Korunk, 1931. július-december (6. évfolyam, 7-12. szám)
1931 / 7-8. szám - Bálint László: A kamatnélküli gazdálkodás problémája
482 Bálint László: A kamatnélküli gazdálkodás problémája akkumuláció csakis takarékosság útján érhető el, akár kapitalista, akár szocialista gazdaságról van szó. Ha a kamatnélküli pénzgazdaság a kamatos pénzgazdaság helyét teljesen elfoglalná, (ami abszurdum) és az általános profitráta a kamatlábbal lecsökkenne; ha mindegyik ipari tőkés annyi kamatnélküli kölcsönt kaphatna, amennyire csak szüksége volna, akkor mindenféle tőkeberuházás értelmetlen volna és az akkumuláció megakadását jelentené- A további beruházások eszközlése az államra hárulna. Ez magában véve nem is volna olyan rossz, ha súrlódás nélkül menne Az orosz szocialista állam szintén megszabja az akkumuláció fokát a különböző iparágakban és üzemekben. A szocialista állam és a „Harmadik Birodalom“ között azonban lényeges különbség van. A szocialista állam azért tud gondoskodni a további akkumulációról, mert átveszi az „alkotó, nemzeti tőkétől“ a termelés szervezését, a „Harmadik Birodalom“ azonban atermelőeszközöket magántulajdonban akarja hagyni, — a további akkumuláció gazdasági terhét azonban mégis magára akarja venni Általában, ha tekintetbe vesszük a különbséget e kétféle gazdasági berendezkedés között, úgy két kérdés ötlik fel: 1. Honnét veszi a nemzeti szocialista állam a pénzt a termelés kamatnélküli finanszírozásához; 2. Milyen arány szerint fogja a rendelkezésre álló pénzt a különböző „alkotó ipari tőkések“ között szétosztani ! Az állam, mint humánus pénzkölcsönző eddig még ismeretlen fogalom. Ha a német állam —adósságai ellenére — a nemzeti tőkének kamatnélküli kölcsönöket akar biztosítani, úgy ezt az adókból kell előteremtenie. Tudjuk azonban, hogy minden adó (a föld járadékadó kivételével) a termelést bénítja, a termelőköltségeket növeli és így a belföldi ipar konkurrenciaképességét rontja. Viszont frissen nyomott pénzzel segíteni az iparnak, egyet jelent az inflációval. (Az infláció lehetőségei különben már a kamat „eltörlésével“ magában véve is növekszenek, mert ezáltal a takarékosságra való ösztönözés csökken és a forgalomban lévő pénzmennyiség növekszik) Akármint legyen is, rettentő infláció vagy elviselhetetlenül magas adózás lesz annak a következménye, ám az állam az összes inveszticiós vágyakat kamatmentes kölcsönökkel akarja kielégíteni. A helyzet teljes abszurditása nyilvánvaló, ha meggondoljuk, hogy ugyan melyik ipari vállalkozó nem hajlandó korlátlan nagyságú kamatnélküli kölcsönök felvételére és melyik „nemzeti érzésű“ mechanikus vagy mérnök nem vedlene át szívesen ipari vállalkozóvá“? Hisz az egész nemzetiszocialista mozgalom nem egyéb, mint a kispolgárság fejvesztett védekezése a proletarizálódás ellen. A túlkompenzáció törvényszerűségénél fogva csak természetes, ha a proletariátusba sülyedő kispolgárok nagykapitalistákká akarnak lenni- és ezeknek a szegény embereknek a kérését nem is lehetne minden további nélkül elutasítani, mert a „kamatrabszolgaság megtörésével“ az ál