Korunk, 1934. január-június (9. évfolyam, 1-6. szám)

1934 / 1. szám - Sándor Pál: Az amerikai fasizmus formája

AZ AMERIKAI FASIZMUS FORMÁJA Irta: SÁNDOR PÁL (Budapest) Hog­y az európai munkásközvélemény oly értetlenséggel áll az amerikai eseményekkel szemben, az csak részben az ismeretek hiányá­nak, az Északamerikai Egyesült Államok gazdasági és társadalmi struktúrájáról való viszonylagos tájékozatlanságnak tudható be,­­ nagyobbrészt azonban annak, hogy ez a közvélemény igyekszik min­denben analógiát látni és ugyanolyan következtetéseket levonni, mint amilyenek az analógiát adó európai eseményeikből levonhatók. Ezen az alapon azután­ lassanként hamis kép alakul ki Amerikáról és ha az eu­rópai munkást az amerikai tények dialektikája megcsalja, rögtön kész a hegeli ítélettel: umso schlimmer für die Tatsachen. Általában két ellentmondás között libeg Amerika az európai mun­kás szemében­: az egyik a nagy számok és nagy teljesítmények Ameri­kája­, a rekordok, felhőkarcolók, korlátlan lehetőségek, egyszóval az amerikanizmus Amerikája, amely a munkás számára gazdaságilag magas életnívót­, saját Ford-autót, négyszobés lakást, lakkcipőt és arany­láncot, politikailag teljes jogegyenlőséget és „szabadságot“, kulturáli­san pedig mozit és boxmeccseket jelent, — az „örök prosperitásbeli“ Amerikát, amely megoldja az egyéni exisztenciális problémát és kis­polgári életet, az osztályok szabad fluktuációját, a karrierizmust biz­­tosítja. A másik a minden teljesítmény ellenére „elmaradt“ Amerika, amely filozófiában a pragmatizmusig, művészetben a cowboy-drámáig és az antik szobrok gipszmásolatáig, tudományban a Stopper-óráig vitte. Jellemző erre a felfogásra a néhány év előtti daytoni majom­per, Darwin könyveinek az iskolából való kitiltása, amellyel kapcso­latban az európai munkás büszke öntudattal veregette meg önmaga vállát. Amerika még Darwinig­ sem jutott el, a­mi "pedig már... vár­jon, hol is tartunk? (Nem Mussolininál-e?) Az európai munkás, ami­kor szabadon tudomásul veheti Darwin tanításait, abban a­ hiszemben él, hogy Európa túl van rajta,­­ és ugyanakkor Amerika még el­­sem érkezett hozzá. Tekintsünk most el attól, hogy közben a hitleri Németország is eltiltotta Darwint és nézzük meg közelebbről, mi rej­tőzik ténylegesen a Darwint eltiltó Amerika mögött. A Darwin-féle elmélet lényege nem a majomból származás tana (ez csak „mellékter­méke“),­­ hanem a fejlődés princípiuma, az erősek, életrevalóak meg­maradásának az elve, pontos kifejezése a feltörő szabadversenyes ka­pitalizmus világnézetének és harci jelszavainak a biológia nyelvén. A huszadik század fejlett imperialista kapitalizmusa azonban nem hasz­nálhatja többé ezt a nyelvet: a kapitalizmusnak, amely a szocializ­mussal élethalál harcát vívja, nincs szüksége a fejlődés elméletére, amely túlmutat magán a kapitalizmuson, a monopoltőke, a trösztök és kartellek „szervezett“ kapitalizmusa nem állhat többé az individua­lista szabadverseny álláspontján. A német kapitalizmus tehát csak most, fasiszta periódusában jut oda, ahol az „elmaradt“ amerikai kapi­talizmus már régen állt,­­ de már a háború előtti villmosi-imperialista német kapitalizmus is elvetette, ha nem is a biológiában, de a filozó­fiában a fejlődés tanát, mikor a marburgi és egyéb bölcseleti iskolák

Next