Korunk, 1934. július-december (9. évfolyam, 7-12. szám)

1934 / 7-8. szám - Jócsik Lajos: A szlovák-magyar kulturérintkezés

494 Jócsik La­­jos: A szlovák-mag­y­ar kultur érintkezés irod­alom s a tudományok szempontjából kezelik a kulturérintkezés kér­dését,­­tartalmilag az irodalmi és tudományos érintkezés kérdésévé szű­kítve azt. Ebből folyik az a súlyosabb következmény s ellenvetés, hogy az ankétezők túlnyomó többsége meg sem kísérli, hogy a szellemi, vagy irodalmi kultúrérm­ékezés feltételeit a két­ nép materiális-kultu­rális egymásrahatásában, viszonyában keresse. Ennek az ankétnak kapcsán kizárólag pozitív értelemben, tehát a termékeny kultúrcsere szempontjából vizsgálták meg a kultúrák, ille­tőleg az irodalmak egy­m­ásr­a hatásá­n­ak a kérdéseit. Az össznemzeti kultúrák termékeny cseréjéről van itt túlnyomórészt szó s ebben a vo­natkozásban a szlovák nép és a magyar kisebbség vagy szélesebben a szlávság és magyarság viszonyában a társadalomtörténeti perspektívá­ból esett ki a kérdésfeltevés. Össznemzeti kultúrákat­­a fejlődésükben felfelé menő nemzeti-forradalmi polgárságok teremtettek s ezen a sza­kaszon a nemzeti kultúrák párhuzamos egy­m­ásrah­atá­s­ain­ak tényleg zseniális példáit figyelhetjük meg. Példának s az általános következ­­tetések levonására teljesen elégséges, hogy ha csak magyar vonatko­zásban a francia és magyar jakobinusok kultúrkapcsol­atait említjük meg. Azonos társadalmi elemek érintkezéséről van itt szó, azonos tár­sadalmi szereppel, az európai feudalizmus társadalmi, politikai, kultu­rális megdöntésének egyforma céljaival. A kulturális érintkezés inten­zitását a polgári fejlődés széles perspektíváinak a sejtése, érzése vagy vágya magyarázza. Ha tehát a szlovákság és magyarság viszonyában tesszük fel a párhuzamos kultúrcsere lehetőségének kérdését, s akkor azt kell megvizsgálnunk, hogy vannak-e s melyek azok a társadalmi réte­gek, amelyeknek ökonómiai, tehát a termelésre vonatkozó törekvései, céljai azonosak a két népnél s amelyek egyforma, társadalmi gátak ellen küzdenek mégpedig úgy, hogy harcuk történelmi erejű s az egye­temes fejlődés előrevivő vonalába esik. Ha pedig azt akarjuk tudni, hogy lehetséges-e pozitív kultúrcsere, termékeny kölcsönhatás ia­ szlo­­vák és a kisebbségi magyar polgárság között, akkor hasonló módon azt kell eldönteni, hogy milyen gazdasági érdekviszonyban van egy­mással e két társadalmi kategória. A jelenlegi ankét kritikájának a szempontjából ez a döntő kérdés.­­ van tehát a köztársaság keretén belül az uralkodó és kisebbségi polgárság? Ez a viszony némely vonatkozásban már a­ Korunk olvasói előtt ismeretes. A köztársaság háború utáni gazdasági átszervezésének Szlovenszkó gazdasági életére gyakorolt ha­tásai abban mutatkoztak, hogy az ipart leépítették, magas lelépési dí­jakkal a szlovenszkói piacot­ a pesti tőke szlovenszkói gyárainak terme­lésével szemben felszabadították, sok üzem pedig a háború utáni válság következtében ment tönkre. Ez a® átszervezési folyamat 1924-ben már teljesen befejeződött, de korántsem jelentette az uralkodó polgárság gazdasági ellentérelmek (túltermelés, piachiány) teljes megoldását. Eb­ből kifolyólag Szlovenszkó gazdasági élete továbbra is az uralkodó pol­gárság gazdasági konfliktusainak a levezetéséül szolgált s ezt kiélezte az a körülmény, hogy mindez a polgári fejlődés alkonyán történt. Bő­séges gazdaságpolitikai eszközök állanak az uralkodó polgárság ren­delkezésére, hogy Szlovenszkó polgári, fejlődését az alapjaiban bék­lyózzál le, amit úgy ér el, hogy a szlovenszkói termelés értéktöbblet készleteit — a polgári társadalmi fejlődés alapelemét — innen elszívja. Az adók itt sok esetben magasabbak mint a történelmi országokban s a nagyobb vasúti tarifa csaknem teljesen lehetelenné teszi, hogy szlo­venszkói termék a cseh piacokra felkerülhessen. Zsolnán például a su­­mavai fia (Csehország legnyugatibb része) versenyképes a kárpátaljai

Next