Korunk, 1935. január-június (10. évfolyam, 1-6. szám)

1935 / 1. szám - Bölöni György: Hétszilvafa árnyékában (Ady Endre osztálygyökerei)

TIZEDIK ÉV HÉTSZILVAFA ÁRNYÉKÁBAN (Ady Endre osztálygyökerei) Írta: BÖLÖNI GYÖRGY (Páris) Az alábbi közlemény bevezető fejezete annak a nagyterje­­delmű Ady-monográfiának, amely Bölöni György fő­munkatársunk tollából Az igazi Ady címen először tisztázza véglegesen Ady Endre szerepét és jelentőségét a magyar tár­sadalom-, illetve irodalom­történetben. Bölöni György monog­ráfiájának súlyát azonban nemcsak ez adja. Jelentősége ugyanilyen nagy a magyar nyelvű társadalomkutató írások háztartásában. Először adja költővel kapcsolatban — legen­dák és hamisítások bozótján áttörve — tényleg történeti és és tényleg anyagelvű módszerrel átvilágított életrajz példá­ját, amely megjelenítő erővel hozza életközelbe a múltat, tisz­tázva annak minden a jelenre vonatkozó összefüggését is. Bölöni György határkövet jelentő művének részletes ismerte­tésére legközelebb visszatérünk. (Szerk.) Ady Endre Szilágymegyében született: Úrmindszent, 1877 novem­ber 22. A Szilágyság az én hazám is. Tenyeremen az a föld, mely Ady Endrét szülte és a század végén magán hordozta, honnan családi, emberi és szociális gyökereit szívta. Szatmár, Bihar, Kolozs között feküdt a régi Magyarország Szilágy­vármegyéje Erdély kapujában. Ma Románia a megye, megnőtt nagyon, megduzzadt: Judeţul Sălaj. A Máramarossziget—budapesti vasútvonal kötötte össze ezt a földet a nagyvilággal. A háború előtti Magyarország­nak erre futott legtarkább vonata. Teherkocsikba zsúfolt bőgatyás tót aratók, halmnás ruthén famunkások, bocskoros románok, cifra szűrös ma­gyar parasztok, bőrkabátos zsentrik, városias kereskedelmi utazók, csiz­más magyar birtokosok, nagyszakállú pajeszes zsidók: a vonat a feudális Magyarország társadalmi és néprajzi keresztmetszetét jól megmutatta. Amint a vonat áthaladt a délibábos nagy Alföldön, lecsöndesedve közeledett a keleti országrészek felé. Nagykárolyban egy lomha kis vici­nálisra szálltak át azok, akik Szilágy megyébe igyekeztek. A Szilágyság­nak ez volt minden összeköttetése Nyugattal. Ezt a földdarabot kifelejtették gondjaikból és árvaságra kárhoztat­ták azok, akik Magyarország sorsát intézték. Sem különösebb hadi, sem politikai, sem gazdasági érdekeik nem fűződtek ehhez az országrészhez és hagyták, hogy a befolyásos nagybirtokosok a kis vicinális útját kacs­­karingósra panamázzák. A magyar feudalizmus ezzel a megyével sem bánt gondosabban, mint az ország sok más darabjával. Dédelgetett föld a Szilágyság soha sem volt és csak a maga erejéből igyekezett szegénye­sen belekapcsolódni az ország művelődésébe és a haladó életbe. Igényte­len vármegye sovány múlttal. Sem történelmi, sem szociális, sem iro­dalmi históriája nem terhes. Mindössze két nevezetesebb írója volt. Ilos­­vay Selymes Péter, „Toldi“ első szerzője és Kölcsey Ferenc, a félszemű, óvatos reformer, a „Himnusz“ költője, nekem véletlenül ép atyámfia. Bölöni lány volt az anyja. Szilágy megyét ugyancsak kellett keresni Ma­gyarország földrajzi abroszán.

Next