Korunk, 1926. február-december (1. évfolyam)

1926-02-01 - Dienes László: Beköszöntő

BEKÖSZÖNTŐ K­orunk gondolkodása, akárhova nyúl, mindenütt problémát talál. Mi a probléma ? Egy megoldatlan kérdés. Egy kérdés, amelyre nem tudunk meggyőző feleletet találni. S ma csupa ilyen megoldatlan kérdések vesznek körül. Problematikus lett körülöttünk az egész világ. Problematikus életünk gazdasági alapja, az egyszerű kenyérkereset, amelynek szintén elvesztettük szilárd bázisát, problematikusak társaséletünk alapformái, amelyek megrázkódtak, sok helyen megnyíltak alattunk, problematikusak szellemiségünk kiélésmódjai, amelyek vagy kiapadtak vagy idegen vágányra terelődtek. Problematikus a tudomány, amely saját maga alatt vágja szigorú önkritikájának baltájával a megtámadhatatlannak látszott alapot, problematikus a művészet, amely csak keresést tud felmutatni, de elért ered­ményt nem, problematikus a vallás, amelynek hagyományos for­máiból kiszikkadt az élet s amely új formát a lélek transzcendens vágyainak adni még nem tud, problematikus maga az élet, amelynek tartalmat és célt csak a problémákat lebíró hit és meg­győződés adhat. Nyúljunk bármihez, a legkisebbhez vagy a legnagyobbhoz, problémává válik kezünkben minden. Olyanok vagyunk, mint a görög monda Midás királya, akinek pénzsóvár kívánságát túlsá­gosan meghallgatta az ég s minden arannyá vált kezében, amihez ért. Úgy vagyunk mi is. Mintha értelmünket megátkozta volna egy isten, hogy minden, amihez hozzányúlunk, apró darabokra hulljon szét, amelyeket egészbe összeforrasztani azután többé soha ne tudjunk. S miként Midás király, úgy mi is túlságos nagy sóvársá­­gunk büntetéseképen jutottunk idáig. Felfedeztük a logikus értelem fényét beleszerettünk csillogásába annyira, hogy most már csak benne megvilágítva akartunk látni mindent. Neki adtuk néhány évszázadon át teljes magunkat s csak mikor már mindenünket végletekig kiélezett racionalizmusunk romjaivá változtattunk, csak akkor ébredtünk rá, hogy a csillogás, amely elvakított, csak a hasgató fejszéből kipattanó szikra s nem a világot egyesítő élet derűs állandó fénye volt. Renaissancenak nevezzük ma is még azt a kort, amelyben az európai emberi lélek e negatív oldalra való kiélezése meg

Next