Korunk, 1933. január-június (8. évfolyam, 1-6. szám)

1933 / 1. szám - Illyés Gyula: "Hősökről beszélek..." (II.)

Illyés Gyula: „Hősökről beszélek.. . Ott a kazlak tövén... ó hányszor hevertem én is ott! Hanyatt feküdve ábrándoztam, néztem a fészkelő csillagokat. Hallgattam, mi történt a pusztán s hallgattam később szivemet mély ki-idhagyva, majd rohanva verte a zsúfolt perceket, mig az, akit várt, megjelent. Csak egy üdvözlést­ igy útközben, hálaszól neked, szerelem, ifjúságom napja, td most állsz delelőben tág egemen, csak egy intéssel hadd köszöntsem mosolygó szemed és kegyes ajkad s köszönjem, hogy már ott is kedves voltál hozzám, kezes, bár még kissé szemérmetes. Lent az öregek s fent a boglyák lágy tetején mi, ifjúság, kézről-kézre adva fújtunk egy, egyetlen szájharmonikát. Szállt a gyenge dal, néha-néha szava elakadt hirtelen, csúztunk lefelé megriadtan egymás fején át, hogyha lenn mozgás támadt a veszedelem. Majd vissza újra. Tanulgattuk a baglyok, őszikék szavát, a fülemüléét, — madárdal töltötte be az éjszakát. Párja hangjával fölkeltettük a sárgarigót, — álmosan felelt egy-kettőt s aludt tovább, s új álmában tán boldogan már kedvese szárnyaiban. Egyik kazalról a másikra villanó, fürge fütty jelek repdestek össze-vissza tarkán megannyi titkos üzenet: ki távozott, hol érkezett meg és aki megjött, hova tér? egész hangverseny üdvözölte, víg zenekar a jövevényt, ha fölkapaszkodott közénk. BUDAPEST

Next