Korunk, 1939. január-június (14. évfolyam, 1-6. szám)

1939 / 1. szám - Darvas Szilárd: Bölcs és szomorú magánbeszéd a történelem olvasásakor

BÖLCS ÉS SZOMORÚ MAGÁNBESZÉD A TÖRTÉNELEM OLVASÁSAKOR Irta: DARVAS SZILÁRD Két város a pokolra sétált, mert a föld, kissé megrepedt, csak pletykázták a Messiásról s megöltek minden gyermeket, a földre nézel, holtat őriz, amerre lábad andalog s ha égre bámulsz, ott zuhantak egykoron le az angyalok. Hát hagyd a hasztalan beszédet s amelyben élsz, a kort ne szidd, ne esküdözz a mult időkre s ne mondd, hogy egyszer más lesz itt, fog és köröm: derék örökség, az ember karmol vagy harap s bár egyidős a csillagokkal, örökké kiskorú marad. A régi máglya még vöröslik keresztül annyi századon s az ősi barlang árnya reszket az égbenyúló házakon, az időt most se panaszolja kit a sors tenyerébe visz, s kibe mennykő vagy bicska vágott, ordított ezer éve is. Az égő Róma, Trója veszte ma csak legenda az egész, s az orvul megölt milliókról szemed se rebben, úgy beszélsz, de hogyha görbe szem mered rád, bár szánja-bánja, aki bánt, te vagy a megtiport igazság s felhördülsz: aljas a világ! Hát önmagadnak valld be bátran, mert Üldözöd a rút jelent, ■ évf. 1 -98.

Next