Korunk, 1935. január-június (10. évfolyam, 1-6. szám)
1935 / 1. szám - Bölöni György: Hétszilvafa árnyékában (Ady Endre osztálygyökerei)
TIZEDIK ÉV HÉTSZILVAFA ÁRNYÉKÁBAN (Ady Endre osztálygyökerei) Írta: BÖLÖNI GYÖRGY (Páris) Az alábbi közlemény bevezető fejezete annak a nagyterjedelmű Ady-monográfiának, amely Bölöni György főmunkatársunk tollából Az igazi Ady címen először tisztázza véglegesen Ady Endre szerepét és jelentőségét a magyar társadalom-, illetve irodalomtörténetben. Bölöni György monográfiájának súlyát azonban nemcsak ez adja. Jelentősége ugyanilyen nagy a magyar nyelvű társadalomkutató írások háztartásában. Először adja költővel kapcsolatban — legendák és hamisítások bozótján áttörve — tényleg történeti és és tényleg anyagelvű módszerrel átvilágított életrajz példáját, amely megjelenítő erővel hozza életközelbe a múltat, tisztázva annak minden a jelenre vonatkozó összefüggését is. Bölöni György határkövet jelentő művének részletes ismertetésére legközelebb visszatérünk. (Szerk.) Ady Endre Szilágymegyében született: Úrmindszent, 1877 november 22. A Szilágyság az én hazám is. Tenyeremen az a föld, mely Ady Endrét szülte és a század végén magán hordozta, honnan családi, emberi és szociális gyökereit szívta. Szatmár, Bihar, Kolozs között feküdt a régi Magyarország Szilágyvármegyéje Erdély kapujában. Ma Románia a megye, megnőtt nagyon, megduzzadt: Judeţul Sălaj. A Máramarossziget—budapesti vasútvonal kötötte össze ezt a földet a nagyvilággal. A háború előtti Magyarországnak erre futott legtarkább vonata. Teherkocsikba zsúfolt bőgatyás tót aratók, halmnás ruthén famunkások, bocskoros románok, cifra szűrös magyar parasztok, bőrkabátos zsentrik, városias kereskedelmi utazók, csizmás magyar birtokosok, nagyszakállú pajeszes zsidók: a vonat a feudális Magyarország társadalmi és néprajzi keresztmetszetét jól megmutatta. Amint a vonat áthaladt a délibábos nagy Alföldön, lecsöndesedve közeledett a keleti országrészek felé. Nagykárolyban egy lomha kis vicinálisra szálltak át azok, akik Szilágy megyébe igyekeztek. A Szilágyságnak ez volt minden összeköttetése Nyugattal. Ezt a földdarabot kifelejtették gondjaikból és árvaságra kárhoztatták azok, akik Magyarország sorsát intézték. Sem különösebb hadi, sem politikai, sem gazdasági érdekeik nem fűződtek ehhez az országrészhez és hagyták, hogy a befolyásos nagybirtokosok a kis vicinális útját kacskaringósra panamázzák. A magyar feudalizmus ezzel a megyével sem bánt gondosabban, mint az ország sok más darabjával. Dédelgetett föld a Szilágyság soha sem volt és csak a maga erejéből igyekezett szegényesen belekapcsolódni az ország művelődésébe és a haladó életbe. Igénytelen vármegye sovány múlttal. Sem történelmi, sem szociális, sem irodalmi históriája nem terhes. Mindössze két nevezetesebb írója volt. Ilosvay Selymes Péter, „Toldi“ első szerzője és Kölcsey Ferenc, a félszemű, óvatos reformer, a „Himnusz“ költője, nekem véletlenül ép atyámfia. Bölöni lány volt az anyja. Szilágy megyét ugyancsak kellett keresni Magyarország földrajzi abroszán.