Kolozsvári Tükör, 1920 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1920-09-16 / 38. szám

6. KOLOZSVÁRI TÜKÖR csak zsidók maradtak. Ez védekezésre kényszeritette a grófi osztályt, rettentően, megbánták a saját és apjuk nagylelkű liberalizmusát s körülvették magukat a konzervatizmus má­sodszor felépitett kinai falával s minden eseményt a táma­dásra számitó ember szempontjából mérlegeltek. Mit törőd­tek a gyáriparral, mikor a vadászpuskától kezdve mindent külföldről hozattak, mit érdekelte őket a város fejlesztése, munkáslakások, szociális intézmények, bérházak, mikor min­den érdemesebb ős aranyrámás oisiportréja számára akár külön termet is adhattak,­­nekik nem kellett villamos, mert az időjárás és hangulatuk szerint jártak a gyalogos emberek között autóval, vagy négylovassal. De ezeken felül nem tartották családi tradícióikhoz (Istenem, hogy benne volt ez az egész város a tradíciókban!) méltónak üzlettel foglal­kozni, az üzlet csak zsidónak sikerülhet, ez a jelszó domi­nált s valóban bizonyítéknak hozhatták fel azt a vállalko­zást, melybe valahogy sikerült egy eleven grófot belevinni s mely több milliós bukással s egy nagyon kellemetlen bűnü­gyi eljárással végződött. Ez az egyetlen vállakozás a város felépítése óta, me­lyet grófi címer díszített. Megelégedtek hét és tízezer birto­kaik százezres jövedelmén kívül azokkal a tandemekkel, melyeket minden évben mint részvénytársasági igazgatósági tagok rizikó nélkül átirazhattak a betétkönyvükbe. Itt már nem lehetett veszíteni, olyan bank nem akadt, mely a leg­­ragyogóbb ötletet, a legreálisabb tervet megoldásra vitte volna, a grófi és előneves igazgatóságok gavallérváltók leszámítolásával foglalkoztak, a paraszt türelmes bocskorát nyúzták s éppen nem önzetlen kölcsöneikkel kisegítették az állandó pénzzavarban szenvedő várost. Ez az előkelő passzivitás megakasztott minden fejlődést s szinte csodála­tos, hogy néha mégis jöttek ide emberek táskájukban és agyukban tervekkel s komolyan leültek tárgyalni a város vezetőivel, akik tehetségtelenségükben harminc évig vesze­kedtek egy új városház felépítésén. De aki úgy jött ide, mint kihasználatlan, szűz talajra, ahol várják az erőt és energiát, a legközelebbi vonattal nevetve és bosszankodva menekült el innen .... Semmi sem indokolná annak elhallgatását, hogy a „ARDELEAN­A“ Interprindere de Export-Import (Export-Import vállalat)­­:­ ARAD

Next