Kolozsvári Tükör, 1920 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1920-09-16 / 38. szám

12. KOLOZSVÁRI TÜKÖR Nem a múltról, a jelenről és a jövőről akarok be­szélni, s miután helyem sincs sok, s türelmüket sem sze­retném nagyon igénybe venni, csak egész röviden arra ké­rem fel Önöket a fogyasztó közönség, sőt a kereskedők és iparosok nevében, hogy a jövőben kíméletesebben méltóz­­tassék a bőrt lenyúzni rólunk. Túlságos naivitás kellene ahoz, hogy ennél többet is kívánjak, én csak némi kímé­letet kérek, mert tessék elhinni, hogy amilyen kellemes és hasznos Önöknek ez a bőrnyúzás, éppen olyan fájdalmas és kellemetlen nekünk. Aztán ne tessék elfelejteni tisztelt nagyvágó urak, hogy a nyúzott ember megfeledkezik a jó modorról s kínjában rúgni kezd, s ha még nem szedték ki egészen a pájsliját, olyan goclt lőhet be maguknak, hogy már késő lesz kivédeni. Egyebekben maradok hazafiyas üdvözlettel stb. Kis hírek A fakérdés megoldását még a nyár elején ajánlottuk a hatóság figyelmébe s javasoltuk, hogy a szegény néposz­tály tüzelőfával való ellátását hatósági üzemek útján bizto­sítsa. Sajnos, ez nem történt meg, ehelyett azonban kétsze­resére emelkedtek a faárak, a szállítási költségek, a munka­bérek, úgy hogy augusztus végén 4500—5000 K volt egy vagon vágatlan tűzifa. Ez az ár ma lei-ben korántsem 1300 lei, hanem 2000— 2300, sőt a fakereskedők az égre esküsznek, hogy így is ráfizetnek a szállításokra. A maxi­mális árban, 1000 lei-ben pedig tűzifát aligha kapott földi halandó. A kérdést azonban mégis csak meg­ kell oldani éspedig, ha másként nem, vegye át a város a fakereske­dők kötéseinek egy részét, s a legszegényebb lakosság tű­zifáját így biztosítsa. Kereskedői haszon nélkül, olcsóbb szállítási és kezelési díjakkal mégis csak kevesebbe kerülne a tűzifa, mert így odajutunk két hónap múlva, hogy fát semmi pénzért nem lehet majd kapni. WINKLER kávéház (Jókai-u­jj alatt Reggeli és uzsonnakávé, színházi vacsora, esténként elsőrendű cigányzene hangversenyez. — Pontos, figyelmes kiszolgálás.

Next