Korunk, 1937. január-június (12. évfolyam, 1-6. szám)

1937 / 1. szám - Barta Lajos: A magyarországi parasztirodalom csődje

A MAGYARORSZÁGI PARASZTIRODALOM CSŐDJE Írta: BARTA LAJOS Irodalom: ez az élet differenciálódottságára utal. Irodalom: ez mű­vészet, mely együttfut a történelemmel és szociológiával. Hovatovább nem lehet író az, aki nem lesz történelem- és társadalomtudós. Parasztirodalom: ez a visszafelé való út a differenciálódottságtól, ez megérkezés valami ősihez. Irodalom: ez egyéneket vizionáltat szertelen kavargásban. Parasztirodalom: tömeget. Paraszt: — ez a kozmoszt érezteti; nem mint egészséget, de mint betegséget. Mint kettős betegséget. Ősi tömegek a természet ölén, de nem természetes állapotban, ez az egyik, ősi tömegek, mégis, társadalmi kitaszítottságban, ez a másik betegség. Azonfelül ez a kitaszítottság nem egyszerű maradása valamely állapotnak, de fölülről irányított tervszerű fentartása az elmaradottságnak ősi tömegek a természet ölén, csakhogy nem természetes állapotban, de kitaszítottságban. Társadalmi kettős kitaszítottságban. Az első az, hogy a társadalom tetőihez, de még a civilizációba és kultúrába beérke­zett alacsonyabb rétegekhez képest is az elmaradottságnak milyen fokán vergődnek! A másik az, hogy ez a kitaszítottság nem egyszerű megha­gyása valamely állapotnak, de tervszerű fentartása. Egy osztály, szám­­lálhatatlan milliók elítélése arra, hogy a társadalom fenekén maradjanak és létezésének formái legyenek durvák és kétségbeejtőek! Nem azért, mert a föld megművelése ,a növények és állatok tenyésztése, a természet­nek és a teremtésnek ez a folytatása csak szellemi és életformai elma­radottság mellett lenne elképzelhető! De azért, mert kevéssé diferenciáló­­dott, még sötét társadalmi képletekben, mint amilyen a magyar is: az elnyomásnak a feudális szelleme gazdasági hasznát és lelki kéjét leli ab­ban, hogy milliós tömegeket masztodoni formában tartson maga alatt a mélységben. Valóban, ha csak ezen a feudális örömön múlt volna, e mély­ségbe taszított és erre a mélységre tervszerűen elítélt tömeg akár el is baromiasodhatott volna. Ezer magyar jobbágyesztendő elég lett volna arra, hogy visszacsinálja a természet evolúcióját és állatot csináljon a nemes formákból, melyek e tömeg lelkében feszültek és virágzottak. De ez a tömeg erősebb volt minden ütésnél, minden nyomásnál és túlélt min­den elátkozottságot. Kibontakozva egykor a világegyetemből, állattá semmisíteni többé nem lehetett és minden torzító szorításra, minden ül­dözésre és kínra azzal felelt, hogy még jobban ragaszkodott virágainak szépségeihez, új dalokat, balladákat és meséket költött. És a társadalom, akármit csináljon is, nem tudja magát elszakítani ettől a parasztságtól, melyet a maga alvilágának formált ki és tart fenn. Gépekkel egészen pótolni nem tudta és nem is fogja soha tudni és a világ sem lehet meg agráriság nélkül! Ez a paraszt­ tömeg itt van és még soká itt lesz. És a társadalom, mely fölfelé egyre finomodik, ha nem is szellemi kulturáltságban, de civilizáltságban és modorban, mint valami köldökzsinóron levághatatlanul cipeli a maga átokba taszított ősiségét. A paraszt tömegeknek a társadalom fundamentumai alá való nyo­másával egyidőben szertelen technikai, életberendezési, szellemi csúcsok-

Next