Kolozsvári Tükör, 1919 (7. évfolyam, 3-34. szám)
1919-01-23 / 3. szám
KOLOZSVÁRI TÜKÖR Kedves apánk József főherceg úr! A hiba lehet hogy bennem van, de az én véleményem ritkán egyezik tisztelt polgártársaim egyébként nagyrabecsült nézeteivel. Mikor József főherceg őfensége Kolozsváron a plébánián lakott s a hadsereg dicső irányítása közben tányérnyaló pereputtyával megevett a városban minden ehetőt s hálából hetenkint egyszer adott egy féllábú székely bakának száz koronát — amit bizonyára a főzési alap számláján könyvelt el — nem tudtam csatlakozni azokhoz, akik rajontak József főhercegért. József főherceg apánk, írták róla a lapok, melyekből csak úgy égett és tüzelt a háborúra uszítás ; ez már aztán magyar főherceg, mondták lelkesülten a derék polgárok, akik négyszáz esztendeje egy „szebb és jobb“ jövő reményéből lakmároztak. Én valahogy beleláttam ebbe a Habsburg díszpéldányba s bár olyan szerencsém soha nem volt, hogy magas színe elé kerülhessek, úgy képzeltem el, mint egy olyan Habsburgot, aki valamivel ravaszabb és ügyesebb, mint a többi, mert arra jött rá, hogy azt a sok barom embert valamivel közben főzni is kell. Nekem a lelkesültség helyett mindig hányingerem volt, mikor azt olvastam, hogy dicsőséges és szentséges tatánk, József főherceg ur elvállalta Vitéz Székely honvéd őrvezetőnél a keresztapaságot s ezer koronát küldött az ezredes urnak, hogy az ő fenséges személyét Vitéz Székely őrvezető családi eseményénél képviselje. Mikor kitört a forradalom, azt láttam, hogy ez a Habsburgi József olyan ügyes stréber és svihák, hogy ezzel a képességeivel Magyarországon közgazdasági pályára léphetne. Az első félórában felesküdött a Nemzeti Tanácsnak, aztán meghatott magáról egy pár hazafias cikket s majdnem elérte azt, hogy a legnépszerűbb ember lett az országban. Derék polgártársaim, akik Isten bőkezűségéből jókora adag naivitást kaptak, hasra vágódtak a fenséges úr előtt s meggyőzően hangoztatták, hogy mindez csak természetes volt egy olyan magyar érzelmű főhercegtől, mint ez a kedves József. Most azonban kiderült valami József főhercegről. Nem nagy dolog az egész, mások is megtették, de arra talán jó lesz, hogy az emberek kiábránduljanak ebből a piszkos, rothadt Habsburg majomból. Ez a disznó volt az, aki géppuskával kergette előre a magyar katonákat. S vállalta érte mint az uralkodóház tagja a felelősséget. Nos mit szólsz