Korunk, 1935. július-december (10. évfolyam, 7-12. szám)
1935 / 7-8. szám - Balogh Edgár: Valóság és kultura a csehszlovákiai magyarság életében
TIZEDIK ÉV VALÓSÁG ÉS KULTÚRA A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYARSÁG ÉLETÉBEN Irta: BALOGH EDGÁR (Pozsony) Semmilyen más kérdéssel nem világíthatnánk be mélyrehatóbban a csehszlovákiai magyar szellemi élet rejtekeibe, mint azzal az egyszerű számonkéréssel, hogy hol adja vissza ez a szellemi élet a csehszlovákiai magyarság valóságát? Csehszlovákia állami kereteiben új nemzetiségi viszonyok, különleges gazdasági folyamatok és társadalmi eltolódások, másutt kultúrhatások közé került a magyarság egy jelentős darabja, méghozzá olyan merőben új történelmi csoportosításban, mely egymástól fejlődéstörténetileg távoleső részeket, például Pozsonyt és Ugocsát — a Csallóközt és a Felsőtisza vidékét — szorította egy kisebbségi sorsközösségbe. Mi sem természetesebb, hogy 16 évvel a csehszlovák köztársaság keletkezése után aszerint értékeljük a csehszlovákiai magyarság kultúráját, hogy az milyen hűséggel és őszinteséggel tükrözi származása körülményeit s azokat a gazdasági és társadalmi erőket, nemzeti és osztályviszonyokat, élő szellemi hagyományokat és a változásokban gyökerező új intuíciókat, amelyekről a tudományos kutatás és a művészi ábrázolás finom egyéni eszközei segítségével megszületik. Teljes mértékben ki kell küszöbölnünk itt azt a szempontot, mely a szlovenszkói és kárpátaljai magyar kultúrát pusztán származási helye, területi hovatartozása szerint regisztrálná. Ebben az esetben u. i. a kopírozott, másodlagos kultúrát is számba kellene vennünk, valamint annak vidéki, harmadlagos, sőt negyedleges és további utánélesztéseit, ami pedig csak a giccs és dilettantizmus szociológiai mérlegelésénél lehetne számunkra fontos. Eredeti kultúrát keresünk s nem vesszük szlovenszkóinak azt, ami szlovenszkóinak festi és kelleti magát, hanem kizárólag azt becsüljük a csehszlovákiai magyarság kultúrájának, amelyben író, művész, tudós a kivüle megadott és érzékszerveivel felfogott tárgyi valót, a csehszlovákiai magyarságképlet problematikáját reprodukálja a maga módszere és stílusa szerint. Tudatában vagyunk annak, hogy bizonyos uralkodó társadalmi érdekeltségek történelmi kifejlődésük folyamán a maguk valóságos szerepének elhallgatását s így az egész társadalmi valóság elferdítését, sőt feledését váltják ki az irodalomból, művészetből és tudományból. Társadalmi szereptudat aligha működik itt még közre a valóságtól így eltérített kulturtermelésben s kezdetleges, fejletlen, megakadt kultúráról beszélhetünk — de csak addig, amíg egy ellentett társadalmi érdekeltség a valóság maradéktalan visszaadásának követelésével a felszínre nem hozza a valóság eltakarásában érdekelt erők és a kultúra tudatalatti kapcsolatait s a kultúra mestereitől a valósággal szemben tudatos állásfoglalást nem követel. A csehszlovákiai magyar kultúra esetében az osztályellentétek és politikai harcok megrázkódtatásaiból határozottan felmerült már a valóság kulturális reprodukciójának követelése. Szó sem lehet tehát itt már arról, hogy ez a kultúra bizonyos osztályok és politikai pártok kizárólagos hatáskörében mintegy gyermeki ártatlansággal ölthetné meg magára a tényeket elkendőző jelleget. Csehszlovákiában ezek után nem lehet szó ЧШК 10. évl. 605—632.33