Korunk, 1935. július-december (10. évfolyam, 7-12. szám)

1935 / 7-8. szám - Balogh Edgár: Valóság és kultura a csehszlovákiai magyarság életében

TIZEDIK ÉV VALÓSÁG ÉS KULTÚRA A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYARSÁG ÉLETÉBEN­ Irta: BALOGH EDGÁR (Pozsony) Semmilyen más kérdéssel nem világíthatnánk be mélyrehatóbban a csehszlovákiai magyar szellemi élet rejtekeibe, mint azzal az egyszerű számonkéréssel, hogy hol adja vissza ez a szellemi élet a csehszlovákiai magyarság valóságát? Csehszlovákia állami kereteiben új nemzetiségi viszonyok, különle­ges gazdasági folyamatok és társadalmi eltolódások, másutt kultúrhatá­­sok közé került a magyarság egy jelentős darabja, méghozzá olyan me­rőben új történelmi csoportosításban, mely egymástól fejlődéstörténeti­­leg távoleső részeket, például Pozsonyt és Ugocsát — a Csallóközt és a Felsőtisza vidékét — szorította egy kisebbségi sorsközösségbe. Mi sem természetesebb, hogy 16 évvel a csehszlovák köztársaság keletkezése után aszerint értékeljük a csehszlovákiai magyarság kultúráját, hogy az milyen hűséggel és őszinteséggel tükrözi származása körülményeit s azokat a gazdasági és társadalmi erőket, nemzeti és osztályviszonyokat, élő szellemi hagyományokat és a változásokban gyökerező új intuíciókat, amelyekről a tudományos kutatás és a művészi ábrázolás finom egyéni eszközei segítségével megszületik. Teljes mértékben ki kell küszöbölnünk itt azt a szempontot, mely a szlovenszkói és kárpátaljai magyar kultúrát pusztán származási helye, területi hovatartozása szerint regisztrálná. Ebben az esetben u. i. a kopírozott, másodlagos kultúrát is számba kel­lene vennünk, valamint annak vidéki, harmadlagos, sőt negyedleges és további utánélesztéseit, ami pedig csak a giccs és dilettantizmus szocio­lógiai mérlegelésénél lehetne számunkra fontos. Eredeti kultúrát kere­sünk s nem vesszük szlovenszkóinak azt, ami szlovenszkóinak festi és kelleti magát, hanem kizárólag azt becsüljük a csehszlovákiai magyar­ság kultúrájának, amelyben író, művész, tudós a kivüle megadott és érzékszerveivel felfogott tárgyi valót, a csehszlovákiai magyarságképlet problematikáját reprodukálja a maga módszere és stílusa szerint. Tudatában vagyunk annak, hogy bizonyos uralkodó társadalmi érde­keltségek történelmi kifejlődésük folyamán a maguk valóságos szerepé­nek elhallgatását s így az egész társadalmi valóság elferdítését, sőt fele­dését váltják ki az irodalomból, művészetből és tudományból. Társadalmi szereptudat aligha működik itt még közre a valóságtól így eltérített kul­­turtermelésben s kezdetleges, fejletlen, megakadt kultúráról beszélhetünk — de csak addig, amíg egy ellentett társadalmi érdekeltség a valóság maradéktalan visszaadásának követelésével a felszínre nem hozza a való­ság eltakarásában érdekelt erők és a kultúra tudatalatti kapcsolatait s a kultúra mestereitől a valósággal szemben tudatos állásfoglalást nem követel. A csehszlovákiai magyar kultúra esetében az osztályellentétek és politikai harcok megrázkódtatásaiból határozottan felmerült már a va­lóság kulturális reprodukciójának követelése. Szó sem lehet tehát itt már arról, hogy ez a kultúra bizonyos osztályok és politikai pártok kizáróla­gos hatáskörében mintegy gyermeki ártatlansággal ölthetné meg magára a tényeket elkendőző jelleget. Csehszlovákiában ezek után nem lehet szó ЧШК 10. évl. 605—632.33

Next