Korunk, 1934. július-december (9. évfolyam, 7-12. szám)

1934 / 7-8. szám - Jócsik Lajos: A szlovák-magyar kulturérintkezés

A SZLOVÁK-MAGYAR KULTURÉRÍNTKEZÉS Irta: JÓCSIK LAJOS (Érsekújvár) I. Pár hénapja már, hegy a szlovenszkói Magyar Újság a szlovák-magyar kul'turérintkezés ankétját pergeti. A kérdés ankétszerű megvitatásának természetéből folyik, hogy nehezen jut1 el' konkrét s reális eredményekhez. A hozzászólások ugyanis szubjektív részlet-szem­pontokat; vetnek fel; csupán s így előáll, hogy a hozzászólások részlet- szem p о n tus ága megakadályozza a kérdés teljes méretében való átfo- gását, a szubjektív szemlélet pedig a kérdés objektiv, társadalmi vi­szonylatokba való áthelyezését s megvizsgál ásáti teszi lehetetlenné. Míg például az egyik hozzászóló kétnyelvű (szlovák-magyar) irodalmi revű megteremtésében látja a kulturérintkeaés problémájának a magvát, addig más vélemény szerint „a tudósok és művészek ,szent* kiváncsi- ságábóli magától adódik a kulturközeledés“. Eléggé megokolt tehát an­nak szükségessége, hogy megkíséreljük e kérdés átvilágítását. Nem lehet vitás, hogy a kulturérintkezés kérdésének rendezésénél az első feltétel az idetartozó fogalmak meghatározásában rejlik. A jel­zett ankét majdnem minden résztvevőjénél tisztázatlan, az, hogy mit is ért a kultúra fogalma alatt. Igaz, hogy nehéz a kultúra fogalmának is­meretét követelmény kép* ezzel az ankéttal kapcsolatban felállítani, mert, hisz az idealista elméleti szociológia mindmáig adós maradt e fogalom meghatározásává!', viszont az is igaz, hogy a kérdés reális megvizsgálásánál nem lehetünk tekintettel! az ankétezők nagyrészének ideálista világnézeti ,beállítottságára. A társadalom az emberi együtt­élés olyan rendszere, amely egyrészt az emberek ® a természet, más­részt az egyes emberi csoportok, osztályok egymáshoz való viszonyán épül fel s a kultúra azoknak a kapcsolatoknak az összessége, amelyek egyrészt: a társadalom és a természet, másrészt az egyes emberi csopor­tok között 'létesülnek. A társadaflomnak a természethez való viszonyában arról van szó, hogy az emberiség előteremtse anyagi létfeltételeit. így a kultúra alapját ,a társadalom termelése, a termelés technikai fejlett­sége alkotja. A termelés folyamán az ember az objektiv világgal! érint­kezésbe Lép, megismeri elemeit s mikor a termelésre s az objektív vi­liágra vonatkozó ismereteit rendezi, akkor szellemi, ideológiai: kultúrá­ját teremti meg. Mivel az egyes csoportoknak a termeléshez való vi­szonya más és más, egymással sokszor ellentétes s hogy ennek folytán a.z emberi együttélés rendszerét a. belső ellentétek szét ne vessék, szük­ségessé válik az együttélő csoportok egymáshoz való viszonyának ren­dezése: a szokások, a jogrendszer, az állam s'tb. végzik e feladatot. így a kultúra előbbi tantaílmát az ideológiai kultúra újabb ágai egészítik ki. Az emberi kultúra két ágának (a materiális és szellemi) egymáshoz való viszonyára vonatkozóan az egész kultúrtörténet azt: bizonyítja, hogy az ideológiák mint növények, a társadalom materiális struktúrá­jából hajtanak ki (Engels). Ez az elméleti bevezetés lehetővé 'teszi az első fogalmi kritikai ellenvetést a szóbanforgó ankéttel kapcsolatban, így az ankét az érintkezés, a csere kérdését! általában a kultúrával kapcsolatban teszi fél, tehát úgy a materiális kultúra, mint a szellemi kultúra területeire vonatkozóan s a résztvevők csaknem kizárólag az

Next

/
Thumbnails
Contents