Kolozsvári Tükör, 1920 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1920-09-16 / 38. szám
KOLOZSVÁRI TÜKÖR grófi városurak a legutóbbi két évtizedben hasznos szövetségest kaptak a szellemi arisztokraták ötödik fizetési osztályba sorozott hivatalos vezetőiben, az egyetem profeszszoraiban. Ezek a méltóságos titulusús tandíjjövedelmeikből jórészt ház és szöllőbirtokos öregurak megtisztelték a várost azzal, hogy a jövő generáció bölcsességükre áhítozó letéteményesei helyett kortársaikat vették gondjaikba. Az egyetem jelentősége úgy nőtt ilyen naggyá, mert a tanár urak tanteremmé alakították át a politikai klubbok, kaszinók, a szabadkőműves páholy s a város közgyűlési termét. Szavuk szigorúan, oktatólag, ellentmondást nem tűrően hangzott mindenütt s a hallgatókat fogékonyságuk és szorgalmuk szerint a sajtójuk klasszifikálta. S bár gondolkozásuk, vagy ha mondani lehetne , világnézetük a konzervatizmus szent jegyében megegyezett, az életüknek programmot adó politika két táborba osztotta őket, a kormányok örökös híveire s dühös ellenzékre. Természetesen mindkét pártnak megvolt a maga sajtója s amit úri méltóságukon alulinak tartottak egymásnak szemébe mondani, azt megiratták pennás legényeikkel. Sikerült is elterelni minden egyébről a jámbor polgárok figyelmét, ha hárman álltak az utcán, kigyulladt szemekkel csak politikáról beszélhettek, nem beszéltek, hanem vitatkoztak, mert természetes, hogy ketten már nem voltak egy véleményen. A grófi tőke elzárkózottságához az egyetemi tanár klikk és örökös politizálás kellett, hogy itt megfulladjon minden haladás és újítás. Mert másoknak nem jutott a vezetésből és irányításból. A tisztviselők és állami alkalmazottak tíz évig deputációztak lakbéremelésért s megszokták, hogy csak képviselő választások előtt veszik számba — de akkor igazán számba — őket. Ahogy írásaim felett látom mindezt, nem tudom elképzelni, hová is vezetett volna ez a tétlenség, megcáfolása az időnek, mely állítólag megállást nem ismerve rohan emberek és kövek felett. Egy város, ahol mert a grófoknak nem állott érdekükben, hogy ezer és ezer munkást foglalkoztató s gyártmányain kivül veszedelmes szocialista elveket termelő ipari gócpont legyen, nincs ipari és kereskedelmi élet,egy d’Qr Piata Houti (V. Mátyás-tér) 5. d’Qr A legszebb utcai ruhákat, kosztümöket, kabátokat, színházi belépőket, legprecízebb francia és angol munkákat a legújabb divat szerint készít. Blau Mihály szalonja, Str. Iuliu Maniu (Szentegyházu)3, 7