Korunk, 1933. január-június (8. évfolyam, 1-6. szám)

1933 / 1. szám - Illyés Gyula: "Hősökről beszélek..." (II.)

„HŐSÖKRŐL BESZÉLEK...“ (II.) (Hősköltemény) Irta: ILLYÉS GYULA (Párizs) III. Elfeledve és szerteszórva emlékek, drága kincseim, ragyogjatok fel hivalkodva a mult kis rejtekhelyein! Minden bokroddal ismerős hegy, mesebeli gyémánthegyem, kedves titkok világa! — gyűlj fel, világosítsd meg énekem messze lobogva, győztesen! Hirdesd konokul hősi harcod egy világ ellen — igazad, mely százszor föld alá tiporva százegyszerte is égrecsap! . Fess fényt az elszánt harcosokra — komor küzdelmük közben ép‘ pihennek egyet... a lágy szellő üdvözlés, pusmogás neszét kavarja és lebbenti szét. Semmi veszély... a pusztán végig béke lebeg, csönd, nyugalom, alszik a vidék, nagy elvétve bőg föl egy-egy álmos barom. Messziről bibiolárma hangzik a sárvíz mocsaraiból, vagy ehhez hasonlóan édes, csiklandozó leány~sikoly itt a bokrok közt valahol. Vagy ott fenn a kazlak tövében, hova lassankérd összegyűl kinek csak dolga lehet itt fenn — de itt forog rajtuk kívül, kit ébren tart, nem hagy nyugodni valami öröm, fájdalom, valami jó hir, mely oszolni, szállni vágyik, mint a szirom, ha rálehel a fuvalom.

Next

/
Thumbnails
Contents