Korunk, 1934. január-június (9. évfolyam, 1-6. szám)
1934 / 1. szám - Sándor Pál: Az amerikai fasizmus formája
AZ AMERIKAI FASIZMUS FORMÁJA Irta: SÁNDOR PÁL (Budapest) Hogy az európai munkásközvélemény oly értetlenséggel áll az amerikai eseményekkel szemben, az csak részben az ismeretek hiányának, az Északamerikai Egyesült Államok gazdasági és társadalmi struktúrájáról való viszonylagos tájékozatlanságnak tudható be, nagyobbrészt azonban annak, hogy ez a közvélemény igyekszik mindenben analógiát látni és ugyanolyan következtetéseket levonni, mint amilyenek az analógiát adó európai eseményeikből levonhatók. Ezen az alapon azután lassanként hamis kép alakul ki Amerikáról és ha az európai munkást az amerikai tények dialektikája megcsalja, rögtön kész a hegeli ítélettel: umso schlimmer für die Tatsachen. Általában két ellentmondás között libeg Amerika az európai munkás szemében: az egyik a nagy számok és nagy teljesítmények Amerikája, a rekordok, felhőkarcolók, korlátlan lehetőségek, egyszóval az amerikanizmus Amerikája, amely a munkás számára gazdaságilag magas életnívót, saját Ford-autót, négyszobés lakást, lakkcipőt és aranyláncot, politikailag teljes jogegyenlőséget és „szabadságot“, kulturálisan pedig mozit és boxmeccseket jelent, — az „örök prosperitásbeli“ Amerikát, amely megoldja az egyéni exisztenciális problémát és kispolgári életet, az osztályok szabad fluktuációját, a karrierizmust biztosítja. A másik a minden teljesítmény ellenére „elmaradt“ Amerika, amely filozófiában a pragmatizmusig, művészetben a cowboy-drámáig és az antik szobrok gipszmásolatáig, tudományban a Stopper-óráig vitte. Jellemző erre a felfogásra a néhány év előtti daytoni majomper, Darwin könyveinek az iskolából való kitiltása, amellyel kapcsolatban az európai munkás büszke öntudattal veregette meg önmaga vállát. Amerika még Darwinig sem jutott el, ami "pedig már... várjon, hol is tartunk? (Nem Mussolininál-e?) Az európai munkás, amikor szabadon tudomásul veheti Darwin tanításait, abban a hiszemben él, hogy Európa túl van rajta, és ugyanakkor Amerika még elsem érkezett hozzá. Tekintsünk most el attól, hogy közben a hitleri Németország is eltiltotta Darwint és nézzük meg közelebbről, mi rejtőzik ténylegesen a Darwint eltiltó Amerika mögött. A Darwin-féle elmélet lényege nem a majomból származás tana (ez csak „mellékterméke“), hanem a fejlődés princípiuma, az erősek, életrevalóak megmaradásának az elve, pontos kifejezése a feltörő szabadversenyes kapitalizmus világnézetének és harci jelszavainak a biológia nyelvén. A huszadik század fejlett imperialista kapitalizmusa azonban nem használhatja többé ezt a nyelvet: a kapitalizmusnak, amely a szocializmussal élethalál harcát vívja, nincs szüksége a fejlődés elméletére, amely túlmutat magán a kapitalizmuson, a monopoltőke, a trösztök és kartellek „szervezett“ kapitalizmusa nem állhat többé az individualista szabadverseny álláspontján. A német kapitalizmus tehát csak most, fasiszta periódusában jut oda, ahol az „elmaradt“ amerikai kapitalizmus már régen állt, de már a háború előtti villmosi-imperialista német kapitalizmus is elvetette, ha nem is a biológiában, de a filozófiában a fejlődés tanát, mikor a marburgi és egyéb bölcseleti iskolák