Korunk, 1927. július-december (2. évfolyam, 7-12. szám)
1927 / 7-8. szám - Boda István: Az "igazság" problémája és a modern kultúra válsága
482 Boda István: Az igazság problémája egyensúly visszaszerzését és ezzel a kultúraválság megoldását. E folyóirat múlt évi áprilisi és májusi számaiban az orosz Berdjajevtől igen érdekes_ és a fentiekkel nem egy tekintetben rokon szellemű — fejtegetések jelentek meg, lényegileg ugyanerre a tárgyra vonatkozóan. De ha Berdjajev hűen ahhoz a szellemhez, amelyik a filozófiai idealizmusnak mindmáig igazában csak egyetlen, abszolút „transcendens“ formáját ismeri el , a kultúraválság megoldását is egy emberfeletti, abszolút, transcendens eszménynek újra megerősödésétől (a keresztény Isten-eszme új revelálódásától) várja, mi nem hisszük el, hogy bármi transcendenciának elég hevítő és bizonyosságot adó ereje legyen ahhoz, hogy a ma emberének vissza tudja adni elveszett lelki egyensúlyát, hogy a ma emberének békétlenségeit, aggodalmait megnyugvásra és meghódolásra késztesse, úgy mint a középkorban megtudta azt tenni az a keresztény egyház, amelyik az egész tudományos, művészi, állami, társadalmi stb. életet elég erős volt a maga szolgálatába kényszeríteni. Mi egy másik utat látunk magunk előtt: a tapasztalásunk alá eső valóságos életből, az immanencia szférájából kiinduló egy olyan utat, amelyik jobban, mélyebben, bátrabban megismert „valóságos“ világból vezessen, természetes szükségességgel, az emberben magában fölfedett értékek föltétlen elismerésére és az ilyen valóságos értékeket hordozó eszmények felé való ideális törekvésekre. Ez az út nem az emberfeletti (és ma már hideg) „abszolútum“ transcendens szférájából vetít a ma embere elé oly eszményeket, amelyek az élet mindennapi reálításai, kis gondjai és nagy megrázkódtatásai között nem tudnak hevíteni (mert nem érezzük bennük az őket a valóságos élet oly sokféle és igen bonyolult aktualitásaihoz fűző kapcsolatokat), de elvezet oly eszményekhez, amelyek organikus és „életes“ szálakkal kapcsolódhatnak a valóságos élet bármely, jelentős vagy jelentéktelen, egyszerű vagy bonyolult adottságához és problémájához, mert ők az emberben és a valóságos életben fölfedett és biztosságukban meg nem tagadható értékek elénk vetítői. 4. Mi úgy látjuk, hogy azok a sokféle modern kísérletek, amelyek a kultúra legkülönbözőbb köreiben a magok válságproblémáit megoldani igyekeznek, magok is _ valami ösztönös és sokszor világosan fel nem ismert lendülettel _ ugyanabban a nem transcendens, de immanens szellemben törekszenek kielégítő művészeti, filozófiai, társadalmi, etnikai, politikai stb. problémamegoldásokra jutni el, mint amely szellemet az alábbiak a filozófiai gondolat öntudatosságával óhajtanának meghatározni és igazolni: így a kultúraválság problémáinak első tudatosítója, a filozófia _ maga is legkülönfélébb új próbálkozások területe egyre erősebb hangsúlyozással domborítja ki a régi létezés-problémákkal (az „ontológiai“ problémákkal) szemben az érték-problémáik s vele a kultúr-problémák jelentőségét. A fordulat tulajdonképen Kantig vezet vissza, aki már klasszikus tisztasággal ismeri fel, hogy az ideák csak feladatok és szabá-