Korunk, 1930. július-december (5. évfolyam, 7-12. szám)
1930 / 7-8. szám - Érsek Anna: Vissza a dámához
VISSZA A DÁMÁHOZ! (A feminista mozgalmak és a nő helyzete a háború után) Írta ÉRSEK ANNA (Berlin) Aki a háború előtti évtized nőmozgalmait figyelemmel és érdeklődéssel kísérte vagy bennük aktíve részt vett, bizonyára némi csodálkozással állapítja meg, hogy az akkoriban oly lármás mozgalom a háború óta úgyszólván teljesen elült. Lehet, hogy sokan abban találják ennek a magyarázatát, hogy a legtöbb európai országban a nők elnyerték a választójogot és a politikai egyenjogúságot s ezért nincs többé szükség lármás feminista mozgalmakra. Azonban ez sem igaz, mert ha a legtöbb európai germán országban van is ma már a nőknek választójoga s a papiroson a nő egyenjogú teljesen a férfival, itt van a latin országok sora, élén Franciaországgal, ahol a nőknek nemcsak hogy nincsen választójoguk ma sem, hanem úgyszólván teljesen jogtalan páriasorsban élnek ma, is, egy kalap alatt a kiskorú gyermekekkel és az elmebetegekkel. De a germán országokban sincs olyan nagyon régen meg a nők politikai egyenjogúsága, hiszen a hírhedt szuffragettek hazájában is, ahol a legnagyobb és leghangosabb harcok folytak a női választójogért, csak 1928 óta van a nőknek a férfiakéval egyenlő választójoguk. S hogyan áll ott a helyzet, ahol évek óta teljesen egyenlős politikai jogaik vannak a nőknek? Megvalósult ez a teljes egyenlőség a gyakorlatban is, úgy hogy nincs többé szükség harcos feminizmusra ? A női választójogi világszövetség megbízásából kérdőívek alapján Margarete Bernhard összeállította a nők aktív politikai részvételére vonatkozó adatokat 13 európai s néhány tengerentúli országból, ahol a nőknek van választójoguk. A füzet (Frauenstimmrecht in der Gegenwart, Berlin) lesújtó választ ad a fenti kérdésre, amelyet ugyan e formában nem tesz fel, miért is válasza annál inkább meggyőző: elméletileg, papiroson ugyan megkapták a nők a választójogot, de tényleg a gyakorlati életben alig történt valami változás. Sőt pár év óta visszaesés tapasztalható. Tegyük fel az első kérdést : mennyiben múlott ez a nőkön magukon, hibásak-e maguk a nők is benne, ha így van? A tények azt mutatják, hogy igen: a nők általában kevésbé élnek az elnyert választójoggal, mint a férfiak s amennyiben élnek is, nem érvényesítik a jog által most már biztosított befolyásukat oly irányban, hogy a papiros törvényeket, amelyeket javukra 31