Most azonban kiderült valami József főhercegről. Nem nagy dolog az egész, mások is megtették, de arra talán jó lesz, hogy az emberek kiábránduljanak ebből a piszkos, rothadt Habsburg majomból. Ez a disznó volt az, aki gép­puskával kergette előre a magyar katonákat. S vállalta érte mint az uralkodóház tagja a felelősséget. Nos mit szólsz

Next