Kolozsvári Tükör, 1920 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1920-09-16 / 38. szám

KOLOZSVÁRI tükör­­ kedőnek is érdeke, hogy olcsóbban adhassa áruját, mert bizonyos, hogy a közönség csak az olcsóbb helyre megy vásárolni. Az árak esése a szabad verseny megengedésével önmagától fog beállni. Babos Sándor a hatósági önkényeskedések ellen szó­lalt fel. Kijelentette, hogy Bukarestben a minisztériumok a legnagyobb előzékenységgel fogadják a küldöttségeket s az előadott panaszokról rendszerint semmi tudomásuk sincsen. Beszéde közben a karzatról kiáltotta le egy kereskedő, hogy már hat hónapja kitették helyiségéből és még nem kapott másikat. Általános derültség közepette kiáltott fel hozzá az elnök, hogy jöjjön le, ha beszélni akar. Le is jött, de hiába, mert az élelmesebb szónokok nem engedték szóhoz jutni. Püspöki divatárus kifogásolta, hogy az 1:3­5- es szá­mítás­ára nézve nem méltányos, mert ő luxuscikkeket árul s hozzá csak a gazdag emberek mennek vásárolni s azok­nak van pénzük. Felemlítették a maximálásnak egyes,feltűnő visszássá­gait. Követelte a gyűlés, hogy az ármegállapítás okvetlenül szakértő emberek bevonásával történjék. Rengeteg panaszt hoztak fel a gyűlésen, hosszadalmas volna ezt mind leírni. Nem érzem magamat illetékesnek a panaszok jogosultságát elbírálni s csupán csak annyit jegy­zek meg, hogy akkor, amikor ők arról siránkoznak, hogy százezer koronáik helyett csak bont kaptak, mit csináljanak azok az emberek, akiknek nincsen százezrük s még bont se kaptak?! Azok menjenek a túlvilágba! (Hó.) LEKET morn Tisztelt bankok! Időnként levelezni szoktam Önökkel, s elmondom ilyen­kor néhány embertársam nevében azt, amit ugyan mindenki tud, de az emberi természet folytán nem szánja az úgyne­vezett nagynyilvánosságnak. Kedves bankok, a korona beváltás folytán előállott helyzet kulcsa is,sőt az Önök kezében van. Ezt a kulcsot a háború kitörésekor Önök egy vizslát megszégyenítő szi­mattal kihalászták a zavarosból s azóta görcsösen tartják kezeikben. Talán megelégedésüket nyerem el, ha nem kívá­nok ezúttal a múlttal foglalkozni s becses emlékezetükbe idézni azt a sok üzletet, melyet bőrünk számlájára csináltak s melyről csodálatosképpen siralmas kinézésű évi mérle­geikben egyetlen betűt nem olvastunk. 11.

Next