Korunk, 1934. július-december (9. évfolyam, 7-12. szám)
1934 / 7-8. szám - Jócsik Lajos: A szlovák-magyar kulturérintkezés
494 Jócsik Lajos: A szlovák-magyar kultur érintkezés irodalom s a tudományok szempontjából kezelik a kulturérintkezés kérdését,tartalmilag az irodalmi és tudományos érintkezés kérdésévé szűkítve azt. Ebből folyik az a súlyosabb következmény s ellenvetés, hogy az ankétezők túlnyomó többsége meg sem kísérli, hogy a szellemi, vagy irodalmi kultúrérmékezés feltételeit a két nép materiális-kulturális egymásrahatásában, viszonyában keresse. Ennek az ankétnak kapcsán kizárólag pozitív értelemben, tehát a termékeny kultúrcsere szempontjából vizsgálták meg a kultúrák, illetőleg az irodalmak egymásra hatásának a kérdéseit. Az össznemzeti kultúrák termékeny cseréjéről van itt túlnyomórészt szó s ebben a vonatkozásban a szlovák nép és a magyar kisebbség vagy szélesebben a szlávság és magyarság viszonyában a társadalomtörténeti perspektívából esett ki a kérdésfeltevés. Össznemzeti kultúrákata fejlődésükben felfelé menő nemzeti-forradalmi polgárságok teremtettek s ezen a szakaszon a nemzeti kultúrák párhuzamos egymásrahatásainak tényleg zseniális példáit figyelhetjük meg. Példának s az általános következtetések levonására teljesen elégséges, hogy ha csak magyar vonatkozásban a francia és magyar jakobinusok kultúrkapcsolatait említjük meg. Azonos társadalmi elemek érintkezéséről van itt szó, azonos társadalmi szereppel, az európai feudalizmus társadalmi, politikai, kulturális megdöntésének egyforma céljaival. A kulturális érintkezés intenzitását a polgári fejlődés széles perspektíváinak a sejtése, érzése vagy vágya magyarázza. Ha tehát a szlovákság és magyarság viszonyában tesszük fel a párhuzamos kultúrcsere lehetőségének kérdését, s akkor azt kell megvizsgálnunk, hogy vannak-e s melyek azok a társadalmi rétegek, amelyeknek ökonómiai, tehát a termelésre vonatkozó törekvései, céljai azonosak a két népnél s amelyek egyforma, társadalmi gátak ellen küzdenek mégpedig úgy, hogy harcuk történelmi erejű s az egyetemes fejlődés előrevivő vonalába esik. Ha pedig azt akarjuk tudni, hogy lehetséges-e pozitív kultúrcsere, termékeny kölcsönhatás ia szlovák és a kisebbségi magyar polgárság között, akkor hasonló módon azt kell eldönteni, hogy milyen gazdasági érdekviszonyban van egymással e két társadalmi kategória. A jelenlegi ankét kritikájának a szempontjából ez a döntő kérdés. van tehát a köztársaság keretén belül az uralkodó és kisebbségi polgárság? Ez a viszony némely vonatkozásban már a Korunk olvasói előtt ismeretes. A köztársaság háború utáni gazdasági átszervezésének Szlovenszkó gazdasági életére gyakorolt hatásai abban mutatkoztak, hogy az ipart leépítették, magas lelépési díjakkal a szlovenszkói piacot a pesti tőke szlovenszkói gyárainak termelésével szemben felszabadították, sok üzem pedig a háború utáni válság következtében ment tönkre. Ez a® átszervezési folyamat 1924-ben már teljesen befejeződött, de korántsem jelentette az uralkodó polgárság gazdasági ellentérelmek (túltermelés, piachiány) teljes megoldását. Ebből kifolyólag Szlovenszkó gazdasági élete továbbra is az uralkodó polgárság gazdasági konfliktusainak a levezetéséül szolgált s ezt kiélezte az a körülmény, hogy mindez a polgári fejlődés alkonyán történt. Bőséges gazdaságpolitikai eszközök állanak az uralkodó polgárság rendelkezésére, hogy Szlovenszkó polgári, fejlődését az alapjaiban béklyózzál le, amit úgy ér el, hogy a szlovenszkói termelés értéktöbblet készleteit — a polgári társadalmi fejlődés alapelemét — innen elszívja. Az adók itt sok esetben magasabbak mint a történelmi országokban s a nagyobb vasúti tarifa csaknem teljesen lehetelenné teszi, hogy szlovenszkói termék a cseh piacokra felkerülhessen. Zsolnán például a sumavai fia (Csehország legnyugatibb része) versenyképes a kárpátaljai