Korunk, 1934. július-december (9. évfolyam, 7-12. szám)
1934 / 7-8. szám - Jócsik Lajos: A szlovák-magyar kulturérintkezés
A SZLOVÁK-MAGYAR KULTURÉRÍNTKEZÉS Irta: JÓCSIK LAJOS (Érsekújvár) I. Pár hónapja már, hogy a szlovenszkói Magyar Újság a szlovák-magyar kulturérintkezés ankétját pergeti. A kérdés ankétszerű megvitatásának természetéből folyik, hogy nehezen jut el konkrét s reális eredményekhez. A hozzászólások ugyanis szubjektív részletszempontokat vetnek fel, csupán s így előáll, hogy a hozzászólások részletszempontosága megakadályozza a kérdés teljes méretében való átfogását, a szubjektív szemlélet pedig a kérdés objektív, társadalmi viszonylatokba való áthelyezését s megvizsgálásáit teszi lehetetlenné. Míg például az egyik hozzászóló kétnyelvű (szlovák-magyar) irodalmi revü megteremtésében látja a kulturérintkezés problémájának a magvát, addig más vélemény szerint „a tudósok és művészek ,szent* kiváncsiságábóli magától adódik a kultúrközeledés“. Eléggé megokolt tehát annak szükségessége, hogy megkíséreljük e kérdés átvilágítását. Nem lehet vitás, hogy a kulturérintkezés kérdésének rendezésénél az első feltétel az idetartozó fogalmak meghatározásában rejlik. A jelzett ankét majdnem minden résztvevőjénél tisztázatlan, az, hogy mit is ért a kultúra fogalma alatt. Igaz, hogy nehéz a kultúra fogalmának ismeretét követelményképp ezzel az ankéttal kapcsolatban felállítani, mert, hisz az idealista elméleti szociológia mindmáig adós maradt e fogalom meghatározásává!", viszont az is igaz, hogy a kérdés reális megvizsgálásánál nem lehetünk tekintettel az ankétezők nagyrészének idealista világnézeti ,beállítottságára. A társadalom az emberi együttélés olyan rendszere, amely egyrészt az emberek , a természet, másrészt az egyes emberi csoportok, osztályok egymáshoz való viszonyán épül fel s a kultúra azoknak a kapcsolatoknak az összessége, amelyek egyrészt a társadalom és a természet, másrészt az egyes emberi csoportok közöttlétesülnek. A társadalomnak a természethez való viszonyában arról van szó, hogy az emberiség előteremtse anyagi létfeltételeit, így a kultúra alapját ,a társadalom termelése, a termelés technikai fejlettsége alkotja. A termelés folyamán az ember az objektív világgal érintkezésbe lép, megismeri elemeit s mikor a termelésre s az objektív világra vonatkozó ismereteit rendezi, akkor szellemi, ideológiai kultúráját teremti meg. Mivel az egyes csoportoknak a termeléshez való viszonya más és más, egymással sokszor ellentétes s hogy ennek folytán az emberi együttélés rendszerét a belső ellentétek szét ne vessék, szükségessé válik az együttélő csoportok egymáshoz való viszonyának rendezése: a szokások, a jogrendszer, az állam stb. végzik e feladatot, így a kultúra előbbi tartalmát az ideológiai kultúra újabb ágai egészítik ki. Az emberi kultúra két ágának (a materiális és szellemi) egymáshoz való viszonyára vonatkozóan az egész kultúrtörténet azt bizonyítja, hogy az ideológiák mint növények, a társadalom materiális struktúrájából hajtanak ki (Engels). Ez az elméleti bevezetés lehetővéteszi az első fogalmi kritikai ellenvetést a szóbanforgó ankéttel kapcsolatban, így az ankét az érintkezés, a csere kérdését általában a kultúrával kapcsolatban teszi fel, tehát úgy a materiális kultúra, mint a szellemi kultúra területeire vonatkozóan s a résztvevők csaknem kizárólag az