Korunk, 1933. január-június (8. évfolyam, 1-6. szám)

1933 / 1. szám - Illyés Gyula: "Hősökről beszélek..." (II.)

Illyés Gyula: „Hősökről beszélek.. Telt az idő, telt egyre jobban, elevenült a szérű is, egész kis család öregasszony cseveg már szülem körül is, kapkodják egymástól a szót, hogy majd összeverik fejüket, hajlongnak fürgén, mint a tyúkok, ha az asszony udvarra vet egy-egy marék ocsús szemet. Néha hátra néz egyik-másik mintha keresne valakit: hol az a lány? — szól bár jól tudja, hogy hol lehet, ha nincsen itt. Elhallgatnak, ha késve néha valaki feljön még, noha emlékemben nem látok senkit aki, ha nem állt még tova, még mostan is hiányzana. Itt a vénasszonyok csoportja, ott a menyecskéké, — amott sötét férfiak támogatnak egy hosszú bükköny-osztagot. Mindegyik közelében ott van, sőt párnak már hátán van a lazsnak, a batyu, készen arra, hogy ha huhog az őr szava, könnyű legyen unalm­a. Itt vannak mind... És nem csak visznek háznak is olykor, — példa rá a pintesüveg, mely az osztag tövén ép szájról-szájra jár. Dicsérik, aki mérte... az csak hunyorog, mint a néma, — ő a grófi pincék vincellérje — egy másik nyulat vesz elő, ez meg az erdőkerülő. Г Mellettük a száritó pajta hallgatag őre álldogál, kiosztá már a szűr ujjából a megígért kis szűz dohányt... Nyújtják neki ép áldomásra a pintest, — bajszához teszi, nézi véle a holdat, — lassan alakot vált az s mint deli kakas farkát billegeti.

Next